A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20071/2011/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 85. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.071/2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Zétényi Zsolt ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és - ... jogutódjaként - II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály (ügyintéző: dr. Kiss Sándor ügyintéző) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Murányi Katalin főtanácsadó által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében - amely perbe korábban alperesi beavatkozó neve az I-II. rendű alperesek pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fejér Megyei Bíróság 2010. október 25. napján kelt 3.P.21.377/2010/10. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint az I. rendű alperes részéről Pf/2. sorszám alatt, a II. rendű alperes részéről Pf/3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A 182.500 (Egyszáznyolcvankettőezer-ötszáz) forint le nem rótt fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az I. rendű felperes házastársát, a II. rendű felperes nagybátyját, ... volt csendőrnyomozó törzsőrmestert a Budapesti Katonai Bíróság 1959. szeptember 12-én, valamint a Magyar Népköztársaság III.rendű alperes neve Katonai Kollégiumának különtanácsa 1959. november 12-én meghozott ítéletével összbüntetésként halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte emberek törvénytelen kivégzése és megkínzása által elkövetett háborús bűntett, valamint fogolyszökés és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt. A halálbüntetést 1959. november 28-án végrehajtották.

A II. rendű felperesi jogelőd felülvizsgálati indítványa alapján eljáró II. rendű alperes 2006. március 6-án kelt ítéletével az 1959-ben hozott ítéletet ...ra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és ...t az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette. Az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett, háborús bűntettként értékelt cselekményeket négyrendbeli hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének minősítette, és az emiatt, valamint a fogolyszökés bűntette és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette.

Az I. rendű felperes, valamint a II. rendű felperesi jogelőd keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítését kérték az alperesektől hozzátartozójuk, ... törvénysértő elítélése miatt. Megállapítani kérték, hogy az I. és II. rendű alperesek azon magatartásukkal, amellyel ...t törvénysértően bűnösnek mondták ki, őt halálbüntetéssel sújtották, megsértették a néhai jogát az élethez, az emberi méltósághoz, becsülethez és jóhírnévhez; ugyanígy a felperesek jogát is az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jóhírnévhez. Az I. rendű felperes 800.000 forint, a II. rendű felperesi jogelőd 600.000 forint nem vagyoni kártérítés megítélését kérte kamatokkal együtt, ezen túlmenően az I. rendű felperes 159.300 forint összegű általános kártérítés, míg a II. rendű felperesi jogelőd 1.083.000 forint vagyoni kártérítés megfizetését kérte. Arra hivatkoztak, hogy hozzátartozójuk elítélése során az alperesek a büntetőjog alapelveivel és a szakmai szabályokkal durván szembehelyezkedtek, e tekintetben a szándékosságuk is megállapítható. A néhaival szembeni jogsértés a felperesekre - mint hozzátartozókra - kihatott, a vádak és az elítélés is széles körben ismertté vált, így az a felperesek megbélyegzését, emberi méltóságuk csökkenését jelentette és jó hírnevük romlásával járt.

Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. rendű alperes kifejtette: az 1959-ben született ítéleti döntés ugyan téves volt, de szándékosság vagy felróhatóság az I. rendű alperesnél e tekintetben nem állt fenn. A felperesi kárigény 2006 márciusáig, a felmentő ítélet meghozataláig nyugodott, ezt követően egy év állt a felperesek rendelkezésére a kereset előterjesztésére, azonban ezt a határidőt elmulasztották, ezért követelésük elévült. Álláspontja szerint a felperesek kárpótlási vagy kártalanítási igény előterjesztésére lehettek volna jogosultak.

A II. rendű alperes ugyancsak a kárigény elévülésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a felperesek kára hozzátartozójuk elvesztésével, 1959-ben következett be. A 2006-ban hozott felmentő ítélettel a kárigény elévülésének nyugvása megszűnt, és további egy év állt a felperesek rendelkezésére az igényük érvényesítésére, azonban a keresetindítással ezt a határidőt elmulasztották, ezért követelésük elévült. Hivatkozott az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet szabályaira, amely szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárral és a nem vagyoni kárral kapcsolatos felelősségi szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha a károkozó magatartás a törvény - 1977. évi IV. törvény - hatálybalépése után történt. A személyiségi jogsértés alapján érvényesített kárigény nem helyettesítheti a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének szabályait, így a törvény hatályba lépése után 20 évvel a Ptk.-ba iktatott 84. § (1) bekezdés e) pontja nem lehet a kárfelelősség megállapításának alapja.

Az I-II. rendű felperesek vitatták a kárigény elévülését. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálati ítélet meghozataláig az elévülés el sem kezdődött, a felperesek jogfosztott állapota 2006-ig folyamatosan fennállt. A sérelmes határozat jogellenessége a felmentő ítéleti döntéssel vált teljessé, addig az időpontig a jogellenesség - a kártérítés egyik feltétele - hiányzott. Utaltak arra: a nem vagyoni kártérítés a károsodás bekövetkeztekor is a magyar jogrendszer ismert intézménye volt, de a büntetőeljárásról szóló törvény kártalanítási és visszatérítési szabályainak analóg alkalmazása is kárigényük megalapozottságát támasztja alá.

Az elsőfokú bíróság 3.P.20.980/2008/18. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette: a felperesek közvetlen hozzátartozójuk törvénysértő elítélésével és kivégzésével okozati összefüggésben 1959-ben szenvedtek sérelmet. A kártérítési igény ezt követően 2006. március 6-áig nyugodott, ezt követően a felpereseknek egy év állt rendelkezésre követelésük érvényesítésére, azonban a felperesek csak az egyéves póthatáridő letelte után fordultak bírósághoz, ezért követelésük elévült. Nem látott lehetőséget a büntetőeljárási törvény analóg alkalmazására sem, egyebekben a felperesek az ott meghatározott hat hónapos igényérvényesítési határidőt is elmulasztották.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I-II. rendű felperesek éltek fellebbezéssel, elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset jogalapjának közbenső ítélettel történő megállapítását; másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérve. A fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatukkal megerősítették: keresetük a személyiségi jogsértés megállapítására is irányult. A kártérítés jogalapjának megállapítására közbenső ítélet hozatalát kérték.