A Székesfehérvári Törvényszék P.21377/2010/10. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. Bíró: Kozma Tamás

Fejér Megyei Bíróság

3.P.21.377/2010/10. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fejér Megyei Bíróság mint elsőfokú bíróság a Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve (cím) lakos I.r. és II.r. felperes neve (cím) lakos II.r. felperesnek - az ....... Jogi- Képviseleti Főosztály (cím) nevében eljáró Dr. XY jogi ügyintéző által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. r. és a Dr. ZV főtanácsadó által képviselt II.rendű alperes neve (cím) II. r. alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása és járulékai iránt indított perében az alulírott helyen és napon, nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

ítéletet:

Megállapítja, hogy az I. és II. r. alperesek (jogelődeik) a néhai K.L-ra ... ügyszám, illetve ... ügyszám alatt kiszabott halálos ítéleteikkel és azok indokolásával megsértették az I. és II. r. felperes, valamint a II. r. felperes jogelődje, néhai M.F. kegyeleti jogát, továbbá az I. r. felperesnek, és a II. r. felperes jogelődjének a becsülethez, jó hírnévhez, és a teljes családi élethez való, személyhez fűződő jogait.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja, azzal, hogy a peres felek a saját perköltségeiket maguk viselik.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 57.558.- (ötvenhétezer-ötszázötvennyolc) forint, a II.r. felperes pedig 100.980.- (százezer-kilencszáznyolcvan) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblának címzett, de jelen bíróságnál jogi képviselő útján hat példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el - egyebek között - ha az csak a perköltségre, teljesítési határidőre vonatkozik, vagy csak az indokolással kapcsolatos, vagy a felek ezt kérik.

I n d o k o l á s :

Néhai K.L., volt csendőr nyomozó törzsőrmester özvegye, (1973-ban kötött második házassága folytán I.rendű felperes neve néven), mint I .r felperes, valamint testvére, néhai (a per során 2009. június 17.-én elhunyt) M.F-né szül. K.E., mint II. r. felperes 2008. március 21.-én keresetet indítottak az alperesek ellen a ... Megyei Bíróságnál, személyhez fűződő jogaik megsértésével összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt.

Állításuk szerint az alperesek, illetve jogelődeik, (a ... Katonai Bíróság, illetve a Magyar Népköztársaság II.rendű alperes neve a) - bírósági jogkörükben eljárva - azzal okoztak személyiségi jogsérelmet, illetve kárt, hogy, hogy közvetlen hozzátartozójukat, néhai K.L. 1959-ben - az 1956-os forradalom utáni politikai megtorlás keretében - koncepciós per eredményeképpen, a korabeli büntetőjogi törvények durva megszegésével, valótlan tényállás alapján, nyilvánvalóan téves jogi minősítés folytán halálra ítélték, mely büntetést 1959. november 28.-án végre is hajtották.

A kérdéses büntető ügyben (ügyszám, ügyszám) néhai K.L. emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntette, továbbá fogolyszökés, valamint hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt ítélték (halmazati) halálbüntetésre.

A jogerős ítéletben közölt indokolás lényege szerint néhai K.L. a II. világháború idején, a fasiszta, nacionalista uralkodó osztály háborús céljainak megfelelően 1942-43-ban fedett csendőrnyomozóként beépült a szakszervezeti mozgalomba, és ennek révén, valamint nyílt nyomozás keretében is, meg nem határozott számú, a "horthysta" államgépezet által politikai okból üldözött személyt (kommunista, és egyéb baloldali hazafit) juttatott csendőrkézre, ahonnét "köztudomásúlag" nem volt szabadulás, és ahol az elfogottak brutális, törvénytelen kínzásoknak, kényszervallatásnak voltak kitéve. Ezen túlmenően az illegalitásban lévő kommunista pártmunkások, antifasiszták elleni embertelen hajtóvadászatban is részt vett, melynek számtalan áldozata volt. Fő (konkrét) vádpontként azonban az szerepelt, hogy 1944. július 27.-én két csendőrnyomozó társával és egy gépkocsivezetővel együtt egy b-i (h-i) cukrászdában részt vett több kommunista vezető elfogásában (fegyveres rajtaütésben), melynek során az általános dulakodás közepette, az ugyancsak fegyvert rántó, és a csendőrségi gépkocsivezetőt (halált eredményezően) hasba lövő, majd menekülni próbáló S.E-t az egyik nyomozó (Cs.A.) hátulról lelőtte, halálosan megsebesítette. (Az akció közben maga K.L. is lövést kapott.) Mindezen cselekményeket - az elkövetés idején fennállott háborús viszonyokra tekintettel - a katonai bíróság el nem évülő háborús bűntettként értékelte, és az 1958. januárjában kézre kerített (a letartóztatásnak erőszakkal ellenálló) K.L. ezért ítélte el, illetve végeztette ki háborús bűnösként.

A kérdéses elítéltetés koncepcionális, törvénytelen voltát a jogerős ítélet ellen a II.r. felperes jogelődje által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban állapította meg a II.rendű alperes neve (II.r. alperes) a 2006. március 6.-án kelt .........sz. ítéletével. Ez a határozat - az említett jogerős ítélet e körben történt hatályon kívül helyezése mellett - néhai K.L. az emberek törvénytelen kivégzésének háborús bűntette miatt emelt vád alól felmentette, az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett, háborús bűntettként értékelt cselekményeket pedig 4 rendbeli, hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősítette át, és az emiatti, valamint a fogolyszökés, és a hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntető eljárást megszüntette.

A korabeli büntető jogszabályokból levezetett indokolás lényege a következő volt:

Néhai K.L., mint hivatásos csendőrnyomozó S.E. és társai elfogását nem törvénytelenül végezte, mert ellenük az 1921.évi III. tc. alapján erőszakos, diktatúrára törekvő államellenes szervezkedés miatt körözés volt kiadva. A körözött személyek vélhető feltalálási helyére szolgálati parancs alapján szállt ki társaival együtt, két ízben telefonon is megerősített utasítást kapott azok őrizetbe vételére. A szabályszerűen intézkedő csendőröknek S.E. fegyveresen ellenszegült, sőt az egyik csendőrt agyon is lőtte. Ezek után a vonatkozó korabeli jogszabályok (1932. évi XIII. tv. és a szolgálati szabályzat) értelmében a csendőrök is használhatták, sőt használniuk kellett a fegyverüket. A társa által leadott, a menekülő S.E. halálát okozó lövésért néhai K.L. tehát sem tettesként, sem részesként nem volt büntethető, mert a terhére rótt cselekmény nem minősült bűncselekménynek, felelősségre vonására a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor.

Ami az emberek törvénytelen kínzásának vádját illeti, e körben a felülvizsgálati bíróság az alapítéletben megállapított, irányadó (a felülvizsgálati eljárásban nem módosítható) tényállásból kiindulva megállapította ugyan, hogy néhai K.L. négy személy kínvallatásában tevékenyen részt vett, azt viszont nem látta bizonyítottnak, hogy ő ezt az állam, illetve a kormány háborús céljaival összefüggésben, azok érdekében követte volna el. Ehhez képest az emberek törvénytelen kínzása nem minősülhetett háborús bűntettnek, hanem "csak" hivatali hatalommal való visszaélésnek, melynek büntethetősége az akkori törvényi rendelkezések értelmében öt év alatt, 1949 nyarán elévült, azért a vádlottat 1959-ben már nem lehetett volna elítélni.