BH 1985.12.452 I. Nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés helyett halált okozó testi sértés és rablás törvénysértő megállapítása [Btk. 166. § (2) bek. b) és d) pont, 170. § (5) bek. II. fordulat, 321. § (1) bek.].

II. Büntetéskiszabási szempontok a nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel emberölést elkövető visszaesők esetében [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. b) és d) pont].

A megyei bíróság az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntettében és rablás bűntettének kísérletében állapította meg, s ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 8 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt - ugyancsak 8 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltek a vádbeli napon este együtt italoztak, majd felkeresték az I. r. terhelt által korábban ismert, 80 éves, mozgáskorlátozott sértettet, aki pénzt szokott kölcsönözni. A pénzre további italozás, szórakozás végett volt szükségük.

Az idős sértett beengedte a terhelteket a lakásába, a kölcsönt azonban megtagadta arra hivatkozva, hogy nincsen pénze. Ekkor az I. r. terhelt azért, hogy pénzt csikarjon ki a sértettől, ütlegelni kezdte őt. A bántalmazásba bekapcsolódott a II. r. terhelt is. Brutálisan, emberi mivoltukból kivetkőzve, kitartóan - mintegy 5-10 percen keresztül -ütötték-verték a sértettet, annak ellenére, hogy az többször kérte őket, ne bántsák. Amikor a bántalmazás pillanatnyi szünetében a feltápászkodó sértett újra a földre esett, a II. r. terhelt rátérdelt a mellére, és ököllel ütlegelte a fejét, az I. r. terhelt pedig legalább 3 alkalommal belerúgott.

A huzamosabb ideig tartó bántalmazás után a terheltek belátták, hogy a sértett nem ad nekik pénzt, ezért kutatni kezdtek a kabátjában, pénzt azonban nem találtak. Ezután a földön fekvő, vérző, félig eszméletlen sértettet sorsára hagyták és eltávoztak.

A sértettet másnap délután az egyik ismerőse találta meg, és intézkedett a kórházba szállítása iránt.

A sértett a bántalmazás következtében testszerte szederjes elszíneződéseket, bőr alatti bevérzéseket, hámfosztásokat, izombevérzéseket, a lágyburok lemezei között vékony rétegű vérzést, a halántéklebeny alsó felszínén és a kéregállományban elszórtan vérzéses zúzódásokat, továbbá mindkét oldalon sorozat-bordatöréseket szenvedett. A bal oldali VII. borda tört vége a fali mellhártyát is átszakította, és mintegy 1,5 cm-re a mellüregbe hatolt. A sértett az elszenvedett sérülések következtében fellépő mellűri levegőgyülem és kétoldali gócos tüdőgyulladás eredményeként beállott heveny keringési és légzési elégtelenség miatt három nap múlva meghalt.

A halál az elszenvedett sérülésekkel közvetett okozati összefüggésben, a hozzájuk társult szövődmények folytán állott be. A sértett életét idejében érkező szakszerű orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni. Hasonló bántalmazás következtében fiatalabb személy is meghalt volna.

Az I. r. terhelt közepes fokban gyengeelméjű, pszichopátiás, primitív hiszteroid, infantilis személyiség. Mindez a beszámítási képességét közepes fokban korlátozta;

a II. r. terhelt értelmi színvonala szintén alacsony, de ez a beszámítási képességét nem érintette.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a sértett halála a viszonylag kisebb terjedelmű agyzúzódásra és lágyburok vérzésre közvetlenül is visszavezethető, és a terheltek cselekményét egységesen társtettesként, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette. Megállapította, hogy a II. r. terhelt visszaeső és szabadságvesztésének végrehajtási fokozata fegyház. Egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A Legfelsőbb Bíróság kifejtette: tévedett az első fokú bíróság, amikor a terheltek cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének és rablás bűntette kísérletének minősítette.