BH 2021.8.221 Amennyiben az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, nincs törvényi akadálya a közvádra, illetve a magánvádra indult ügyek egyesítésének abban az esetben, ha a közvádas és magánvádas eljárás nem ugyanazon terhelt ellen van folyamatban. Ilyenkor nem kizárt az együttes elbírálás, a valósághű tényállás megállapítása érdekében az együttes elbírálás célszerű [Be. 146. § (1) bek., CIV. Fejezet].

Pertörténet:

Kazincbarcikai Járásbíróság B.848/2012/108., Miskolci Törvényszék Bf.156/2016/10., Kúria Bfv.1054/2020/10. (*BH 2021.8.221*)

***********

[1] A járásbíróság a 2015. november 27. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.], valamint 2 rendbeli testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1), (2) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg, így összesen 200 000 forint pénzbüntetést szabott ki, rendelkezett a meg nem fizetés esetére a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról. Az I. r. terheltet az ellene jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 175. § (1) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.

[3] A III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

[4] A IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.

[5] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2016. szeptember 28. napján kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények minősítésének pontosítása mellett helybenhagyta.

[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen az I., a II. és a III. r. terheltek védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozással a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 608. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból. A védő álláspontja szerint a bíróságok eljárási szabálysértést valósítottak meg azzal, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek ellen indult közvádas eljáráshoz egyesítették az I. r. és a III. r. terheltek feljelentése alapján a járásbíróság előtt könnyű testi sértés vétsége miatt indult magánvádas eljárást úgy, hogy az ügyész a vád képviseletét nem vette át. Az egyesítést követően a járásbíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban az eljárás résztvevői két egymást kizáró eljárási pozícióba kerültek. F. G. a közvádas ügyben tanú volt, majd az egyesítést követően, mint IV. r. vádlott vett részt az eljárásban, az I. r. és a III. r. vádlottak pedig amellett, hogy az alapügyben terhelti pozícióban voltak, az egyesített magánvádas eljárásban magánvádlói eljárási pozícióba kerültek. Ugyanezen megállapítás tehető dr. K. S. védő vonatkozásában, aki az alapügyben védőként, míg az egyesített magánvádas eljárásban, mint K.-né T. A. magánvádló jogi képviselője járt el. Tényként állapítható meg, hogy ugyanazon eljárásban nem lehet ugyanazon személy egyidejűleg terhelt és magánvádló, a két jogintézmény együttes alkalmazására nincs lehetőség. Ezen nem változtat az a körülmény, mint amelyre a törvényszék másodfokú egyesítő határozatában hivatkozott, hogy a közvádas és a magánvádas eljárásban egymással összefüggő bűncselekmények képezik az eljárás tárgyát, mivel az együttes elbírálást az eltérő eljárási pozíciók, s az ebből eredő eltérő jogok és kötelezettségek zárják ki. A duplikált eljárási szerepek alapján nem lehet eldönteni, hogy K. Zs. és K.-né T. A. miként vettek részt a tárgyaláson, terheltként vagy magánvádlóként. Abban az esetben, ha magánvádlóként voltak jelen a tárgyaláson, akkor viszont vádlottként nem lehettek jelen, így megállapítható, hogy a járásbíróság a vádlottak jelenléte nélkül folytatta le az eljárást, vagyis olyan személy távollétében, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező. Amennyiben ugyanis nem magánvádlónak tekintette volna a személyeket a bíróság, akkor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 507. §-a alapján jelenlétük hiányát úgy kellett volna tekinteni, hogy a vádat elejtették.

[7] Abban az esetben azonban, ha magánvádlóként voltak jelen a tárgyaláson, akkor vádlottként nem lehettek jelen, így megállapítható, hogy a járásbíróság a vádlottak jelenléte nélkül folytatta le az eljárást, vagyis olyan személyek távollétében, akiknek a jelenléte a tárgyaláson kötelező.

[8] Mindaz az eljárási szabályszegés a másodfokú eljárásban is megvalósult, a törvényszék úgy tartott nyilvános ülést, hogy az ülésen jelen nem lévő II. r. és III. r. terheltet nem idézte meg, vagyis a másodfokú eljárás során megint csak olyan személy távollétében tartották meg a tárgyalást, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező. Mindezekre tekintettel indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását azzal, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen az ügyek elkülönítéséről kell döntenie, majd csak ezt követően merülhet fel a vádlottak a büntetőjogi felelősségének vizsgálata.

[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. A járásbíróság valóban közvádas és magánvádas eljárás tárgyát képező bűncselekményeket bírált el anélkül, hogy az ügyészség a vádképviseletet átvette volna. Mindez valóban azt jelenti, hogy az eljárás az általános és külön eljárás szabályai szerint folyt, amely önmagában azonban nem alapoz meg a Be. 649. §-ában meghatározott felülvizsgálati okot. Az alapügyben a felülvizsgálattal érintett terheltek eljárási jogai nem sérültek.

[10] Másrészt az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek terhére nem jelentettek be fellebbezést. A törvényszék 2016. június 20. napján nyilvános ülést tartott, amelyre a terhelteket szabályszerűen idézte. A nyilvános ülésen csak az I. r. terhelt és az I. r., II. r., III. r. terheltek védője jelent meg. A törvényszék a nyilvános ülést követően tárgyalásra tért át, a terhelteket ismételten idézte. A tárgyaláson az I. r., II. r., illetve a III. r. terheltek közös védője volt jelen.

[11] A másodfokú bíróság eljárása idején hatályban volt korábbi Be. 362. §-ának (3) bekezdése alapján a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, míg a 365. § (1) bekezdésének II. fordulata alapján a vádlott távollétében a tárgyalás megtartható, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. Miután a terheltek idézése szabályszerű volt, a törvényszék nem követett el abszolút eljárási szabálysértést, amikor a nyilvános ülést és a tárgyalást a II. és III. r. terheltek szabályszerű idézése mellett, távollétükben folytatta le.