BH 1993.12.772 A költségtérítésként kapott összeg nem vehető munkabérként figyelembe. Más megítélés alá esik azonban, ha az e jogcímen feltüntetett és kifizetett összeg egy részéről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítése, hanem az a munkaviszonyon alapuló személyes közreműködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja [1992. évi XXII. tv. 141. §].

A felperes 1989 óta áll munkaviszonyban az alperes kft. vel. Gépkocsivezető munkakörben dolgozik. A felek a felperes munkabérét kölcsönösen havi 8560 forintban határozták meg. 1991. július 28-án külön megállapodást kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a póttartályos Ifa nyerges vonatatót a felperes költségelszámolásos rendszerben fogja üzemeltetni. A megállapodás 1991. december hó 31-ig terjedő időszakra jött létre.

A felperes határozatlan időre szóló munkaviszonyát az alperes kft. ügyvezető igazgatója az 1992. augusztus 25. napján kelt intézkedésével rendkívüli felmondással azonnali hatállyal megszüntette. A munkáltató intézkedésének indokolása azt tartalmazza, hogy:

- a felperes 1992. március 31-én a munkautasítás teljesítésének elmulasztása miatt figyelmeztetésben részesült;

- 1992. augusztus 7-én önkényesen megváltoztatta a munkaidő-beosztását;

- 1992. augusztus 14-én megtagadta a körzetellenőr szállítását;

- mintegy egy hónappal korábban testi sértés okozásával fenyegette meg a termelési igazgatót.

A felperes ezenkívül az általa üzemeltetett gépjárműbe szabálytalanul, rendszeresen fűtőolajat tankolt, és ennek megszüntetésére eredménytelenül szólították fel. A munkáltató mindezeket úgy értékelte, hogy a felperes olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszonyának fenntartását a kft.-nél a továbbiakban lehetetlenné teszi.

A felperes sérelmezte a munkaviszonyának megszüntetését, és ezért a perindítás előtt a felek 1992. szeptember 3. napján egyeztetést tartottak, amely nem vezetett eredményre. Ezt követően a felperes a munkaügyi bíróságnál keresetlevelet nyújtott be, amelyben kérte a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban megjelölt indokok nem felelnek meg a valóságnak, illetve azok nem szolgálhatnak a rendkívüli felmondás alapjául.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes felmondását hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20 541 forint bruttó összegű munkabért az ítéletjogerőre emelkedését követő 15 napon belül. Kötelezte továbbá az alperest a perrel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott részletes bizonyítási eljárás során feltárt körülményeket értékelve az alperes intézkedése jogellenes és megalapozatlan volt. Ezért a felmondást hatályon kívül helyezte, és ennek következtében kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabérének megfizetésére.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezéssel élt.