A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20785/2010/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22900/2009/18., Fővárosi Törvényszék P.22900/2009/19., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20785/2010/5.*, Kúria Pfv.20511/2011/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.785/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Szemes Marianna (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a - Fővárosi Bíróság 2010. március 24-én kelt 33.P.22.900/2009/19. számú végzésével kijavított - Fővárosi Bíróság 2010. február 23-án kelt 33.P.22.900/2009/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt és az alperes részéről 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 66.000 (hatvanhatezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket. Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 57. 000 (ötvenhétezer) forint viszontkereseti és fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd első-és másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíját és költségeit 50%-ban a felperes, 50%-ban pedig az alperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli. Ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a 33.P.22.900/2009/18-I. számú és a 33.P.22.900/2009/19. számú végzésével kijavított ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsületét és emberi méltóságát

- azzal, hogy a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt ... számú perben 2009. március 4-én előterjesztett beadványában úgy nyilatkozott, hogy a felperes által benyújtott észrevétel kifejezetten elmekórtani kompetenciába tartozik, továbbá

- azzal, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt ...-es számú büntetőügyben a 2009. április 30-án kelt bejelentésében a felperes mondatának értelmezését, magyarázatát elmekórtani szakkérdésnek minősítette, továbbá

megállapítja, hogy megsértette az alperes a felperes jó hírnevét és becsületét

- azzal, hogy ugyanebben a beadványában azt a való tényt, hogy a felek egy 1997-ben indult - az alperes által indított - büntető és polgári ügyben megegyeztek egymással, abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperest családi helyzetére és kamarai tagságára való hivatkozással "hagyta futni".

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és arra kötelezte, hogy a jogsértések miatt magánlevél formájában kérjen bocsánatot a felperestől.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 forint tőkét, ennek 2009. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 10.000 forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet, valamint a viszontkeresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy a Magyar Állam javára külön felhívásra fizessen meg 24.100 forint le nem rótt kereseti illetéket és megállapította, hogy az alperes személyes költségmentessége folytán a 27.000 forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Ezen túl megállapította azt is, hogy az alperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díját 20 %-ban a felperes, míg 80 %-ban a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a felperes kereseti kérelmére és az alperesi viszontkeresetére vonatkozó, a jelen perre irányadó alkotmányos rendelkezéseket, a Római Egyezmény, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásait, valamint az Alkotmánybíróság határozatait és azok indokolását.

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes által a felperesi tevékenységgel kapcsolatban kifejtett vélemény - kereseti kérelem 1, 2, 3. és 4. pontjában sérelmezett közlés - a felperes jóhírnevét nem sértette, hiszen azokból megállapítható, hogy nem tényállításokat tett az alperes, hanem véleményét fejtette ki. Ugyanarra a következtetésre jutott az alperes azzal kapcsolatos kijelentésére is, amelyet a felperesi megbízó költségeinek megtakarításával kapcsolatban tett. Ezen túl kifejezetten véleményként értékelte azt az alperesi megfogalmazást is, hogy a felperesi észrevétel "elmekórtani kompetenciába tartozik", illetve, hogy a felperes "azt reméli, hogy ha egy kapitális marhaságot kellően sokszor és kellően erőszakosan ismételget, akkor előbb-utóbb igazsággá válik". Véleménynyilvánításnak minősítette azt is, hogy nem tud különbséget tenni a semmivel alá nem támasztott alperesi előadás (handabanda, linkelés, blöff) és az igazolás között.

A keresetkiterjesztésben szereplő kereseti kérelmek vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy azok döntően szintén az alperes véleményét tartalmazzák a felperes tárgyaláson tanúsított magatartásáról.

Az elsőfokú bíróság ismertette a Ptk. 78. § (2) bekezdését, illetve részletesen kifejtette, hogy a hírnévrontás megállapítására milyen közlés ad alapot, illetve mikor hírnévrontó a véleménynyilvánítás, értékelés és bírálat. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK. 12. számú állásfoglalására is. Kifejtette, hogy annak a véleménynek a megfogalmazása, hogy a felperes észrevétele elmekórtani kompetenciába tartozik, illetve, hogy ominózus mondatának értelmezése, magyarázata, megítélése elmekórtani szakkérdés, indokolatlanul sértő és bántó vélemény felperes személyére, illetőleg álláspontjára vonatkozóan. Ugyanakkor kiemelte, hogy az egyéb, felperes által sérelmezett közlések a vélemény kategóriájába sorolhatók és összeegyeztethetők a véleménynyilvánítás Alkotmányban biztosított szabadságával, különös tekintettel arra, hogy egy polgári per nyilvánvalóan az ellentétes álláspontok és véleménykülönbségek összeütközésének a helyszíne is. Rámutatott arra, hogy az alperes és a felperes által használt kifejezések nem feltétlenül egyeztethetők össze a kultúrált pervitel szabályaival.

Megállapította, hogy az alperes az indokolatlanul sértő, bántó véleményével megsértette a felperes emberi méltóságát és becsületét, ugyanakkor az egyéb véleménynyilvánításai alkalmatlanok voltak arra, hogy a felperes jóhírnevét megsértsék.

A keresetkiterjesztésben megfogalmazott tényállítás tekintetében az elsőfokú bíróság hivatkozott a "...". számú jegyzőkönyvre, illetőleg a ... számú végzésben foglaltakra. Részletesen ismertette a jegyzőkönyvben írtakat, valamint az eljáró bíróság végzésének indokolását is és mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnevét azzal, hogy azt a való tényt, hogy mind a büntetőeljárásban, mind a polgári eljárásban a felek egymással tulajdonképpen megegyeztek és az alperes, mint feljelentett, illetve, mint az ottani per alperese vállalta a költségek viselését, abban a hamis színben tüntette fel, mintha a felperest a családi helyzetére és a kamarai tagságára való hivatkozással "hagyta volna futni" az alperes.