A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20121/2017/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.121/2017/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Varga István ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Keszthelyi Oszkár Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Keszthelyi Oszkár ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Bardovits Anett ügyvéd) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2016. december 6. napján kelt 39.P.23.274/2013/61. számú ítélete ellen a felperes részéről 64. sorszám alatt előterjesztett és 66. sorszám alatt megindokolt, valamint az alperes részéről 63. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes perköltségfizetési kötelezettségét az alperes javára 500.000 (Ötszázezer) forint plusz áfa összegre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg - felhívásra - az állam javára 2.532.000 (Kettőmillió-ötszázharminckettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A fennmaradó 72.000 (Hetvenkettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperest 2009. február 16-án vették fel az alpereshez a jobb petefészek ultrahanggal igazolt elváltozása miatt. A 2009. február 17-ei laparoszkópos műtét során az elváltozásból mintát vettek, és fagyasztásos technikával végeztek szövettani vizsgálatot, majd a műtétet a szövettani eredmény ismeretében fejezték be. A szövettani vizsgálat alapján a petefészek jóindulatú daganatos elváltozását diagnosztizálták. A felperest 2009. február 18-án gyógyuló sebbel, láztalanul bocsátották otthonába. A felperesnek hazabocsátása után fájdalmai voltak és véres volt a vizelete. A felperest erős alhasi fájdalmak miatt 2009. február 24-én mentő szállította vissza az alpereshez. A felperesnél a műtét szövődményeként bélsérülés következett be, amelynek folytán hashártyagyulladás jött létre, ezért február 24-én sürgősséggel végeztek műtétet. A kialakult gyulladás miatt a vékonybelét kivezették a hasfalra. Az elvégzett műtét során igazolódott a bélsérülés és a hashártyagyulladás, továbbá felvetődött a féregnyúlvány-gyulladás lehetősége is, amelyet a szövettani vizsgálat kizárt. A felperesnél a bélcsatorna folytonosságának helyreállítását 2009. április 14-én végezték el. A szövődményként kialakult bélsérüléssel összefüggésben a felperes hasfalán műtéti heg keletkezett, más maradandó elváltozás nem alakult ki. A felperesnek 2014-ben lombik program keretében született gyermeke.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a testi épséghez és egészséghez fűződő jogát, és kérte az alperes kötelezését 40.000.000 forint nem vagyoni kára megfizetésére. Álláspontja szerint az alperes a primer műtét során nem az elvárható gondossággal járt el, ugyanis a műtétet követő egy héttel olyan súlyos bélgyulladása alakult ki, amely ismételt műtéti beavatkozást tett szükségessé, amelyet hosszas mentális és fizikai szenvedés követett. Előadása szerint a műtét óta folyamatos bélproblémákkal küzd, pajzsmirigy-alulműködése lett, autoimmun betegsége alakult ki, a hajminősége is romlott, továbbá a hasán keresztben és hosszában 27 cm hosszúságú vágások láthatóak, amelyek gátlásossá tették, és házaséletét is negatívan befolyásolták.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes 2009. február 16-án teljeskörű orvosi felvilágosításban részesült a műtét során előforduló szövődményekről, így a bélsérülés lehetőségéről is megkapta a szükséges tájékoztatást. A bélsérülés mint szövődmény a laparoszkópos beavatkozás rendes műtéti kockázata, az a lehető legnagyobb körültekintés és gondosság mellett is kialakulhat. Állítása szerint a szakma szabályainak megfelelően látta el a szövődményt. Vitatta, hogy a felperes hajminőség romlása, pajzsmirigy-alulműködése és autoimmun betegsége okozati összefüggésben állna a perbeli műtéttel.

Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott biztosító ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 100.000 forint plusz áfa, míg az alperesi beavatkozó részére 50.000 forint plusz áfa összegű perköltséget, továbbá az államnak - felhívásra - 1.500.000 forint kereseti illetéket. A perben kirendelt szakértő aggálytalan véleménye alapján úgy foglalt állást, hogy a felperes esetében a választott műtéti technika volt az elsőként ajánlott eljárás, ugyanis az a szövődmények előfordulási gyakorisága tekintetében a legalacsonyabb kockázattal bírt. A perbeli műtétet az alperes a szakma szabályainak megfelelően, kellő gondossággal végezte, a műtét indikációja is fennállt, a felperesnél a gondosan megválasztott és elvégzett műtét szövődményeként bélsérülés következett be, amelynek következményeként hashártyagyulladás jött létre, amelyért az alperes kizárólag akkor tartozna felelősséggel, ha a műtéti eljárás során megsértette volna a szakma szabályait, vagy a kellő gondosság elvét. Ilyen nem történt, ezért a felperesnek kell viselnie a gondos eljárás mellett is elháríthatatlanul bekövetkezett szövődményből eredő kárait. Kiemelte: a felperes tudomással bírt arról, mik a perbeli műtéti eljárás kockázatai. Utalt továbbá arra, hogy a felperesnél bekövetkezett bélsérülést a bélfal tényleges átlyukadásáig nem lehetett felismerni, mivel nem adott tüneteket, a szövődmény bekövetkezését 2009. február 24-én, az alapműtétet követő egy héttel is nehezen lehetett felismerni, ugyanis a szubjektív megítélésű fájdalom mellett még ekkor is hiányoztak a bélperforáció után szükségszerűen kialakuló hashártyagyulladás fizikális jelei, sőt, a képalkotó vizsgálatok sem tudták a bél sérülését egyértelműen igazolni. A szakvélemény alapján utalt arra is, hogy az alperes a felperes hazabocsátásakor sem sértette az elvárható gondosság elvét, és a szövődmény bekövetkezésének felismerésekor, valamint annak elhárításakor is a szakma szabályai és a kellő gondosság alapján járt el. Az alperes 2009. február 24-én képalkotó vizsgálatokat végzett, amelyek alapján a felperes életének megmentése érdekében elkerülhetetlen volt az újabb műtét. Utalt arra is, hogy a kialakult szövődmény a felperes hasfalán elhelyezkedő hegen kívül egyéb maradandó testi elváltozást nem okozott. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperes autoimmun betegsége, pajzsmirigy-alulműködése és a perbeli sérülés között az okozati összefüggés nem bizonyított, a felperes azt sem igazolta, hogy az alperes a fájdalmai enyhítéséhez nem a megfelelő eszközöket és eljárásokat választotta. A felperes új szakértő kirendelése iránti indítványának - szükségtelenként - nem adott helyt, ugyanis a perben kirendelt szakértő véleménye nem volt homályos vagy ellentmondásos. Az a körülmény, hogy a szakvélemény a felperes állítását nem támasztotta alá, új szakértő kirendelésére nem ad alapot. Az alperes jogi képviselőjének munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a (6) bekezdésére figyelemmel mérlegeléssel állapította meg, ugyanis ezt az összeget találta arányban állónak a per során kifejtett tevékenységével.