A Kúria Pfv.20559/2014/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 129. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A kezelőorvos joga a helyes vizsgálati és terápiás módszer megválasztása, de az orvos nem csak a helyes gyógymód választásáért felel, hanem azért is, hogy a választott beavatkozást jól végezze el, és ebbe beletartozik az idő tényező is. Ha késedelmesen végzi el a beavatkozást, a felelőssége azért megállapítható.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.559/2014/7.szám

A Kúria a dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Gyulai Törvényszék előtt 9.P.20.337/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.734/2013/3. számú ítéletével befejezett perben, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 112. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. november 5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 2.150.200 (kettőmillió-egyszázötvenezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek módosított keresetükben az alperesnél 2009. augusztus 4-én született III.r. felperes súlyos egészségkárosodásával összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben. Arra hivatkoztak, hogy a III.r. felperes születése során az alperes orvosai nem kellő gondossággal jártak el, amelynek következtében a gyermek súlyos, maradandó egészségkárosodással jött a világra.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. és II.r. felperesnek személyenként 5.000.000 forint, a III.r. felperesnek 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítést késedelmi kamataival együtt, az I.r. és II.r. felperesnek 3.585.925 forint vagyoni kártérítést és havi 159.700 forint járadékot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest és a beavatkozót egyetemlegesen 1.300.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I.r. felperes testalkata és terhességének mérete alapján az alperes orvosainak fokozott gondossággal kellett volna vizsgálnia a relatív téraránytalanság kérdését és minden szükséges vizsgálatot el kellett volna végezni ennek kizárása érdekében, figyelemmel arra is, hogy a méhrepedés hajlamosító tényezői a szülésnél jelen voltak. Ilyennek tekintendő a méhtevékenység gyógyszeres stimulációja és a méhfenék megtámasztása a kitolási szakban. Az alperesnek a funkcionális medencemérés segítségével legkésőbb a méhszáj eltűnésének idején, 11,45 és 12 óra között kellett volna arról döntenie, hogy császármetszéssel fejezi-e be a szülést, azonban ebben az időpontban a relatív téraránytalanság vizsgálatáról az orvosi dokumentáció nem tartalmaz adatokat, de a méhrepedés annak fennálltát igazolja. Az alperes az ennek kizárásához szükséges összes vizsgálatot nem végezte el, holott észlelhetőek voltak a romló magzati szívhangok is. Az alperes további vizsgálódással - amely a rendelkezésre álló adatok alapján elvárható lett volna - nem hozta magát abba a helyzetbe, hogy a szülés módjáról megfelelő időben megalapozottan dönthessen. Kiemelte, a császármetszés sürgősséggel történő elrendelésére 30 perces késedelemmel, a méhrepedést követően került sor, amellyel okozati összefüggésben született a III.r. felperes súlyos oxigénhiányos állapotban, és következett be az egészségkárosodása. Az alperes a felróhatóság alól magát kimenteni nem tudta, mivel a relatív téraránytalanság kizárásához szükséges vizsgálatokat nem végezte el. Az alperes a kk. III.r. felperes életminőségének lényeges, hátrányos változása miatt köteles kártérítésre. Az I.r. és II.r. felperesek vonatkozásában megállapította, a gyermek egészségkárosodása az ő életminőségüket is kedvezőtlenül befolyásolta, amelyen nem változtat, hogy utóbb egészséges gyermekük született, mert a III.r. felperes folyamatos gondozásával, ellátásával, gyógykezelésével, fejlesztésével kapcsolatos terhek rájuk hárulnak.

