A Győri Ítélőtábla Bf.55/2014/8. számú határozata rongálás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §, 287. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 370. §, 371. §] Bírók: Kovács Tamás, Takácsné dr. Helyes Klára, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék B.419/2012/42., *Győri Ítélőtábla Bf.55/2014/8.*, Kúria Bfv.1924/2015/6. (BH 2017.1.3)

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.55/2014/8. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2014. évi december hó 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rongálás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntető ügyben a Győri Törvényszék 2014. évi január hó 13. napján kihirdetett B.419/2012/42. számú ítéletét megváltoztatja, I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában megállapítja, hogy a lopás bűntette minősítésének jogszabályhelye a Btk.370.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés ba., és bb./ alpontja, /4/ bekezdés b./ pontja.

III.r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket egységesen a Btk.370.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés ba./, bb./ és bc./ alpontja, /4/ bekezdés b./ pontja szerinti társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének minősíti.

Ezért III.r. vádlottat a halmazati büntetésre utalás mellőzésével 3 /három/ év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 /három/ év közügyektől eltiltásra í t é l i .

A szabadságvesztésbe beszámítja a 2014. február hó 15. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

A bíróság I.r. és II.r. vádlottakkal szemben egyaránt 1.745.859.- /Egymillió-hétszáznegyvenötezer-nyolcszázötvenkilenc/ Ft, míg a III.r. vádlottal szemben 200.362.- /Kettőszázezer-háromszázhatvankettő/ Ft vagyonelkobzást rendel el.

Az ítéletből mellőzi a 2013. március 4-re, szeptember 5-re és november 18-ra vonatkozó tárgyalási időpont megjelölését.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r., II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A I.r.és II.r. vádlottak által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban 24.000.- /huszonnégyezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyből a vádlottak egyenként 8.000-8.000.- /Nyolcezer - nyolcezer/ Ft bűnügyi költséget kötelesek felhívásra az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s :

A Győri Törvényszék a B.419/2012/42. szám alatti ítéletében I.r. és II.r vádlottakat bűnösnek mondta ki a 2012. évi C. törvény 371. § (1) és (5) bekezdése szerint minősülő 1-1rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó rongálás bűntettében és a Btk. 370. § (1), (2) bekezdés ba.) és bc.) pontjai, (4) bekezdés b.) pontja szerint minősülő 1-1rb. társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül mindkettőjüket 5-5 évi szabadságvesztésre és 5-5 év közügyektől eltiltásra ítélete. A szabadságvesztésről akként rendelkezett esetükben, hogy azt börtönben kell végrehajtani és abból a vádlottak a 2/3-ad rész kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe I. és II.r vádlottak vonatkozásában beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt és mindkettejükkel szemben 1.745.863 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

III.r vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 371. § (1) és (4) bekezdés a.) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett jelentős kárt okozó rongálás bűntettében és a Btk. 370. § (1), (2) bekezdés ba.) és bc.) pontja, (4) bekezdés b.) szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és abból a III.r vádlott a 2/3-ad rész kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. III.r vádlottal szemben 200.363 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottakat külön-külön, illetőleg egyetemlegesen az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen I.r. és II.r. vádlottak valamint védőik enyhítés, míg III.r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában a védelmi oldalról bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Hivatkozott arra, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, logikus és törvényes mérlegelő tevékenysége eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg. Utalt azonban arra, hogy 1. tanú vallomását ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, mivel a bizonyítás megismétlésekor elmaradt nevezett tanú kihallgatása. Álláspontja szerint a megalapozott tényállásból az első fokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak büntetőjogi felelősségére, a bűncselekmények minősítése I. és II.r vádlottak vonatkozásában helyes azzal a pontosítással, hogy a lopási cselekmény minősítő körülménye nem a vonatkozó törvényhely bc.) pontjában írt dolog elleni erőszak, hanem a bb.) pontjában írt üzletszerűség. III.r vádlott esetében hivatkozott a 42/2007. BK. véleményre, melyből következően III.r vádlott esetében nincs helye a rongálás és a lopás halmazatban történő megállapításának, hiszen mindkét bűncselekményt 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény. Az első fokon kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan utalt arra, hogy azok egyik vádlott vonatkozásában sem eltúlzottak, s a belső arányosság követelményeinek is megfelelnek. Nem osztotta azonban az első fokú bíróság vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését. Hivatkozott arra, hogy a vagyonelkobzás célja az elkövető vagyongyarapodásának az elvonása, ekként a vádlottakkal szemben egyenlően elosztva a hulladékfém értékesítésből származó 80.000 forint vagyonra kell vagyonelkobzást elrendelni. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, az ítélet bevezető részéből mellőzze a 2013. március 4., szeptember 5. és november 18-i tárgyalási időpontok megjelölését, I. és II.r vádlottak vonatkozásában a lopás bűntettének a minősítésénél a bc.) pont helyett a bb.) pontot hívja fel, III.r vádlott cselekményét egységesen, a Btk. 370. § (1), (2) bekezdés ba.), bb.), bc.) pontjaira figyelemmel, a (4) bekezdés b.) pontja szerint minősülő és büntetendő lopás bűntettének minősítse. A vádlottakkal szemben fejenként 26.665 forint erejéig rendeljen el vagyonelkobzást, egyebekben pedig az első fokú ítélet további törvényes rendelkezéseit hagyja helyen.

A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője az enyhítést célzó fellebbezését fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy leginkább I. r. vádlott magára és vádlott-társaira is terhelő, tényfeltáró vallomása volt alkalmas a tényállás megállapítására. Segítette a felderítést a fényképről történő felismerésre bemutatás során is, hiszen a társait beazonosította. Álláspontja szerint ezen enyhítő körülményeket nagyobb nyomatékkal kellett volna értékelnie az első fokú bíróságnak. Hivatkozott emellett az I. és II. r. vádlott közt észlelhető belső aránytalanságra is, mely véleménye szerint abból fakad, hogy a törvényszék indokolatlanul nagyobb nyomatékot tulajdonított II. r. vádlott büntetlen előéletének és nem volt figyelemmel arra, hogy II. r. vádlott vallomása kevésbé volt elfogadható, mint I.r. vádlotté. További enyhítő körülményként kérte értékelni a T. Kft. részéről megnyilvánuló, a sértetti közrehatáshoz közelítő magatartást, mely a biztonsági berendezések hiányában, laza ellenőrzésben nyilvánult meg, valamint azt, hogy a tettenérés miatt a cselekmény egy része kísérleti szakban maradt. Nyomatékos enyhítő körülmény álláspontja szerint a jelentősebb időmúlás, melyet az I. r. vádlott végig fogvatartásban töltött. Végül hivatkozott arra is, hogy egyetért a fellebbviteli főügyészség 1. tanú vallomásának értékelhetőségével kapcsolatos, illetve a vagyonelkobzásra vonatkozó indítványával.