BH 2009.1.10 Hepatitis C vírusfertőzésre alapított kártalanítási igény esetén az orvosszakértői és szakmai álláspontok nem hagyhatók figyelmen kívül a bizonyítékok értékelésénél [Ptk. 355. §; Pp. 206. §].

Az 1960-ban született felperes az 1985-ben és 1991-ben történt kórházi kezelései alatt vértranszfúziókat kapott, amelyek valamelyikétől Hepatitis C vírussal fertőződött és májgyulladása alakult ki. A vírusfertőzöttségét 1999-ben állapították meg, amelyet a 2001. év nyarán elvégzett májbiopszia vizsgálat megerősített. Kezelőorvosa - dr. T. L. - a vizsgálat eredményeként 2001. augusztus 29-én tájékoztatta a felperest a betegsége természetéről, illetőleg annak kilátásairól, majd megkezdte a kombinált vírusellenes gyógyszeres kezelését. Ennek eredményeként a felperes szervezetében a vírus aktivitása 2003. év februárjára megszűnt.

A felperes a keresetében a vírusfertőzöttség okozta egészségkárosodására hivatkozással 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai, valamint 2002. augusztus 13-ától havi 30 000 forint járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 2 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai, valamint 2002. augusztus 13-ától étkezési többletköltségből adódó havi 8000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Rendelkezett a perköltségekről, valamint a 2005. május 31-éig lejárt járadékok és kamataik egy összegben való megfizetéséről.

A határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes követelése nem évült el, mert a károsodása legkésőbb az 1991-ben kapott vértranszfúzióval bekövetkezett, ekkor a kártérítés esedékessé vált [Ptk. 360. § (1) bek.] és az elévülés elkezdődött [Ptk. 326. § (1) bek.], de 2001. augusztus 29-éig nyugodott, mert a felperest csak ekkor tájékoztatta a kezelőorvosa a betegségének természetéről, következményeiről, így ekkor került abba a helyzetbe, hogy az igényét érvényesítse. A követelését ehhez képest a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egy éven belül érvényesítette.

A nem vagyoni kártérítés összegét a felperes eredményes gyógykezelésére és az ennek megfelelő állapotára, míg a járadékként érvényesített vagyoni kártérítés összegét a dietetikus szakértő által meghatározott és a májkímélő diétával felmerülő többletköltségek alapján állapította meg.

A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, az alperest terhelő nem vagyoni kártérítés összegét 1 500 000 forintra, a járadékfizetés idejét hat hónapra - 2002. augusztus 13-ától 2003. február 13-áig terjedő időre - leszállította, és ehhez képest módosította a lejárt járadék összegét, valamint a perköltségfizetésről szóló rendelkezést. A megítélten felüli részében elutasította a keresetet. Indokolása szerint az elévülési kifogás alaptalansága körében helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, de az alperest terhelő kártérítés összegében tévedett. A szakértői vélemény szerint ugyanis a kezelés eredményeként 2003 februárjában már a felperes vérének Hepatitis C vírusmentességét mutatták ki, tehát gyó­gyult­nak tekinthető. A vizsgálatok normális májfunkciót, a gyulladás aktivitásának megszűntét igazolták, a fennálló munkaképesség-csökkenése pedig döntően baleseti eredetű. Erre, valamint a pszichológus szakértő véleményében foglaltakra is figyelemmel, a felperes javára megítélt nem vagyoni kárpótlás összegét leszállította, a járadékfizetés időtartamát pedig határozott időben állapította meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a szakértő véleményét és kellő szakértelem híján olyan kérdésben foglalt állást, amely a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján igazságügyi orvos szakértő kompetenciájába tartozik. A 2003 februárjában történt vizsgálatok alapján véleményezett állapota nem jelenti azt, hogy a Hepatitis C vírusfertőzésből és következményeiből meggyógyult, mert a szakértői véleményből kitűnően az ilyen kezelések után gyakran előfordul, hogy a lappangó vírusok aktivizálódnak és ez újra elindítja a kórfolyamatot. A betegség gyakorlatilag gyógyíthatatlan. A másodfokú bíróság azonos tényállás alapján tévesen következtetett arra, hogy meggyógyult, ítélete megalapozatlan, ellentétben áll a hasonló fertőzöttek esetében tett orvosszakértői megállapításokkal, és azzal a ténnyel is, hogy a felperesnek a májkímélő diétát továbbra is tartania kell, amely többletköltségekkel jár.

Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében maga sem vitatta, hogy a jogerős ítélet az orvosi szakkérdésben iratellenes. A jogszabályoknak megfelelő döntés érdekében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes egészségi állapotának további vizsgálatát tartotta indokoltnak.