A Debreceni Ítélőtábla Bf.240/2020/80. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 34. §, 35. §, 36. §, 37. §, 80. §, 92. §, 160. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. §, 163. §, 164. §, 320. §, 321. §, 422. §, 451. §, 574. §, 584. §, 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 600. §, 605. §, 606. §, 608. §, 610. §, 613. §] Bírók: Balla Lajos, Lányi Csaba, Nagy Éva

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.240/2020/80. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2020. június 19., július 2., július 17., augusztus 31., szeptember 2. és szeptember 10. napján megtartott fellebbezési tárgyalások alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék 2020. március 3. napján kihirdetett 9.B.43/2018/93. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlott cselekményét emberölés bűntetteként (Btk. 160. § (1), (2) bekezdés c) és d) pont) minősíti.

A szabadságvesztés mértékét 18 (tizennyolc) évre súlyosítja, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 10 (tíz) évre felemeli.

A szabadságvesztésbüntetés végrehajtási fokozata fegyház.

A Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.826/2018. szám alatt kezelt 1-4. sorszám alatti bűnjelek, továbbá a Bj.I.820/2018. szám alatt kezelt 1-33. sorszám alattiak lefoglalását megszünteti, és e bűnjelek megsemmisítését rendeli el.

A Be. 321. § (1) bekezdésére utalást az elsőfokú határozat rendelkező részéből mellőzi.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába a törvényszék által 2017. szeptember 4. napjától 2020. március 3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt tekinti beszámítottnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által a 2020. szeptember 2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 1.179.492,- (egymillió-egyszázhetvenkilencezer-négyszázkilencvenkettő) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

[1] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Miskolci Törvényszéken 2018. november 23. napján érkeztetett B.1406/2017/32-I. számú vádiratával emelt vádat a vádlottal szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdésébe ütköző, azonban a (2) bekezdés j) pontja szerint minősülő és büntetendő védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt.

[2] A Miskolci Törvényszék a 2020. március 3. napján kihirdetett 9.B.43/2018/93. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, azonban a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében.

Ezért őt a bíróság 4 évi szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg, és kimondta, hogy a vádlott a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a 2017. szeptember 4. napjától az ítélet kihirdetéséig eltelt időt, valamint tanú 14 által bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett az ügyben lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során eddig felmerült 2.006.360,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A fentiek szerint kihirdetett ítélettel szemben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a vádlott terhére téves minősítés miatt a kiszabott büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. A főügyészség fellebbezését írásban is részletesen megindokolta, melyben kifejtette, hogy az ügydöntő határozat tényállása a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 592. § (2) bekezdésének b), c) és d) pontjai szerint részbeni megalapozatlanságban szenved, melyet az iratok tartalma, helyes ténybeli következtetés, és a felvett bizonyítás útján az ítélőtábla küszöbölje ki, majd az elsőfokú bíróság ítéletét az ennek alapján helyesbített tényállás alapján bírálja felül és a vádlottat gondatlan emberölés vétsége (Btk. 160. § (1), (4) bekezdés) helyett védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1), (2) bekezdés j) pont) mondja ki bűnösnek, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát és ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is lényeges mértékben emelje fel, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát pedig fegyház fokozatban állapítsa meg, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

[4] A főügyészség írásbeli indokolásával ellátott fellebbezésében kihangsúlyozta, hogy a Miskolci Törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen a vádirattól részben eltérő tényállást rögzített, nem látta ugyanis kétséget kizáróan bizonyítottnak a sértett vádlott általi bántalmazását, valamint azt a körülményt sem, hogy ezt követően a vádlott annak ismeretében, hogy a sértett csak eszméletlen helyezte el őt fejjel lefelé egy körülbelül 40 cm magas vízoszlopot tartalmazó vízelvezető csatornába ahol a sértettnek esetleges eszmélése esetén sem lett volna reális lehetősége megfordulni, a víz felé kerülni, s ahol a sértett a vízbe fulladt.

[5] Ezzel szemben a törvényszék elfogadta a vádlott védekezését, mely szerint a sértettet röviddel találkozásukat követően annak helyszíne közelében mozdulatlanul hason fekve, és részben hiányos öltözetben találta, életjelenségeit azonban nem a tőle elvárható gondossággal ellenőrizte, ezért hitte azt, hogy a sértett már nem él, és miután félt, hogy halálát majd vele fogják összefüggésbe hozni a vádlott arra az elhatározásra jutott, hogy a sértett testét a csatornába rejtve eltünteti, ruháit pedig azért vitte magával, hogy nehogy megtalálják rajta a biológiai mintáját.

[6] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség írásbeli indokolással ellátott fellebbezésében részletesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás miért részben felderítetlen, illetőleg ellentétes a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, emellett a törvényszék iratellenesen hivatkozott arra, hogy a vádlotti védekezést semmi sem cáfolta. Ugyanakkor a törvényszék az ügy kapcsán megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A Főügyészség összegezve az általa előadottakat kifejtette, hogy a Miskolci Törvényszék a vádlotti védekezést egyenként, összességében és az egyéb rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal is egybevetve vette volna górcső alá úgy helyes ténybeli következtetés alapján nem juthatott volna más következtetésre, mint amelyet a vádirat is tartalmaz nevezetesen, hogy a sértett életében utoljára a vádlottal találkozott és utólag már nem megállapítható okból közöttük a találkozó helyén vitára került sor, melynek során a vádlott a sértettet bántalmazta az arcán minimum három közepes erejű ökölütéssel. Ekkor még a sértett életének kioltása szándéka nélkül a sérülések helyéből és az azokat okozó erőbehatás mértékéből csupán arra vonható következtetés, hogy ez a tettlegesség legfeljebb a sértett testi sérülésének okozására irányult. Az ütésektől a sértett eszméletlen állapotba került, ezt követően a vádlott nyilvánvalóan tartva cselekménye következményeitől az ily módon immár védekezésre képtelen az általa is tudottan életben lévő sértettet a közeli vízelvezető aknába rejtette oly módon, hogy fejjel lefelé vízbe érkező sértettnek eszmélete esetleges visszatérésekor sem lett volna esélye megfordulni és a víz felé kerülni.