A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21491/2009/8. számú határozata biztosítási szerződés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 559. §, 567. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.491/2009/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Hargitai-Mezőfi Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, a Kelemenné dr. Vízi Klára jogtanácsos által képviselt I. rendű, és a RATIS Korlátolt Felelősségű Társaság által képviselt időközben megszűnt II. rendű alperesek ellen, biztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. július 6. napján meghozott, 6.G.42.011/2007/17. számú ítélete ellen, a felperes részéről 18-19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A II. rendű alperes - akinek a perbeli időszakban felelősségbiztosítója az I. rendű alperes volt - 2003. október 28-án árut fuvarozott ...-ba, amelynek során a kamionját és annak rakományát ...ban elrabolták. Ennek alapján a felperes - mint a károsult biztosítója - 8.742.240 Ft kártérítést fizetett a károsult részére. Ezt követően a károsult törvényi engedményeseként peres eljárást kezdeményezett a II. rendű alperes ellen, akit jogerős ítélettel kötelezett a bíróság az említett összegnek, valamint kamatainak és a perköltségnek a megfizetésére. Ebbe a perbe az I. rendű alperes mint felelősségbiztosító beavatkozott a biztosítottja pernyertessége érdekében. A II. rendű alperes 2005. november 28-án felszámolás alá került.

A felperes keresetében elsődlegesen az I. rendű alperes mint felelősségbiztosító kockázatviselésének a fennállása megállapítását kérte, másodlagos kérelme pedig 8.742.240 Ft és kamatai, valamint 601.951 Ft megfizetésére irányult. Emellett kérte, hogy a bíróság a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján ítéletével módosítsa az alperesek közötti felelősségbiztosítási szerződés kockázat vállalásra vonatkozó rendelkezéseit.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében mindkét kérelem elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy biztosítási szabályzatának 2. § f) pontjában kizárja a fuvarozási felelősség körébe tartozó azon kár megtérítését, amely a fuvarozó alkalmazottjának, megbízottjának szándékos vagy súlyosan gondatlan cselekménye miatt következett be. Emellett mind a megállapítási, mind a marasztalási kereset előterjesztésének kizártságára is hivatkozott. A szerződés módosítása tekintetében pedig szerződéskötési kötelezettség hiánya miatt kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Elutasító döntését a következőkkel indokolta: A Ptk. 559. § (2) bekezdése értelmében a kártérítési igény közvetlenül a felelősségbiztosító ellen nem érvényesíthető. Ez azonban nem akadályozza a megállapítási kereset előterjesztetését. A biztosítóval szembeni marasztalási kereset csak a megállapítási kereset alapján hozott ítélet utáni teljesítés elmaradása esetén indítható. Mindezek alapján a megállapítási kereset feltételeinek fennállását kellett vizsgálni. A felperes a Pp. 123. § (1) bekezdése szerinti jogvédelme akkor szükséges az I. rendű alperessel szemben, amennyiben a károkozó a teljes marasztalási összeget nem fizette meg. Mivel a perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes igénye érvényesítését a károkozóval szemben meg sem kísérelte, a felszámolási eljárásban hitelezői igényét be sem jelentette, nem bizonyította, hogy nincs kilátás igénye megtérülésére a felszámolási eljárásban. Ennek következtében az sem állapítható meg, hogy a felperes az I. rendű alperessel szembeni jogai megóvása érdekében szükséges a kért megállapítás. A marasztalási keresetnek pedig a Pp. 123. §-a, továbbá a Ptk. 559. § (2) bekezdése és az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlat miatt nem volt helye. A Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján azért nem volt lehetőség a kockázatvállaló nyilatkozat ítélettel történő pótlására, mert a felperes nem bizonyította a nyomós közérdeknek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeknek a jogszabály által megkövetelt sérelmét.