A Szolnoki Törvényszék Mf.20790/2013/4. számú határozata. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 12. §] Bírók: Kovács Piroska, Kun Erzsébet, Sándorné dr. Nagy Erika

Szolnoki Törvényszék

4.Mf.20.790/2013/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, Dr. Berta Csaba Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - alperes ellen - versenytilalmi megállapodás megszegése iránt indított perében a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.64/2013/7. számú ítélete ellen a felperes 8. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 624.903,- (hatszázhuszonnégyezer-kilencszázhárom) forintot és 39.680,- (harminckilencezer-hatszáznyolcvan) forint első fokú perköltséget.

Mentesíti a felperest az első fokú eljárási illeték megfizetése alól.

A 37.500,- (harminchétezer-ötszáz) forint első fokú eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19.800,- (tizenkilencezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 50.000,- (ötvenezer) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte az állam javára 37.500,- Ft eljárási illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy egymással versenytilalmi megállapodást kötnek. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkaviszonyának bármely okból történő megszűnését követően annyi időn belül nem létesít munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt a munkáltatójával azonos tevékenységet végző és a munkáltatójával éles konkurenciaharcban álló más gazdálkodó szervezettel, ahány hónapon keresztül a munkáltató a versenytilalmi megállapodásban rögzített ellenértéket kifizette számára.

A felperes a munkaviszony tartama alatt az alperesnek összesen 624.903,- Ft versenytilalmi ellenértéket fizetett ki. Az alperes munkaviszonya rendes felmondása alapján 2012. augusztus 13-ával szünt meg a felperesnél.

Az alperes 2012. augusztus 17-én munkaerő-kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaviszonyt létesített az 1. számú Kft.-vel.

A munkaszerződésben rögzítették, hogy az alperes 2012. augusztus 17-étől határozatlan ideig a 2. számú Kft. kölcsönbevevőnél végez munkát és a kölcsönvevőnél végzett munka időtartama alatt az alperessel szemben a kölcsönvevő részéről a 2. számú Kft. ügyvezetője gyakorolja a munkáltatói jogkört.

A felperes és a 2. számú Kft. éles konkurenciaharcban állnak egymással.

Az első fokú ítélet indokolása szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 32. §-a és 214. §-a (1) bekezdése rendelkezéseire tekintettel a kölcsönzés céljából létesített munkaviszony nem a kölcsönvevő és a kölcsönzött munkavállaló, hanem a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló között jön létre, így az alperes nem a felperessel éles konkurenciaharcban álló 2. számú Kft.-vel, hanem az 1. számú Kft.-vel létesített munkaviszonyt.

Mivel az alperes a 2. számú Kft. részére gépkocsivezetőként végzett munkát, raktározási és értékesítési tevékenységet azonban nem végzett, így magatartásával a felperes jogos gazdasági érdekeit nem sértette, nem veszélyeztette. Hivatkozott a 2012. évi I. törvény 228. § (2) bekezdésére is, mely szerint a versenytilalmi megállapodás a munkavállalót elsősorban képzettségének és gyakorlatának megfelelő újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében akadályozza, ez pedig a perbeli esetben nem állapítható meg.

Ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek az általa megfizetett versenytilalmi ellenérték alperes általi visszafizetésére vonatkozó kereseti kérelmét elutasította.

Az első fokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben tartalma szerint annak megváltoztatását és az alperes 624.903,- Ft megfizetésére kötelezését kérte.

A fellebbezésben kifejtettek szerint a versenytilalmi megállapodásból eredő igényre az 1992. évi XXII. törvény szabályai az irányadók.

Az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel munkaviszonyt létesített egy munkaerő-kölcsönző kft.-nél és a munkavégzés helyeként a 2. számú Kft. lett megjelölve, aki a felperes legnagyobb konkurenciája.

A versenytilalmi megállapodás alperes általi megszegésének vizsgálatánál nincs jelentősége annak, hogy az alperes az új munkaviszony keretében milyen beosztásban dolgozott.

Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes magatartása a joggal való visszaélés tilalmába ütközött, a jogszabály kijátszására irányult, hiszen a munkaerő-kölcsönzéssel kívánt a vállalt kötelezettsége alól mentesülni.