A Fővárosi Törvényszék Bf.7918/2010/18. számú határozata rongálás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 324. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 240. §, 348. §] Bírók: Csák Zsolt, Kiszel Zoltánné dr. Nyekita Györgyi, Szívós Mária

Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

27.Bf. 7918/2010/18.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. április hó 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

I T É L E T ET

A rongálás bűntette miatt VÁDLOTT1 és társai vádlottak ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2010. február hó 02. napján kihirdetett 20.B. 24.036/2010/6. számú, valamint a 2010. február hó 25. napján kihirdetett 20.B.24.036/2010/22. számú ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

A vádlottak vagyon elleni cselekményét társtettesként elkövetett rongálás bűntettének nevezi meg.

VÁDLOTT1 I.r. Vádlott, VÁDLOTT3 III.r. Vádlott, valamint VÁDLOTT4 IV.r. vádlott pénzbüntetését 400-400-400 (négyszáz-négyszáz-négyszáz) napi tételre, a napi tétel összegét 500-500-500-(ötszáz-ötszáz-ötszáz)Ft-ra enyhíti.

A pénzbüntetés összege I.r.,III.r. És IV.r. Vádlott vonatkozásában 200.000.-200.000.-200.000-(kettőszázezer-kettőszázezer-kettőszázezer)Ft.

VÁDLOTT2 II.r. Vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre, a próbaidő mértékét 2 (kettő) évre enyhíti.

VÁDLOTT4 IV.r. Vádlott 2006. szeptember hó 21. napjától - 2006.szeptember hó 28. napjáig volt előzetes fogvatartásban.

VÁDLOTT2 II.r. Vádlott állandó lakhelye: .....

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéleteiben VÁDLOTT1 I.r. Vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó rongálás bűntettében, VÁDLOTT2 II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó rongálás bűntettében, valamint a Btk. 260. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettében, VÁDLOTT3 III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó rongálás bűntettében, és VÁDLOTT4 IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó rongálás bűntettében.

Ezért VÁDLOTT1 I.r. Vádlottat, VÁDLOTT3 III.r. Vádlottat, valamint VÁDLOTT4 IV.r. vádlottat ötszáz-ötszáz-ötszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Mindhárom vádlott vonatkozásában a pénzbüntetés egy napi tételének összegét egyezer forintban állapította meg.

Rendelkezett az így kiszabott ötszázezer forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak napi tételenként egy-egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

VÁDLOTT2 II.r. vádlottat halmazati büntetésül egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottak vonatkozásában rendelkezett az általuk előzetes fogvatartásban eltöltött időnek a kiszabott főbüntetésbe történő beszámításáról, és kötelezte a vádlottakat a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére is.

A 6-os sorszámú részítélet ellen az ügyész VÁDLOTT1 I.r. Vádlott és VÁDLOTT3 III.r. Vádlott terhére súlyosításért fellebbezést jelentett be, VÁDLOTT1 I.r. Vádlott és védője téves minősítés miatt felmentés érdekében, VÁDLOTT3 III.r. Vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett.

A 22-es sorszámú részítélet ellen az ügyész VÁDLOTT4 IV.r. vádlott terhére súlyosításért fellebbezést jelentett be, VÁDLOTT2 II.r. vádlott és VÁDLOTT4 IV.r. vádlottak, valamint védőik elsődlegesen felmentés érdekében fellebbezést jelentettek be.

A Fővárosi Főügyészség a Bfel. 1945/2007/57-I. számú átiratában az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését VÁDLOTT1 I.r. vádlott, VÁDLOTT3 III.r. vádlott, valamint VÁDLOTT4 IV.r. vádlott terhére fenntartotta, és indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság az I.r., III.r.,IV.r. vádlottak vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy mindhárom vádlottat végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélje, egyebekben a kerületi bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt a nyilvános ülésen is.

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a Be. 348. §-ának (1)bekezdése alapján a fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 361. §-ának (1) bekezdése alapján kitűzött nyilvános ülés keretei között felülbírálta.

A másodfokú bíróság az ellentétes előjelű fellebbezések alapján felülbírálva a kerületi bíróság ítéletét azt a védelem által enyhítésre előterjesztett perorvoslat vonatkozásában találta megalapozottnak.

A törvény előírásainak megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata során először a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a kerületi bíróság a perrendi szabályokat betartotta-e, volt-e olyan eljárási szabálysértés, amely kihatással lehetett az ügy érdemi felülbírálatára, ily módon van-e az ügy eldöntése és felülbírálata vonatkozásában eljárásjogi korlát. Ilyen akadályozó eljárásjogi szabálysértést a másodfokú bíróság ugyan nem talált, relatív eljárási szabálysértésre tekintettel azonban szükségesnek tartja a kerületi bíróság figyelmét felhívni arra, hogy az egyebekben törvényesen megtett figyelmeztetések körében az elsőfokú bíróság elmulasztotta a vádlottakat arra figyelmeztetni, hogy vallomások, szakértői meghallgatások, iratok előterjesztését követően kérdezési és észrevételezési jogaikat gyakorolhatják. Az ügy érdemi felülbírálatára azonban mindez azért nem hatott ki, mert a jegyzőkönyvekből az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság biztosította a vádlottaknak a kérdezési és észrevételezési jogot, a másodfokú bíróság csupán szükségesnek tartotta feltüntetni a törvényes figyelmeztetés körében akár a meghallgatást követően is fentieket.

Ugyancsak relatív eljárási szabálysértésként értékelhető az úgynevezett ideiglenes elkülönítés, melyet az elsőfokú bíróság annak ellenére alkalmazott, hogy az eljárásjogi törvény ilyet nem ismer. Tartalmából azonban megállapítható, hogy végleges elkülönítésre került sor, ez azonban nem érintette az ügy érdemi felülbírálatát, mert a távollévő vádlottakat érintően semmilyen bizonyítási cselekmény azon a tárgyalási napon nem történt, az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nem rekesztette be, ily módon a folytatólagos tárgyalás törvényi feltételei is fennálltak, az ugyanabban a hónapban kihirdetett ítélet vonatkozásában.

E körben a Legfelsőbb Bíróság 64. számú Kollégiumi Állásfoglalása irányadó, ami egyértelműen rámutat arra, hogy hogyan, milyen módon használható fel a korábban rögzített bizonyíték. Minderre azonban nem is volt szükség jelen ügyben, azonban a teljesség kedvéért a másodfokú bíróság hivatkozni kíván erre és esetleges eljárási szabálysértésként a Kollégiumi Véleményből levezeti, hogy ha a bíróság a bizonyítási eljárást berekeszti, akkor csak ügyviteli hibát követett volna el, jelen ügyben azonban még ezt sem lehet megállapítani, az elsőfokú bíróság sem eljárási hibát nem vétett, a perrendi szabályokat betartotta, és ügyviteli hibát sem követett el.