A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27293/2014/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §] Bíró: Maár Zsuzsanna

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.293/2014/3. szám

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Csüllög Nóra ügyvéd (Dr. Csüllög Nóra Ügyvédi Iroda, fél címe) és a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda (alperes címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek,- a dr. Borián Bálint Gergely jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (8000 Székesfehérvár, Bástya u. 8.) alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra, az abban közölt időben és módon - 983.500,- (kilencszáznyolcvanháromezer-ötszáz) Ft illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 400.000,- (négyszázezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A felperes a 2009. március 13. napján kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a szerződésben felsorolt ... termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait. Az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlanok vételárát a felek összesen 288.388.112,- Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott, és arányosan 82.059.400,- Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.

Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyként a szerződés tárgyát képező ingatlanokat 5 évig nem kívánja elidegeníteni, illetőleg azokra vonatkozóan vagyoni értékű jogot alapítani. A termőföldeket mezőgazdasági célra kívánja hasznosítani, ezért kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26.§ (1) bekezdés p) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának mellőzését.

Az eljáró adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt 8035644538 ügyiratszámú fizetési meghagyással a felperes terhére 0,- Ft visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, tekintettel az Itv. hivatkozott pontjában foglalt illetékmentességre. A fizetési meghagyás tartalmazta a szükséges tájékoztatásokat annak érdekében, hogy a felperes az általa vállalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tudjon tenni.

A termőföld vásárlásától számított 5 éves határidő 2014. március 13. napján lejárt.

A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatósága Illeték Osztály 3., mint elsőfokú adóhatóság a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy a felperes az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni hányadokat a szerzéstő számított 5 éven belül nem idegenítette el.

A mezőgazdasági célú hasznosításra vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata során a földhasználati lapok adataiból megállapította, hogy a felperes által megszerzett ..., ... hrsz.-ú ingatlannal kapcsolatban teljesültek az Itv. 26.§ (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételek, míg a ..., .... hrsz.-ú ingatlannal kapcsolatban részben teljesültek a jogszabályi feltételek. Ugyanakkor valamennyi, a szerződés tárgyát képező további ingatlant a felperes a termőföld megszerzését követően haszonbérbe adta ..., illetve ... haszonbérlőnek.

Az elsőfokú adóhatóság a 2014. április 24. napján kelt 8393721931 ügyiratszámú elsőfokú határozatával a felperest 16.392.380,- Ft illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú határozat indokolása szerint a mezőgazdasági vállalkozóként, vagy őstermelőként mezőgazdasági célra történő hasznosítás kifejezés azt jelenti, hogy a mezőgazdasági vállalkozónak, vagy őstermelőnek magának kell megművelnie a termőföldet az illetékmentesség feltételeinek teljesítéséhez. A kedvezményt nem a befektetési céllal vásárló személyeket illeti meg, hanem azokat, akik maguk végzik a mezőgazdasági tevékenységet.

Az elsőfokú határozat indokolása szerint a ..., ... és .... hrsz.-ú ingatlanok kivételével a felsorolt többi ingatlan megszerzett tulajdoni hányadaira a felperes, mint vagyonszerző, vagyoni értékű jogot alapított, ezen termőföldeket igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosította, így az Itv. 26.§ (1) bekezdés p) pontja szerinti feltétel a vásárlástól számított 5 éven belül nem teljesült, ezért az ingatlanok után az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság, jelen per alperese a 2014. július 4. napján kelt 2517168420 iktatószámú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.

Az alperes osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a haszonbérlet az Itv. 102.§ (1) bekezdése értelmezésében nem minősül vagyoni értékű jognak, ezért e tekintetben megváltoztatta az elsőfokú határozat indokolását. Ugyanakkor fenntartotta azt az álláspontot - a bírói gyakorlatra, és ezen belül az EBH. 2007.1658. és KGD.2007.243. számú eseti döntésre hivatkozva - hogy az illetékmentesség feltételeként megfogalmazott "egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása" azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell megművelnie a termőföldet.

Miután pedig a felperes - általa is elismerten - az öt éves időtartam alatt a megvásárolt földterületeket haszonbérbe adta, ezért nem teljesült az illetékmentesség egyik feltétele.

A jogerős alperesi határozattal szemben a felperes terjesztett elő keresetlevelet a törvényes határidőn belül, jogszabálysértésre hivatkozva. Az elsődleges kereseti kérelme az alperesi határozat megváltoztatására, és a felperes terhére megállapított 16.392.380,- Ft illetékfizetési kötelezettség törlésére, illetve az alperesnek a megfizetett illeték visszatérítésére kötelezésére irányult. A felperes másodlagos kereseti kérelme az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezésére irányult. A harmadlagos kereseti kérelme az alperesi határozat megváltoztatására, és egyszeres illetékfizetési kötelezettség megállapítására irányult. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását.

A felperes osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a ... ... és ... hrsz-ú ingatlanok tekintetében valamennyi, az Itv. 26.§ (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltétel teljesült. A többi ingatlan tekintetében pedig jogszerűen került megállapításra, hogy a felperes az ingatlanokat a szerzéstől számított 5 éven belül nem idegenítette el, azokat vagyoni értékű joggal nem terhelte meg, tekintettel arra, hogy a haszonbérlet nem minősül vagyoni értékű jognak az Itv. rendszerében.

Továbbra is fenntartotta azonban azon jogi álláspontját, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja egyértelmű abban a tekintetben, hogy a regisztrációs igazolással rendelkező személy számára mezőgazdasági célra történő hasznosítást ír elő kötelezettségként, nem pedig saját használatot. Álláspontja szerint a termőföld haszonbérbe adása megfelel a mezőgazdasági célra történő hasznosítás fogalmának, tekintettel arra, hogy a haszonbérlet révén biztosított a termőföld megművelése, és az a hasznosítás jogi fogalmát is kimeríti.