A Fővárosi Törvényszék Bf.6036/2015/15. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 227. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 52. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 173. §, 258. §, 339. §, 351. §, 352. §, 361. §, 372. §, 386. §, 513. §, 514. §] Bírók: Bíró Emese, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Patassy Bence

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.I.6036/2015/15.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. évi január hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság 2015. évi január hó 16. napján kihirdetett 3.B.I.1904/2012/30. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene 2 rendbeli rágalmazás vétsége (helyesen 1978. évi IV. törvény 179.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma helyesen ....

Megállapítja, hogy az eljárás során 20.000,- (húszezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyből 10.000,- (tízezer) forintot személy1 magánvádló és 10.000,- (tízezer) forintot személy2 magánvádló visel.

Az ítélet ellen a vádlott, a védő és a magánvádlók a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhetnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította vádlott neve vádlott bűnösségét 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 179.§ (1) bekezdésbe ütköző rágalmazás vétségében, ezért őt megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott bűncselekmény hiányos felmentés végett, míg személy2 és személy1 magánvádlók a vádlott terhére, súlyosítás érdekében jelentettek be fellebbezést.

A vádlott - védője útján - fellebbezése indokaként előadta, hogy a sérelmezett állítás nem más becsületének a csorbítására volt alkalmas, hanem ellenkezőleg, a saját becsületének a csorbítására alkalmas tény híresztelésével kapcsolatos védekezés volt, amely nem valósítja meg a rágalmazás törvényi tényállását. Utalt arra, hogy a "valaki, valakiről mondott valamit" legfeljebb pletykának, megalapozatlan híresztelésnek minősülhet, de nem bűncselekménynek, mivel az őt ért sérelem miatt védekezett, ami nem jelenthet számára bűnösség megállapításával járó hátrányt.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a magánvádlók beazonosíthatósága révén is téves megállapítást tartalmaz, mivel nem is tudta meghatározni a vádlottak személyét, továbbá a vádlottak sem tudták, hogy kicsoda. Érvelése szerint a személy és az eset beazonosításának problémája miatt történt az is, hogy személy3 nem pontosan, vagy hiányosan emlékezett a történtekre.

Fellebbezéséhez csatolta személy3 2015. március 13. napján kiállított nyilatkozatát, melyben nevezett állatorvos igazolja, hogy személy4 hajléktalan ... nevű kutyájának az oltási és kezelési költségeit vádlott neve fizette.

Kifejtette, hogy a valóság bizonyítását az őt ért sértő tény híresztelése tekintetében tévesnek és megengedhetetlennek tartja, továbbá azt is sérelmezte, hogy a valóság bizonyítás bizonytalanságát a bűnösségre levont következtetésként értékelte az elsőfokú bíróság, különös tekintettel arra, hogy nem helytálló az elsőfokú ítélet azon kijelentése, miszerint nem volt megállapítható, hogy a kutya állatorvosi ellátásában részt vett és annak költségeit is kifizette.

Végezetül előadta, hogy az ugyancsak mellékletként csatolt jelen üggyel összefüggésben tett internetes bejegyzések személy1 részéről a becsülete csorbítására alkalmas közléseket tartalmaznak, azonban nem kezdeményezett vele szemben eljárást, mivel az ügyet lezártnak tekinti.

személy2 és személy1 magánvádlók fellebbezésük írásban előterjesztett indokolásában, illetve annak kiegészítésében előadták, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott megrovást enyhének találják, mivel a cselekményt a vádlott előre kitervelten, rosszindulatból tette a lejáratásuk céljából, ráadásul a büntetőeljárás alatt egyszer sem tanúsított megbánást. Elfogadhatatlannak tartják, hogy vádlott neve idős kora alapot nyújthat a megrovás alkalmazására, továbbá kérték figyelembe venni, hogy a vád tárgyává tett cselekménnyel a vádlott több mint tíz év alatt kiépített bizalmat rombolt le.

Álláspontjuk szerint a vádlott a "pszichiátriai beteg" kifejezéssel megvalósította a becsületsértés bűncselekményt is, mivel azt a nagy nyilvánosság előtt követte el, így esetében a Btk. 227.§ (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő becsületsértés vétsége is megállapítható, azonban ezen túlmenően személy1 ugyanezen törvényi szakasz a) pontjának megvalósulására is hivatkozott, amit arra alapított, hogy polgárőrként közérdekű tevékenységet végez.

A magánvádlók kérték, hogy a másodfokú bíróság kötelezze a "csoportnév1" csoportot, hogy az egy évig legyen nyílt és az általuk megfogalmazott, a fellebbezés kiegészítésében leírt bocsánatkérő szöveget a csoport internetes közösségi oldal1 oldalán tegyék közzé.

Az ellentétes irányú fellebbezése közül a vádlott felmentést célzó fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást. A tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével, túlnyomó részében megalapozottan állapította meg, azonban a magánvádlók által előterjesztett magánindítványok joghatályossága rögzítésének hiánya miatt a Be. 351.§ (2) bekezdés b) pontjának II. fordulatára figyelemmel részben megalapozatlan volt.

A Be. 173.§ (1) bekezdése alapján magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás, azonban a sértett minden olyan nyilatkozatát, amelyben az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

A rágalmazás és a becsületsértés bűncselekmény az 1978. évi IV. törvény 183.§ (1) bekezdése értelmében magánindítványra üldözendő, ezért szükséges napra pontosan rögzíteni, hogy a sértett, illetve jelen esetben sértettek mikor éltek magánindítvánnyal, mert kizárólag így állapítható meg a büntetőjogi felelősségre vonáshoz nélkülözhetetlen magánindítvány joghatályossága.

A másodfokú bíróság a hivatkozott törvényi szakaszokat figyelembe véve a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet vádra vonatkozó adatait azzal pontosítja, hogy személy2 és személy1 magánvádlók a sérelmezett internetes bejegyzésről 2012. szeptember 12. napján szereztek tudomást, majd a BRFK .. Kerületi Rendőrkapitányságon 2012. október 12. napján tettek feljelentést.

Az elsőfokú ítélet tényállását ugyancsak a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontja alapján azzal egészíti ki, hogy a magánvádlók 2012. október 12. napján joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.