A Nyíregyházi Törvényszék Bf.901/2012/5. számú határozata csődbűncselekmény bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 290. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 10. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Gulácsiné dr. Torda Gabriella, Horváth Géza, Lengyelné dr. Katona Piroska

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

1.Bf.901/2012/5. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Nyíregyházán, 2014. február 04. napján tartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A csődbűncselekmény bűntette miatt R. A. ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Városi Bíróság 2012. december 12. napján kihirdetett 43.B.697/2012/30. számú ítéletét megváltoztatja.

A csődbűncselekmény bűntettét a Btk.290.§ (3) bekezdés, (1) bekezdés d./ pontja szerint minősíti.

A vádlott büntetését 1 (egy) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre enyhíti, a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidejét 3 (három) évre leszállítja.

A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás intézkedés alkalmazását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

INDOKOLÁS

Az elsőfokon eljárt Nyíregyházi Városi Bíróság R. A. vádlott bűnösségét a fenti számú ítéletében csődbűncselekmény bűntettében (1978. évi IV. törvény 290.§ (3) bekezdés, (1) bekezdés a./ pont II. fordulata) mondta ki. A vádlottat 1 év 10 hónap végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vádlottal szemben 80.008.120 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A járulékos kérdések körében rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a jogorvoslati igény bejelentésére fenntartott 3 napon belül az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú végrehajtandó börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, a felfüggesztő rendelkezés mellőzése végett, míg a védő az ítélet kihirdetését követően a vádlott javára elsősorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodsorban a vagyonelkobzás mellőzése és rövidebb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

A vádlott 2014. január 28. napján írásbeli beadvánnyal fordult a Nyíregyházi Törvényszékhez.

E beadvány lényege szerint a vádlott az elsőfokú ítéleti tényállást megalapozatlannak tartotta, mert a terhére rótt csődbűncselekmény törvényi tényállása nem valósult meg hiánytalanul. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta megvizsgálni a Sz.-B. Kft. fizetésképtelenségének tényét, nem tisztázta az A. C. Zrt. részéről 2007. október 9. napján átutalt 59.400.000 forint jogcímét, továbbá azt, hogy ez az összeg, valamint a tényállás b./ pontjában rögzített cselekménnyel érintett 35.468.732 forint képezhette-e az adott időpontban a Sz.-B. vagyonát.

A megállapított tényállást ellentmondásosnak is tartotta a 2007. október 8. napján megkötött engedményezési szerződés kapcsán, mert bár az ügyletet az elsőfokú bíróság jogellenesnek minősítette, de az indokolásból nem állapítható meg, hogy milyen bizonyítékok alapján.

Kifejtette, hogy már a nyomozás hiányos volt, minthogy az adóhatóság a hivatkozott engedményezési szerződéssel érintett valódi felelősök felkutatása helyett (Ny. B. I. Kft., A. C. Pénzügyi Szolgáltató Zrt. tagjai) kizárólag őt számoltatták el annak ellenére, hogy a gazdasági döntések jóváhagyásához (engedményezés, kölcsönök) a taggyűlés hozzájárulása, az együttes jegyzéssel rendelkező ügyvezetőtársak cselekvősége is szükséges volt.

Tisztázatlannak tartotta az A. C. Zrt. által átutalt 59.400.000 forint jogcímét lévén, hogy a könyvelésben kölcsönként szerepelt, míg az utólag lepapírozott iratok szerint engedményezésként. Utalt N. F. könyvelő tanúvallomására is, aki szerint a követelés vásárlással kapcsolatos iratok hozzá nem kerültek. Ebből következően nyilvánvalóan az iratok 2007. október 31-e után készültek el szemben a kiállítás dátumával (2007. október 8.).

Az elsőfokú bíróság valójában nem vizsgálta ezen engedményezési szerződés színleltségét és azt, hogy megfelelt-e a pénzintézet e tevékenysége a hitelintézetek prudens működési szabályainak.

Hiányosnak tartotta az ítélet indokolását is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét nem teljesítette, különös tekintettel a b./ pontban rögzített bűncselekmény kapcsán, hiszen csupán megismételte a vádirati tényállást.

Érvelése szerint a tényállás egyik eleméből sem lehet arra következtetni, hogy az egyébként nem létező készpénzt elvette. A pénzhez más is hozzáférhetett, egyetemlegesen jegyzett ügyvezető társának is ugyanolyan rendelkezési joga volt a vagyon felett, mint neki.

Eljárásjogi kifogása szerint az elsőfokú bíróság Sz. B. és G. F. O-né tanúk kihallgatásakor eljárási szabályt sértett. I. G. tanú vallomása értékelésénél pedig figyelmen kívül hagyta, hogy nem tekinthető érdektelen személynek. Kérte a törvényszéket ezen tanúk nyilatkozatainak kirekesztésére a bizonyítékok köréből. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, enyhítő körülményként nem értékelte, hogy az illetékes főügyészségen bűncselekmény áldozataként teljes tényfeltáró feljelentést tett a személyét is érintő cégek működésével kapcsolatban.

Összegezve a fentieket az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak tartotta a vádlott, mert az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját vélelemre alapította, nem bizonyította az ok, okozati összefüggést a bekövetkezett kár és a cselekvősége között, a vagyonelvonás mértékét nem tárta fel és felderítetlen a nyomozó szervek részéről a lehetséges elkövetők személye.

A fentiekre tekintettel az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség a Bf.5458/2010/8-9. számú írásbeli átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést döntően fenntartotta, a védő fellebbezését pedig nem tartott alaposnak. A főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást maradéktalanul lefolytatta, a tényállást a feltárt bizonyítékok helytálló értékelésével megalapozottan állapította meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett, ítéletében helytálló érvekkel adott számot arról, hogy a vádlott ténybeli beismerő vallomása mellett mely egyéb bizonyítékokra alapította az ítéleti tényállást.

A megalapozott tényállásból a bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére a cselekmény minősítését is törvényesnek tartotta. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, a kiszabott büntetés mértéke eltúlzottan enyhének nem tekinthető, megítélése szerint ugyanakkor nem merült fel az eljárás során olyan körülmény, amely a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését indokolná. A vádlott által elkövetett cselekmény konkrét tárgyi súlya kiemelkedő, a vádlott a hitelezői igényeket meghaladó összegű készpénzvagyont vont el a fizetésképtelenné vált gazdasági társaság vagyonából összesen kb. 80.000.000 forintnyi hitelezői igény kielégítését hiúsítva meg e magatartásával. Utalt a gazdasági bűncselekmények elszaporodottságára és arra is, hogy bár büntetlen előéletű a vádlott a jelen eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetése után vele szemben több büntetőeljárást is folytattak, így a büntetési célok hatékony érvényesülése érdekében súlyosítás, a felfüggesztő rendelkezés mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása szükséges. Ennek megfelelően kérte az ítélet megváltoztatását, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta, utalva arra is, hogy a bíróság helyesen megállapított összegben rendelkezett a vagyonelkobzás intézkedéséről.