A Kecskeméti Törvényszék K.20030/2008/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 196. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §, 109. §] Bíró: Hanny Katalin

Kapcsolódó határozatok:

*Kecskeméti Törvényszék K.20030/2008/17.*, Kúria Kfv.35499/2008/8. (BH 2010.4.107)

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

5.K.20.030/2008/17. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság Dr. Kardos Gyula felperesi képviselő címe szám alatti ügyvéd I.rendű felperes neveI.r. felperes címe szám alatti lakos I.r. felperesnek és II.rendű felperes neveII.r. felperes címe szám alatti lakos II.r. felperesnek - alperesi képviselő neve által képviselt alperes címe szám székhelyű alperes neve alperes ellen adóügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perhez a K.20.032/2008. számú pert egyesítette, meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság az alperes 1941185214. és 1941185225. számú határozatait hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az 568.600 (Ötszázhatvannyolcezer-hatszáz) forint peres eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 100.000 - 100.000 (Egyszázezer-egyszázezer) forint, összesen 200.000 (Kettőszázezer) forint perköltséget a felperesek részére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatósága 2001-2005. évek vonatkozásában személyi jövedelemadó vizsgálata tárgyában utólagos adóellenőrzést végzett a felpereseknél. Ennek eredményeként az I.r. felperes terhére 2001. évre 4.114.101 forint adóhiánynak is minősülő személyi jövedelemadó különbözetet, 2002. évre javára 108.000 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg. Ezzel összefüggésben 2.057.050 forint adóbírságot és 2.329.779 forint késedelmi pótlékot szabott ki.

A II.r. felperes terhére 2001. évre 4.532.021 forint adóhiánynak is minősülő személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, mellyel összefüggésben 2.266.010 forint adóbírságot és 2.614.162 forint késedelmi pótlékot szabott ki.

Mindkét felperesnél megállapította, hogy a 2001. évben a X Kft-nek nyújtott tagi kölcsönök összege nem állt arányban az éves jövedelemmel. A felperesek bevételei a kiadásoktól jelentősen elmaradtak, melynek következtében 2001. évben fedezethiány keletkezett. Ez a tény megalapozta a vagyonbecsléses eljárás alkalmazhatóságát. Nem fogadta el a felperesek nyilatkozatában 2001. január 1-jei nyitó megtakarításként feltüntetett 3.000.000 forint készpénzösszeget, melynek forrása nyilatkozatuk szerint a korábban tulajdonukban levő cégtől származó 1999. évi osztalékfelvétel és tagi kölcsön visszafizetése, egy 1999. évi gépjármű értékesítési és egy 2000. évi motorkerékpár értékesítés. Az említett tételeket és az osztalék kifizetést, illetve a tagi kölcsön visszafizetés tényét dokumentumokkal igazolták, de nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ez az összeg 2001. január 1-jén is a rendelkezésükre állt. Nem fogadta el továbbá a felperesek által 1997-1999. években BC-nek és 2000. évben DF-nek nyújtott kölcsönök visszafizetett összegét. A kölcsönszerződéseket mind a kölcsönadó, mind a kölcsönbe vevő fél (az I.r. felperes, illetve BC és DF), valamint két tanú is aláírta. A kölcsönszerződésekre rávezetésre került, hogy mely napon milyen összeg visszafizetése történt meg, de a visszafizetésekről külön dokumentumot nem készítettek. Az összegek átvételét csak az I.r. felperes aláírása tanúsítja. A kölcsön visszafizetését sem a kölcsönbe vevő, sem tanúk nem hitelesítették, ezzel szemben ugyanúgy, ahogy a szerződés megkötésénél, a visszafizetésnél is elvárható lenne, hogy legalább a kölcsönadó és a kölcsönbe vevő aláírásával hitelesítse a teljesítés megvalósulását, vagyis nem csak a kölcsönnyújtás, hanem a visszafizetés megtörténte is igazolt legyen. A felperesek a jegyzőkönyv lezárásáig nem tudták hitelt érdemlően igazolni a kölcsön visszafizetés valós teljesítését, így ezeket a tételeket nem fogadta el bevételként az elsőfokú hatóság. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 1911185214. számú határozatával az I.r. felperes személyi jövedelemadó adóalapját 1.166.049 forinttal növelte, és az adókülönbözetet 466.418 forinttal növelve, 4.580.519 forintra módosította azzal, hogy annak teljes összege adóhiánynak minősül, és ezzel összefüggésben 2.290.259 forint adóbírságot és 2.598.897 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A II.r. felperes esetében a 1941185225. számú határozatával az adóalapot 1.166.049 forinttal növelve az adókülönbözetet 4.894.329 forintra módosította, és megállapította, hogy annak teljes összege adóhiánynak minősül. Ezzel összefüggésben 2.447.164 forint adóbírságot és 2.823.773 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A módosítás oka az volt, hogy észlelte, hogy az elsőfokú adóhatóság a háztartás havi kiadásait tévedésből a bevétel rovatban tüntette fel. Ezért ezt az összeget a bevételek közül törölte, és a kiadások között vette figyelembe. Hangsúlyozta, hogy megtakarításként csak olyan pénzösszeg fogadható el, amelynek megszerzését és rendelkezésre állását az adózó hitelt érdemlően tudja bizonyítani, a felperesek azonban ez eljárás során mindvégig csak állították, hogy különböző jogcímeken szerzett bevételeik 2001. január 1-jén megtakarításként a rendelkezésre álltak. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal lehet igazolni. A forrás megjelölése önmagában nem elegendő a megtakarítások meglétére vonatkozóan. Az elsőfokú adóhatóság nem vitatta az BC-vel és DF-fel kötött szerződéseken a kölcsön visszafizetését rögzítő jognyilatkozat magánokirati jellegét, hanem azt állapította meg, hogy azok nem hitelt érdemlőek. Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, és tartalmánál, jellegénél fogva vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. Az elsőfokú adóhatóság a fellebbezés beérkezését követően DF-nél célvizsgálatot tartott, amelynek keretében nyilatkoztatta. Nevezett a kölcsön visszafizetésének forrásául eredetileg munkabérét és ingatlan bérbeadásából befolyt bérleti díjat jelölte meg. A 2001. évi összevont jövedelme 380.000 forint volt. A kölcsön visszafizetése 2001. december 16. napján történt. DF nyilatkozata szerint az 1.200.000 forint bérleti díjat 1 nappal korábban, 2001. december 15-én kapta meg. Ebben az időpontban nem rendelkezhetett a bérleti díjjal, ugyanis a számlát 2002. év elején állította ki, a számlatömböt pedig 2001. december 29-én szerezte be. A Kft-nél lefolytatott vizsgálat szerint kiadásként 2001. december 31-én lett könyvelve a bérleti díj összege. BC meghallgatása már nem volt lehetséges, mert 2001. május 14-én elhunyt.

