A Kúria Kfv.37859/2015/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) 23. §, 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 4. §, 2012. évi CXVI. törvény (Pti. törvény) 5. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XVIII. cikk (7) bek.] Bírók: Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán, Kovács Ákos

A határozat elvi tartalma:

A tranzakciós illeték összegének az ügyfélre történő áthárítását jogszabály nem tilalmazza, az nem a hitelintézet tevékenységével összefüggő költségvetési bevétel, hanem a hitelintézet költségét meghatározott összeggel megemelő olyan költségvetési bevétel, amelynek alapjául az ügyfél rendelkezése szerint, a hitelintézet szolgáltatásával megmozgatott pénzösszeg szolgál.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.859/2015/7.szám

A Kúria a (...) jogtanácsos által képviselt (...) felperesnek a (...) jogtanácsos (...) által képviselt Magyar Nemzeti Bank alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 28.K.31.477/2014. szám alatt megindult és a Fővárosi Törvényszék 2015. június 24. napján kelt 1.Kf.650.030/2015/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a fenti számú jogerős ítélet ellen az alperes által 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.030/2015/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperes a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) hatálybalépését követően 37 pénzforgalmi terméket érintően, összesen 45 díjtételének számítási módját változtatta meg 2013. január 1-jétől úgy, hogy az addig fix összegű díj helyébe egyes esetekben a megtartott, más esetekben a megemelt fix összeg + tranzakciós összeg 0,1%-a, maximum 6.000 forint díj lépett. Erről a felperes a 2012. decemberi számlakivonatokon is tájékoztatta a fogyasztókat, akik az egyoldalú szerződésmódosításhoz kapcsolódó jogaikkal - a felmondással, vagy a szerződésmódosítás tudomásulvételével - élhettek. A felperes a Pti. hatálybalépésére történő hivatkozással 40 számlaterméket érintően 57 db, korábban ingyenesen vagy díjmentesen, avagy 0 forintos díjazásúnak jelölt szolgáltatását a tranzakciós összeg 0,1%-a, illetve 0,2%-a, maximum 6.000 forint díjhoz kötötte.

Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § (1) bekezdése, valamint 73. § (1) bekezdés alapján eljárva a 2014. március 10. napján kelt H-FH-1-B-43/2014. számú határozatának I. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésben foglalt díj számítási módjának az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezése miatt megtiltotta a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását, és 40.000.000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A határozat I/A. pontjában határidővel kötelezte a felperest a díjtöbblet visszatérítésére, míg az I/B. pontjában a végrehajtásról történő tájékoztatásra. A határozat II. pontjában a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés új díj bevezetésével történő, hátrányosan egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt tiltotta meg a felperesnek a jogsértő magatartás folytatását, és vele szemben 50.000.000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A határozat II/A. pontjában határidővel kötelezte a felperest a díjtöbblet visszatérítésére és a II/B. pontban a végrehajtásról történő tájékoztatásra. A határozat indokolása szerint a felperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének I. fejezete 9. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása során megsértette a Hpt. 210. § (11) és (12 bekezdését. A felperessel szembeni intézkedések jogalapjaként a Psztv. 61. § (4) bekezdés a), c), e), i) pontjait, 71. § (1) bekezdését, és 72. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, amelynek elbírálása során az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adva az alperesi határozat rendelkező részének II., II/A., II/B. pontjait hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az alperest új eljárásra kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Hpt. 210. § (3), (4), (11) és (12) bekezdésére, valamint a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII.10.) PK. véleményben foglaltakra hivatkozott. Megállapította, hogy a tranzakciós illeték bevezetése megalapozhatja egyéb feltételek fennállása esetén a felperesnek az ügyfélre kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítását, de csak oly módon, hogy a fix díjat emeli meg a számítási mód megváltoztatása nélkül, és ennek mértéke nem haladhatja meg a felperest a Pti. alapján terhelő tranzakciós illetékfizetési kötelezettség mértékét. A számítási mód megváltoztatásával megemelt díjtétel az ügyfél számára kedvezőtlen, azért az a Hpt. 210. § (12) bekezdésébe ütközik. Az "új" díjakról az volt az álláspontja, hogy a felperes egy meglévő, a Pti. hatálybalépése előtt ingyenesen biztosított szolgáltatásának a díját emelte meg és nem egy, addig a felek közötti jogviszonyban nem létező új díjat, költséget vezetett be, azaz egy meglévő díjmentes szolgáltatását tette díjkötelessé, amelyet az alperes által hivatkozott Hpt. rendelkezés nem tilt. Utalt arra, hogy a Hpt. 210. § (11) bekezdésében meghatározott díjemelés csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha az egyebekben megfelel a PK. véleményben rögzített arányosság, átláthatóság, és szimmetria elveinek is. Mindezeket a körülményeket az alperes elmulasztotta megállapítani, és értékelni, ennélfogva e tekintetben a bíróság a határozatot nem vizsgálhatta felül. Az elsőfokú bíróság azon megállapításra jutott, hogy az alperes csak részben tárta fel helyesen az ügyben irányadó tényállást. Az új eljárásra előírta, hogy az ítéletben, valamint a PK. véleményben kifejtettek alapján lefolytatott ellenőrzés eredményeként kell megállapítani, hogy a felperes egyoldalú díjemelésével sértette-e a Hpt. 210. § (12) bekezdésében foglaltakat. Rámutatott arra is, hogy a bírság mérlegelése során nem mellőzhető, hogy a felperes a korábban eljáró pénzügyi felügyelettől a döntés meghozatala előtt milyen állásfoglalásokat kapott, és amennyiben a felperes a felügyelet iránymutatása alapján döntött jogszabálysértően, akkor vele szemben bírság nem alkalmazható.