A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30099/2010/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 34. §, 50. §, 60. §] Bírók: Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság G.20502/2009/7., Nyíregyházi Törvényszék Gf.40039/2009/5., *Kúria Gfv.30099/2010/5.* (BH 2011.5.140)

***********

Gfv.X.30.099/2010/5

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Nagy János Árpád ügyvéd ... által képviselt O. Betéti Társaság "fa." ... felperesnek a Simonné dr Suller Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt A. Igazgatósága ... alperes ellen 3.000.000 forint és járulékai megfizetése iránt a Nyíregyházi Városi Bíróságon 3.G.20.502/2009 számon indult perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-09-040.039/5. számú ítélete ellen az alperes által 12. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-09-040.039/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 88.750 (Nyolcvannyolcezer-hétszázötven) forint ÁFA-t is magában foglaló felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2006. január 5-én jogerőre emelkedett 12.Fpk.15-05-000467/3 számú végzésével megindította a felperes felszámolását, felszámolóként a T. Kft-t jelölte ki.

A felszámolás megindulását követően a társaság képviselő-beltagja, a felszámolóbiztos tájékoztatása mellett tárgyalásokat kezdett a hitelezőivel felszámolási kényszeregyezség létrehozása érdekében és ennek kapcsán - más hitelezők mellett - az alperes részére is átutalt 2006. június 15-én 3 millió forintot a felperes bankszámlájáról.

A felperes felszámolója ez ellen nem tiltakozott, a 2007. január 4-én készített közbenső mérlegében és a hozzá elkészített szöveges jelentésben - melyet a felszámolási eljárást lefolytató bíróság 29. sorszámú végzésével jogerősen jóváhagyott - az alperes hitelezői igényét a 3 millió forinttal csökkentett összegben szerepeltette.

A felperes képviselő-beltagja 2007. február 12-én újabb 5 millió forintot utalt át az alperes részére az adós számlájáról az egyezség megkötése érdekében, azonban - miután az egyezség nem jött létre - ezt az összeget az alperes a felperes kérelmére visszautalta a felperesnek.

A felszámoló a felszámolási eljárás egyszerűsített befejezése iránt terjesztett elő kérelmet a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz, mely a jóváhagyást 37. sorszámú végzésével megtagadta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolási eljáráson kívül, a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség, s miután a felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet vagyona felszámolási vagyonná válik, azzal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Akként foglalt állást, hogy a felperes volt képviselője jogszabálysértő magatartásával megvalósult jogellenes vagyonmozgás megszüntetése érdekében a felszámolónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie, akár pert is kell indítania.

A 2008. december 16-án benyújtott fizetési meghagyással indult eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 3 millió forint és annak 2006. június 16-tól számított késedelmi kamata, valamint a perköltség - ÁFÁ-val növelt összegű - megfizetésére. Keresetének jogalapját a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4.§-ában, 34.§ (2) bekezdésében, 38.§ (3) bekezdésében, 57-58.§-ában és a Ptk. 200.§ (2) bekezdésében jelölte meg.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és perköltsége megtérítését. Előadta, hogy magatartása nem volt jogszabálysértő. Az adós bankszámlájáról valóban érkezett hozzá 8 millió forint, de ebből 5 millió forintot visszafizetett, a maradék 3 millió forint visszafizetését azért tagadta meg, mert ennek a hitelezői igénybe történt beszámítását a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elfogadta azzal, hogy a felszámoló által benyújtott közbenső mérleget jogerősen jóváhagyta. Álláspontja szerint a Debreceni Ítélőtábla 9.K.30.454/2008/6. számú ítéletében kifejtettek értelmében a jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakat utólag vitássá tenni nem lehet.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 millió forintot és annak 2006. június 16. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 187.500 forint perköltséget. Rendelkezett az illeték viseléséről is.

Megállapította, hogy a Cstv. felszámolási egyezség megkötéséhez szükséges eljárási rendjének be nem tartása és az ennek hiányában történt kifizetés önmagában jogszabálysértő, különösen akkor, ha a felszámolás körébe tartozó vagyonról nem a felszámoló, hanem a felszámolás alatt álló cég képviselője rendelkezett. Erre tekintettel a jogügylet a Ptk.200.§ (2) bekezdése alapján érvénytelen, ezért a Ptk. 237.§ (1) bekezdése értelmében rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 75.000 forint+ÁFA perköltséget.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és mindenben helytálló az abból levont jogi következtetése is. A Cstv. 50.§-a, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 7. §-a rendelkezéseiből arra a következtetésre jutott, hogy a közbenső mérleg és a hozzá kapcsolódó szöveges jelentés adatai, kimutatásai, magyarázatai tájékoztató jellegűek, elkészítése csak akkor kötelező, ha a felszámolás tartama az egy évet meghaladja. Abban az esetben, amikor a bíróság a közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása során pénzmozgásról rendelkezik, és az jogerőre emelkedik, az a rendelkezés valóban ítélt dologgá válik. A jelen esetben azonban - ilyen rendelkezés hiányában - a közbenső mérleg jóváhagyása, a jelentés adatait, kimutatásait, magyarázatait nem emeli "res iudicata szintjére".

A jogszabálysértő vagyonmozgást nem teszi jogszerűvé a tájékoztatást szolgáló közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása, és nem legalizálja a kifizetést az sem, hogy a felszámoló azt az egyezség reményének meghiúsulásakor nem követelte azonnal vissza.

Úgy ítélte meg, hogy az alperes az átutalt 3 millió forinttal jogalap nélkül gazdagodott, annak visszakövetelése pedig a jelen ügyben is alkalmazandó Ptk. 324.§ (1) bekezdése szerinti általános elévülési időben történt.