A felperesek - egyesített - keresetükben az alperes jogerős határozatainak bírósági felülvizsgálatát kérték. Jogszabálysértésként jelölték meg, hogy a becslés elrendelésének törvényi feltételei nem álltak fenn. A vagyongyarapodás vizsgálatakor nem csak az adózó bevallott jövedelmét, hanem az adómentes és a bevallási kötelezettség alá nem eső bevételeit is figyelembe kell venni, és a becslésnek csak akkor van helye, ha ezek együttes összege nincs arányban a vagyongyarapodással és az életvitellel járó kiadásokkal. Ezzel szemben az adóhatóság figyelmen kívül hagyta a felperesek által tényszerűen bizonyított 1997-2000. években a G Kft-től felvett 29.205.500 forint tagi kölcsönt, amelyből nem sokkal később 26.600.000 forintot kölcsönadta BC-nek és DF-nek, akik azt 2001. év elején visszafizették, és ezt az összeget fizették be röviddel később tagi kölcsönként az X Kft-be. Azt is bejelentették, és igazolták, hogy 1999. december 31 - 2000. december 31. között rendszeres jövedelmeiken felül 4.200.000 forint készpénz bevételük volt. Ezt a tényt az adóhatóság elfogadta, és azt sem cáfolta, hogy jelentősebb értékű vagyontárgyat nem vásárolta, kifejezetten takarékos életmódot folytattak. Feltételezhető így, hogy a 4.200.000 forintból annak kétharmadát megtakaríthatták. Tényként fogadta el az adóhatóság az BC-nek és DF-nek adott kölcsönöket, azok visszafizetését azonban nem. Ellenkező bizonyítás nélkül okszerűtlen és iratellenes az a következtetés, hogy a kölcsön visszafizetése a kölcsönadó elismerő nyilatkozata ellenére nem történt meg. DF meghallgatása a fellebbezés benyújtását követően történt. Annak eredménye a felperesi tényállításokat tökéletesen alátámasztja. Elismerte ugyanis, hogy a kölcsönt az I.r. felperes lakásán egy összegben, dátum szerint 2001. december 15-én vagy 16-án adta vissza.