A Kúria Pfv.20559/2014/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 129. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A kezelőorvos joga a helyes vizsgálati és terápiás módszer megválasztása, de az orvos nem csak a helyes gyógymód választásáért felel, hanem azért is, hogy a választott beavatkozást jól végezze el, és ebbe beletartozik az idő tényező is. Ha késedelmesen végzi el a beavatkozást, a felelőssége azért megállapítható.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.559/2014/7.szám

A Kúria a dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Gyulai Törvényszék előtt 9.P.20.337/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.734/2013/3. számú ítéletével befejezett perben, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 112. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. november 5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 2.150.200 (kettőmillió-egyszázötvenezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek módosított keresetükben az alperesnél 2009. augusztus 4-én született III.r. felperes súlyos egészségkárosodásával összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben. Arra hivatkoztak, hogy a III.r. felperes születése során az alperes orvosai nem kellő gondossággal jártak el, amelynek következtében a gyermek súlyos, maradandó egészségkárosodással jött a világra.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. és II.r. felperesnek személyenként 5.000.000 forint, a III.r. felperesnek 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítést késedelmi kamataival együtt, az I.r. és II.r. felperesnek 3.585.925 forint vagyoni kártérítést és havi 159.700 forint járadékot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest és a beavatkozót egyetemlegesen 1.300.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I.r. felperes testalkata és terhességének mérete alapján az alperes orvosainak fokozott gondossággal kellett volna vizsgálnia a relatív téraránytalanság kérdését és minden szükséges vizsgálatot el kellett volna végezni ennek kizárása érdekében, figyelemmel arra is, hogy a méhrepedés hajlamosító tényezői a szülésnél jelen voltak. Ilyennek tekintendő a méhtevékenység gyógyszeres stimulációja és a méhfenék megtámasztása a kitolási szakban. Az alperesnek a funkcionális medencemérés segítségével legkésőbb a méhszáj eltűnésének idején, 11,45 és 12 óra között kellett volna arról döntenie, hogy császármetszéssel fejezi-e be a szülést, azonban ebben az időpontban a relatív téraránytalanság vizsgálatáról az orvosi dokumentáció nem tartalmaz adatokat, de a méhrepedés annak fennálltát igazolja. Az alperes az ennek kizárásához szükséges összes vizsgálatot nem végezte el, holott észlelhetőek voltak a romló magzati szívhangok is. Az alperes további vizsgálódással - amely a rendelkezésre álló adatok alapján elvárható lett volna - nem hozta magát abba a helyzetbe, hogy a szülés módjáról megfelelő időben megalapozottan dönthessen. Kiemelte, a császármetszés sürgősséggel történő elrendelésére 30 perces késedelemmel, a méhrepedést követően került sor, amellyel okozati összefüggésben született a III.r. felperes súlyos oxigénhiányos állapotban, és következett be az egészségkárosodása. Az alperes a felróhatóság alól magát kimenteni nem tudta, mivel a relatív téraránytalanság kizárásához szükséges vizsgálatokat nem végezte el. Az alperes a kk. III.r. felperes életminőségének lényeges, hátrányos változása miatt köteles kártérítésre. Az I.r. és II.r. felperesek vonatkozásában megállapította, a gyermek egészségkárosodása az ő életminőségüket is kedvezőtlenül befolyásolta, amelyen nem változtat, hogy utóbb egészséges gyermekük született, mert a III.r. felperes folyamatos gondozásával, ellátásával, gyógykezelésével, fejlesztésével kapcsolatos terhek rájuk hárulnak.