BH 1992.7.464 A közjegyző hagyatékátadó végzésének anyagi jogereje nincs, az a bíróságot nem köti, így abból az okból, hogy a hagyaték átadása az örökösök részére még nem történt meg, a bíróság az örökösökkel szemben érvényesített hagyatéki hitelezői igény tárgyában az érdemi döntést nem háríthatja el [Ptk. 673. § (1) és (2) bek., 679. § (1) és (2) bek.].

É. P. és az alperes jogelődje, B. M. házastársak voltak; közös tulajdonukban állt a perbeli házas ingatlan. A bíróság a házasságot 1957-ben felbontotta, és az ingatlan használatát megosztotta. É. P. ezt követően az egyik gyermekéhez, a II. r. felpereshez költözött, 1980 tavasztól pedig az 1988. március 24-én bekövetkezett haláláig ismét a közös tulajdonú ingatlanban, annak a lakóépülethez toldott külön helyiségében lakott. A házastársi volt közös lakást É. P.-né 1967-től az élettársával T. A. alperessel, perbeli jogutódjával használta.

É. P. 1983. március 1-jén írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben 1/2 ingatlantulajdoni illetőségét volt házastársára, az alperesi jogelődre hagyta, aki a végrendelet szerint gondját viseli, és vállalta, hogy az elhalálozása után keletkező költségeket is ő fogja viselni; gyermekei: az I. r. és a II. r. felperesek nem örökölhetnek, mert vele nem törődtek. A két tanú aláírásával ellátott végrendelet utóirata szerint az Állami Biztosítótól járó összeget is a végrendeleti örökös veheti át. Az utóirat után a végrendeletet még egy tanú és az alperesi jogelőd is aláírta.

A közjegyző az örökhagyó ingatlanhagyatékát ideiglenes hatállyal a végrendeleti örökösnek adta át.

A törvényes örökös felperesek pert indítottak a végrendeleti örökös ellen, és a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérték. É. P.-né B. M. alperes a per során 1990. január 24-én meghalt. Hagyatékát a közjegyző a végrendeleti örökösnek, T. A.-nak - a jogutód alperesnek - adta át.

Az alperes - perbeli jogelődjének nyilatkozatait fenntartva - a kereset elutasítását kérte, a végrendelet érvénytelensége esetére viszontkeresetet terjesztett elő elsődlegesen annak megállapítása iránt, hogy a végrendelet a tartalma szerint érvényes gondozási szerződés, amelynek alapján az alperesi jogelőd az örökhagyó tulajdoni illetőségét már az örökhagyó életében megszerezte, másodlagosan a jogelődje által az örökhagyónak 1980-tól nyújtott szolgáltatások (mosás, takarítás és napi háromszori élelmezés) ellenében havi 1000 forinttal számolva 90 hónapra 90 000 forint és további 30 000 forint temetési költség megfizetésére kérte a felpereseket kötelezni.

A felperesek ellenkérelme a viszonkereset elutasítására irányult. Vitatták, hogy az alperes jogelődje az örökhagyónak bármilyen ingyenes szolgáltatást teljesített volna, a csekély mértékű szolgáltatások ellenértékét ugyanis az örökhagyó megfizette neki. A temetési költség számlával igazolt részét nem vitatták.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. Ítéletének indokolása szerint a végrendelet aláírására nem a két tanú együttes jelenlétében került sor, az egyik tanú aláírásakor maga az örökhagyó sem volt jelen, és a végrendeleti örökös a végrendelet elkészítésében közreműködött [Ptk. 629. § (1) bek. b) pontja, 632. § (1) bek.]. A viszontkeresetet illetően megállapítható ugyan, hogy az alperesi jogelőd főzött az örökhagyó részére, azt azonban ellenszolgáltatás fejében tette, az ezen felüli szolgáltatásait pedig az alperes mint hagyatéki hitelező csak az után követelheti, amikor az örökhagyó hagyatéka a törvényes örökösöknek teljes hatállyal átadásra került.