A Fővárosi Törvényszék P.23325/2018/17. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bíró: Schöck Beatrix

Fővárosi Törvényszék

.P. . /2018/17.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Pataki Norbert András ügyvéd (fél címe 1) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

a Vitári Ügyvédi Iroda (cim.) (ügyintéző: dr. Tóth P. Norbert ügyvéd) által képviselt

alperes. (alperes címe.) alperes ellen

szerződés érvénytelensége iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000,- (százezer) Ft + 27.000,- (huszonhétezer) Ft áfa, mindösszesen 127.000,- (százhuszonhétezer) Ft ügyvédi munkadíjat mint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Ítélőtáblának címezve, a Fővárosi Törvényszéken kell 3 példányban írásban előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a kamatfizetési kötelezettségre, a kamat mértékére, teljesítési határidőre vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes lakásvásárlás céljából 2007. 09. 04-én CHF alapú kölcsönszerződést, a szerződésben rögzített tartozás biztosítására pedig egyidejűleg jelzálogszerződést kötött az alperessel, melynek keretében az alperes 9.000.000.- Ft összegű hitelt folyósított a felperesnek. A felek a szerződéseket egyidejűleg közjegyzői okiratba is foglalták.

A bank a kölcsön összeget hiánytalanul folyósította a felperes részére. A folyósítás forintban történt, azonban a kölcsön CHF-ben került nyilvántartásra, és elszámolásra.

Az alperes arra kötelezte magát, hogy 67.038,- CHF átváltása útján legfeljebb 9.000.000 millió forintot nyújt kölcsönként a felperesnek, aki pedig annak visszafizetésére 288 havi részlet útján köteles. A havi törlesztő részlet összegét a felek 419,32 CHF-ben határozták meg azzal, hogy az egy éves türelmi idő után vagy 6 havi kamatperiódus lejártával változhat a kamat változása miatt.

A szerződés VII.2. pontjában a felperes arról nyilatkozott, hogy a banki felvilágosítást, miszerint jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, megértette, és ennek tudatában is igénybe kívánja venni a kölcsönösszeget, illetve igényli a CHF nyilvántartást.

A kölcsönszerződés aláírásával egyidejűleg, a felperes átvette a szerződés mellékletét képező "tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatáról" címzésű iratot is, mely a felperesi adóst terhelő kockázatokat magyarázta el, különösen a devizában felvett és nyilvántartott kölcsön törlesztő részleteinek azon sajátosságát, hogy a forint és a deviza átváltási aránya (árfolyam) a piaci mozgások miatt változhat, s a kedvezőtlen árfolyam változás/emelkedés a felperesnek többletköltséget jelent, tehát ha a devizanem árfolyama a forinttal szemben nő, a tőke és kamatok megfizetéséhez magasabb forint összeg szükséges. Ugyancsak tájékoztatást tartalmazott az irat a hitel kamatainak gazdasági alapú változásáról. A felperes az iratban kifejezetten nyilatkozott arról, hogy a kölcsönszerződésben rejlő kockázatot megértette és tudomásul vette.

A felperes a folyósított kölcsönt elfogadta, lakásvásárlásra fordította.

A felek 2011. május 5. napján a felperes kérelmére akként módosították kölcsönszerződésüket, hogy azt euró alapú szerződésre változtatták.

A felek a 2014. évi XL. törvény 38. §-ának (6) bekezdése b) pontja szerinti felülvizsgált elszámolást elkészítették, a szerződés 2015. április 17-én módosították.

A felperes 2015. május 2. napján végtörlesztett, 12.933.057,- forintot fizetett meg az alperesnek.

A felperes módosított és pontosított keresetében (14. sorsz. alatti beadvány) annak megállapítását kérte, hogy a szerződés érvénytelen az árfolyamkockázatról adott tájékoztatási kötelezettség alperesi elmulasztása miatt, mely a szerződés főszolgáltatását érintő mivoltára tekintettel a teljes szerződés érvénytelenségére vezet. A szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte előadva azt is, hogy az alperes nem tájékoztatta a felperest arról sem, hogy nincsen saját devizája, ekként csupán deviza-swapokon keresztül állít elő más bankokkal azonos módon és tömegesen "szintetikus" devizát, ekként a világpiaci tendenciáktól függetlenül maga állít elő költségemelkedést, melyet a felperes volt kénytelen viselni.

Minthogy az alperes nem tett eleget az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatási kötelezettségének, az árfolyamkockázatot felperesre terhelő szerződéses kitétel érvénytelen, ami az egész szerződés érvénytelenségét eredményezte.

Kérte, hogy a bíróság a szerződést semmisítse meg, és rendelkezzék az eredeti állapot helyreállításáról, vagy ha ezt nem találja alkalmazhatónak, úgy nyilvánítsa hatályosság a szerződést az ítélethozatalig, s mindkét esetben kötelezze az alperest 6.967.055,- forint és ezen összeg után 2015. június 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére.

Keresete jogcímeként a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdését, illetve 209/A §-ának (2) bekezdését, 237. §-ának (1) bekezdését jelölte meg, továbbá kérte figyelembe venni az EUB C-118/17. És C-51/17. sz. EDE-döntésekben kifejtetteket.

Előadta, hogy a felek szerződéskötése során az alperes elmulasztotta a szerződés lényeges tartalmát a felperes számára világosan, a szerződésből felperesre háramló kockázat átlátásához szükséges módon elmagyarázni, ekként a felek kölcsönös és egybehangzó akarata hiányzott a szerződés létrehozásakor.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.

Álláspontja szerint a szerződés tartalmát a felperes kellő mélységében és alaposan megismerhette nemcsak magából a szerződésből és annak részét képező kockázat feltáró nyilatkozatból, hanem a szóban kapott tájékoztatás alapján is.

Úgy találta, hogy a szerződés az átlagosan gondos fogyasztó számára érthető, a hitelkonstrukció tartalma bárki számára átlátható volt.

A kereset alaptalan.