BH 1980.9.341 A kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez való kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg [Pp. 215. §].

A felperes keresetlevelében 20 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadása szerint az alperesnek 1973. évben 20 000 forint kölcsönt adott házépítés céljára, ezt az alperes nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta visszafizetni. Ezért 1976 év elején újabb 20 000 forintot adott az alperesnek. Ezzel lehetővé kívánta tenni az alperes részére, hogy baromfitenyésztésbe kezdjen s annak jövedelméből az akkor még 40 000 forint tartozást visszafizethesse. Az alperes 1977 év őszén a kölcsönzött összegből 20 000 forintot vissza is fizetett. A kereseti kérelem az alperesnek a hátralékos 20 000 forint megfizetésére kötelezésére irányult.

Az alperes előbb 10 000 forint erejéig elismerte a keresetben érvényesített követelést, utóbb azonban a kereset teljes elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes által rendelkezésére bocsátott második 20 000 forint nem kölcsön volt. Előadása szerint ezt az összeget valóban baromfinevelés költségeinek fedezésére bocsátotta a felperes az ő rendelkezésére, azzal, hogy ha a baromfinevelés veszteséges lesz, ebben az esetben a felperes a befektetett tőkét, az alperes (és felesége) pedig a a baromfiállomány gondozása érdekében kifejtett munkájuk ellenértékét vesztik el. Minthogy pedig a baromfinevelés veszteséges volt, a felperes a befektetett 20 000 forintot nem követelheti vissza.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között polgári jogi társasági szerződés jött létre. Ez a szerződés azonban semmis, mert a felperes - mint a társaság egyik tagja - személyes tevékenység alól mentesítve volt. Ezért a bíróság a szerződéses viszony felszámolása kapcsán azt vizsgálta, hogy a megállapodás alapján teljesített-e valamelyik fél olyan szolgáltatást, amelyik ellenszolgáltatás nélkül maradt. A bíróság úgy találta, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott összeg egyenértékű az alperes és felesége által teljesített munka, költekezés és beruházás értékével. Ennélfogva nem kellett rendelkeznie az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Álláspontja szerint a felperes keresetét kizárólag arra alapította, hogy kölcsönt adott az alperesnek. A bizonyítási anyag alapján a megyei bíróság álláspontja szerint valóban azt lehetett megállapítani, hogy a felek között nem kölcsönszerződés, hanem a Ptk. 573. §-a szerinti polgári jogi társaság jött létre. Függetlenül a szerződés érvényességétől, a felperes a társaság felszámolásával kapcsolatban keresetet nem terjesztett elő, s nem támasztott ilyen irányú viszontkeresetet az alperes sem. Így a járásbíróság szükségtelenül bocsátkozott a felek közötti elszámolásba. Ennek ellenére az első fokú ítéletet azért hagyta helyben, mert a felperes 1976 januárjában nem adott kölcsönt az alperesnek, ezért azt az alperes visszafizetni sem köteles. Rámutatott azonban arra: nincs akadálya, hogy akármelyik peres fél a szerződés felszámolásával kapcsolatos igényét külön per keretében érvényesítse.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A felperes követelésének jogalapját úgy jelölte meg, hogy az alperes 20 000 forinttal a vele kötött kölcsönszerződés alapján neki tartozik. A felperesnek a felek közötti jogviszony minősítésére vonatkozó álláspontját azonban a bíróság nem fogadta el. Ám ez önmagában nem eredményezheti a kereset elutasítását s azt, hogy a felperes csak egy esetleges újabb perben érvényesíthesse - más jogcímen - az alperessel szemben fennálló igényét.