Az alperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és mellőzte az alperes és a beavatkozó elsőfokú eljárási költségben történő egyetemleges marasztalását, egyben az alperest 1.000.000 forint, a beavatkozót 300.000 forint elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I.r. felperes előrehaladott terhessége folytán, szülésének levezetése céljából került az alperes intézményébe, ahol a III.r. felperes nem vitatottan oxigénhiányos állapotban, egészségkárosodással jött a világra és az anyai méh is megrepedt. Helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes teljesítése - a nyújtott szolgáltatás - szerződésszerű volt-e, megfelelt-e a kezelési szerződés tartalmához tartozó Eütv. szerinti gondossági mércének. Az elsőfokú ítélet megállapításaival egyetértett; az alperes szerződéses kötelezettsége volt, hogy a szakmai és etikai szabályok, irányelvek betartásával vezesse le a szülést, ennek megítélése pedig szakkérdés. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte azt a körülményt, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban beszerzett dr. V.Gy. által készített szakvélemény a büntetőjogi szempontok alapján feltett kérdésekre adott választ, melyek a polgári jogi kárfelelősségről való döntéshez nem megfelelőek, ezért szükség volt a polgári perben is szakértő kirendelésére. Dr. M.L. szakértői véleményét a felperesek és a bíróság sem találta aggálytalannak, ezért a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján új szakértő kirendelésére került sor, és miután a szakértői vélemények között ellentmondások voltak, ezek feloldására szakértői testület kirendelésére is sor került, amely vélemény dr. H.Cs. szakértővel azonos álláspontra helyezkedett. E két szakvélemény kellően részletes, szakmailag megfelelően alátámasztott, logikus, ellentmondásoktól mentes, azokat az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el ítélkezése alapjául. A szakértők nem a szülésvezetés eredményéből következtettek vissza az alkalmazott szülészeti eljárások helyességére, hanem az orvosi dokumentációnak a terhesség kezdeti szakaszától regisztrált adataira figyelemmel állapították meg, hogy bár helyesen döntöttek a szülés természetes, hüvelyi úton történő megindítása, majd a császármetszésre történő áttérés mellett, utóbbi döntésük azonban késedelmesen történt. Ennek okát abban látták, hogy a relatív téraránytalanság diagnózisának felállításához a tágulási szakban értékelni kell a méhszáj tágulásának ütemét, a koponya beilleszkedését, forgatását, a nyílvarrat és a kiskutacs helyzetének változását, valamint a koponya szülőcsatornába történő haladásának ütemét, mely utóbbira azonban a kórlefolyás leírásában nincs adat. Ez különösen fontos, ha a relatív téraránytalanság esetleges fennálltára utaló jelek - pl. anyai testalkat - már a szülés megindulása előtt tapasztalhatóak. Hiányosak azok a dokumentációk is, melyek a fájások jellemzőit, azok gyakoriságát, tartalmát, intenzitását és a méh alaptónusát, valamint azt rögzítik, hogy miért alakult ki olyan mértékű fájásgyengeség, amely miatt a tágulási szak végén oxitocin infúziót alkalmaztak. Nem került rögzítésre a dokumentációban az sem, hogy a téraránytalanság kizárását, vagy megerősítését szolgáló, a méhszáj eltűnésekor elvégzendő Zangemeister-féle műfogást, prominentia vizsgálatot végeztek volna és a Brandl-féle gyűrű helyzetét vizsgálták volna. A szakértői álláspont szerint a relatív téraránytalanságot legkésőbb a méhszáj eltűnésekor kellett volna felismerni, 11,45 és 12 óra között. Ekkor a magzat oxigénhiányos állapota a CTG regisztrátum szerint még nem volt súlyos. Ha ebben az időintervallumban a császármetszést megkezdik, valószínűleg kevésbé, vagy egyáltalán nem károsodott magzat jött volna a világra. A hiányos orvosi dokumentáció nem volt alkalmas a kimentés körében a bizonyításra, annak igazolására, hogy az alperes orvosai a szakmai és etikai szabályok betartásával vezették le a szülést, időben döntöttek a császármetszésről, és az alperes álláspontját az irányadó szakvélemények sem támasztották alá. A szakértői véleményekből megállapítható, hogy a III.r. felperes egészségkárosodása a mulasztással okozati összefüggésben keletkezett, mellyel a III.r. felperes elvesztette az esélyét arra, hogy egészségesen születhessen meg. A gyógyulási, illetőleg az egészségesen születési esély elvesztését, csökkenését a kártérítési felelősséget megalapozó hátrányos következményként kell értékelni. Miután az alperes a szakmai szabályokat, szerződési kötelezettségét megszegte az eljárása során, mellyel összefüggésben a felpereseket kár érte, kártérítési kötelezettsége fennáll. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével megalapozottan állapította meg a felpereseket ért hátrányok kompenzálására alkalmas nem vagyoni kártérítés mértékét, és a vagyoni károk tekintetében is minden lényeges körülmény, bizonyított tény megfelelő értékelésével döntött.