A Kúria Bfv.1085/2015/18. számú precedensképes határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 267. §, 309. §, 373. §, 416. §, 424. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Az Európai Unió tagállama által hozott ügydöntő határozat vonatkozásában a "ne bis in idem" elve és a "res iudicata" hatás közvetlenül érvényesül; a külföldi ítélet érvényének elismerése annak nem feltétele. Következésképp az újabb ügyben eljáró bíróságnak kell összevetnie a külföldi ítélet és a magyarországi vád tényállást, és személyi és tárgyi egyezőség esetén az eljárást meg kell szüntetnie.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.085/2015/18.szám

A Kúria Budapesten, a 2016. január 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az embercsempészés bűntette miatt C. C. ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Makói Járásbíróság 4.B.470/2014/2. számú végzését hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 65.766 (hatvanötezer-hétszázhatvanhat) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Makói Járásbíróság a 2014. november 19-én kelt 4.B.470/2014/2. számú végzésével a terhelttel szemben folytatólagosan, társtettesként, vagyoni haszonszerzés végett, az államhatár átlépéséhez több embernek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntette [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 218. § (1) bekezdés b) pont, valamint (2) bekezdés a) és b) pont] miatt indított büntetőeljárást megszüntette.

E végzés 2015. január 7. napján - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.

A végzés indokolása rögzítette, hogy a Makói Városi Ügyészség a B.1759/2008/17/I. számú vádiratában a terhelttel - mint különös visszaesővel - szemben a korábbi Btk. 218. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként, vagyoni haszonszerzés végett, az államhatár átlépéséhez több embernek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntette miatt emelt vádat.

Rögzítette továbbá, hogy a terheltet az Iasi Törvényszék a 2009. december 24-én kelt 7096/99/2008. számú, az Iasi Ítélőtábla a 2010. május 13-án kelt Nr. 86. számú, és Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéke a 2011. április 6-án kelt 1373. számú határozatával a romániai 2003. évi 39. törvény 7. § (1) bekezdésében írt szervezett bűnözői csoport létrehozása, a 105/2001. számú Sürgősségi Kormányrendelet 71. § (1) bekezdésben foglalt migránskereskedelem, továbbá a Büntetőtörvénykönyv 26. § (1) bekezdésében írt hamis személyazonossággal való visszaélés bűnrészesedése, és a 293. § (2) bekezdése szerinti hamis személyazonossággal visszaélés miatt 6 évi szabadságvesztésre ítélte.

A román elítélés alapjául szolgáló tényállás lényege, hogy a terhelt társaival 2007. december és 2008. május hónapja között szervezett bűnözői csoportot hozott létre abból a célból, hogy moldáv állampolgárokat a Moldovai Köztársaságból Románia területén keresztül az Európai Unióba csempésszen, és ehhez hamis személyi igazolványokat szerzett meg és használt fel. Az ítéletek - a járásbíróság végzése szerint - magukban foglalják a C. M. és S. G. tiltott határátlépésének megszervezésében való részvételt is.

Mindezek alapján a végzés rögzítette, hogy a román elítélés tartalmában megegyezik a Makói Városi Ügyészség vádiratának tartalmával akként, hogy a román elítélés tényállása jóval szélesebb a magyar vádiratban foglaltaknál.

A járásbíróság ezt követően utalt rá: az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. Cikke előírja, hogy az Európai Unió elismeri az Alapjogi Chartában foglalt jogokat. Ennek 50. Cikke pedig előírja, hogy senki nem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt valamely tagállamban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.

Utalt a járásbíróság a Fővárosi Törvényszék 33.Bpk.1099/2014/2. számú átiratára is, mely szerint a "ne bis in idem" elvének érvényesülése nem függ a külföldi ítélet magyarországi elismerésétől, a külföldi elítélés ténye és az azonos tényállás megállapítása nem igényel külön bírói aktust. Mivel az Európai Igazságügyi Térség sarokköve a büntetőügyekben hozott tagállami határozatok kölcsönös elismerése, a tagállamok egymásjogi aktusait minden külön eljárás nélkül érvényesnek és végrehajthatónak ismerik el a Szerződés Együttműködés Büntetőügyekben című 4. fejezetében, a 82. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint.

Minderre tekintettel a járásbíróság az eljárást a Be. 267.§ (1) bekezdés d) pontja és a Be. 309. § (1) bekezdése alapján - mivel a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták - szüntette meg.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség BF.1739/2014/2-I. szám alatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amit a terhelt terhére bejelentettnek jelölt meg. Tartalmát tekintve azonban az indítvány kizárólag eljárásjogi okon, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontján alapult, amelyben a Legfőbb Ügyészség a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás folytatására utasítását indítványozta.

Indokai szerint az eljárt bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont e) alpontja szerinti eljárási szabálysértést valósította meg, amikor törvénysértően állapította meg az említett törvényhely I. pontjának d) alpontjában foglalt azon eljárás megszüntetési okot, miszerint a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták.

Álláspontja szerint külföldi elítélés esetén a "res iudicata" hatás kizárólag akkor érvényesül, ha a külföldi ítélet érvényét az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar bíróság már elismerte.

Az ügyész hivatkozott arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának címzettjei az Európai Unió intézményei, a tagállamok csupán annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Jelen esetben pedig erről van szó, ezért a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) alkalmazása nem mellőzhető.

Kitért arra is: a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (Schengeni Egyezmény) 54. cikke nem tekinthető közvetlenül hatályosuló és alkalmazható rendelkezésnek, nem tartozik az Európai Unió Szerződésének 288. cikke alá; az Alaptörvény Q cikkének (3) bekezdése szerinti kihirdetése ugyanis nem történt meg.

A Makói Járásbíróság álláspontja - az ügyészi indítvány szerint - azért is téves, mert az Európai Unió Tanácsának a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909/IB. Kerethatározata 9. cikkében maga is rögzíti a külföldi ítélet érvényének elismerése megtagadásának lehetőségét és szabályozza annak feltételeit.