BH 1996.8.436 A pénzintézet azonnali beszedési megbízás teljesítése előtt - jogszabály eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában - arról köteles a beszedési megbízás adatai alapján meggyőződni, hogy a jogosult ilyen módon érvényesítheti-e a követelését a kötelezettel szemben. Ennek elmulasztása a pénzintézet kártérítési felelősségét alapozza meg [Ptk. 474. § (2) bek., 529. § (1) bek., 3/1992. (MK 34.) MNB rek. 10. § (1) bek. a) pont, 412/1987. (PK 17.) MNB közl. 25/c pont].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adva az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperesnek egyetemlegesen fizessenek meg 1 345 100 Ft tőkét, ennek 1991. január 31. napjától járó "törvényes" kamatait és 80 706 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az I. r. alperessel 1990. május 30-án kötött importbizományi szerződés alapján 300 db telefaxkészülék szállítására vállalt kötelezettséget. Az akkreditív megnyitása érdekében az I. r. alperes 3 millió Ft-ot utalt át a felperesnek. A felek közötti szerződés nem ment teljesedésbe, ezért az I. r. alperes a 3 millió Ft visszaszerzése érdekében 1991. január 28-án azonnali beszedési megbízást nyújtott be a felperes számláját vezető II. r. alpereshez, melynek a közlemény rovatában a követelés jogcímeként vételárelőleg visszakérése szerepelt, a követelés jogalapja tekintetében viszont az I. r. alperes a közüzemi díjak beszedésére vonatkozó 29/1974. (XI. 27.) PM rendelet 1. §-át jelölte meg. A II. r. alperes az azonnali beszedési megbízást 1991. január 30-án teljesítette. Az I. r. alperes a felperes követelésével szemben 1 654 900 Ft tekintetében beszámítási kifogást terjesztett elő, amelyet a felperes elismert, és keresetét az I. r. alperessel szemben 1 345 100 Ft tőkére és járulékaira leszállította. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a felperes leszállított keresetében foglaltak szerint marasztalta. A felperes 1 345 100 Ft megfizetésére irányuló keresetét a II. r. alperessel szemben is megalapozottnak találta. Ítéletét idevonatkozóan azzal indokolta, hogy a perbeli promptinkasszó teljesítése időpontjában még hatályban volt a közszolgáltatási (közüzemi) díjak kiegyenlítésének módjáról szóló 29/1974. (XI. 27.) PM rendelet, amely lehetőséget adott ezeknek a díjaknak az azonnali beszedési megbízással történő érvényesítésére. Az I. r. alperes a követelése jogcímét e jogszabályhely feltüntetésével jelölte meg. A II. r. alperesnek mint a felperes számlájának vezetésével megbízott pénzintézetnek, kellő gondosság mellett látnia kellett, hogy a beszedési megbízáson a T. Kisszövetkezet Műszaki és Építőanyag Szaküzlet bélyegzője szerepel, a beszedési megbízás közlemény rovatában pedig a követelés jogcímeként az I. r. alperes "áruelőleget" tüntetett fel.

Ezekből az adatokból első ránézésre megállapítható volt, hogy az I. r. alperesnek nem állhat fenn a felperessel szemben olyan követelése, amely a közleményben megjelölt jogszabály alapján azonnali beszedési megbízással lenne érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a II. r. alperesnek különösen azért kellett volna felfigyelnie az előbbiekre, mert saját előadása szerint ismert volt előtte, hogy a rendelet visszaélésekre adott lehetőséget. A II. r. alperes azonban a banktevékenység szokásos üzletmenetéből adódó fokozott gondosság követelményének nem tett eleget. Úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. alperesnek az előbbi módon meg kellett volna vizsgálnia a jogszabályi megjelölést és a megbízást adó megnevezése, valamint a jogszabály megjelölése közötti összefüggést. Mivel ezt elmulasztotta, a felperesnek kárt okozott, amelyért - az I. r. alperessel együtt - egyetemleges felelőssége a felperessel szemben fennáll.

Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett annak részbeni megváltoztatása és vele szemben a kereset elutasítása érdekében. Azt nem vitatta, hogy az I. r. alperes által a felperes számlája ellen benyújtott azonnali beszedési megbízást az adott körülmények mellett teljesítette. Álláspontja szerint azonban az inkasszó teljesítésének időpontjában hatályban volt 412/1987. (PK 17.) MNB-közlemény 25/c pontja szerint megfelelően járt el. Eszerint az azonnali beszedési megbízást a pénzintézetnek akkor kell teljesítenie, ha a jogosult feltünteti a jogszabály számát, illetőleg megjelölését, amelyen az azonnali beszedési megbízás alapul. A perbeli esetben az I. r. alperes a promptinkasszón a követelés jogalapjaként olyan jogszabályt jelölt meg, amely lehetőséget nyújtott a gazdálkodó szervezetek által igénybe vett közüzemi szolgáltatások díjának azonnali beszedési megbízással történő érvényesítésére. Ennek folytán a II. r. alperesnek a már hivatkozott MNB közlemény értelmében az azonnali beszedési megbízást teljesítenie kellett. Ami a beszedési megbízás közlemény rovatában megjelölt jogcímet - "áruelőleg-visszakérés" - illeti, a II. r. alperes szerint ennek vizsgálatára már csak azért sem kerülhetett sor, mert a közlemény rovatban feltüntetett adatok a II. r. alperes általános üzleti feltételeinek 4.2.4. pontja szerint a fizetés címzettjéhez szólnak, ezek a pénzintézet kötelezettségeit nem érintik. A promptinkasszó teljesítésére hatályos jogszabályok alapján került sor, az pedig, hogy egy hatályban lévő jogszabály adott esetben visszaélésekre ad lehetőséget, nem alapozza meg az azt alkalmazó pénzintézet kártérítési felelősségét.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a fenti fellebbezés tárgyában hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. alperes által fellebbezett részében helybenhagyta, és úgy rendelkezett, hogy a II. r. alperes a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeit maga viseli. A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és egyetértett annak jogi álláspontjával is. Az indokolás kiegészítéseként a következőkre mutatott rá.

A felperes és a II. r. alperes között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerinti bankszámlaszerződés volt érvényben, amely megbízási típusú jogviszonyt hozott létre a peres felek között. A bankszámlaszerződés fenti jellegéből adódóan a pénzintézetre mint megbízottra is vonatkoznak a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltak; megbízója érdekében vizsgálnia kell a fizetési megbízások szabályszerűségét. A perbeli esetben a felperesnek a II. r. alperesnél vezetett bankszámlája ellen azonnali beszedési megbízást nyújtott be az I. r. alperes. A beszedési megbízás teljesítése időpontjában hatályban volt, a pénzforgalomról szóló 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: REK) 7. §-ának (1) bekezdése szerint azonnali beszedési megbízásnak van helye, ha jogszabály írja elő annak alkalmazását, vagy a felek szerződésben vagy a fizetésre kötelezett által elfogadott üzletszabályzatban a fizetés ilyen módjában állapodtak meg. Ilyen, az azonnali beszedési megbízás alkalmazását előíró jogszabály a pénzforgalomról szóló 39/1984. (XII. 5.) MT rendelet 5. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontja, ilyen jogszabályi rendelkezés a perbeli beszedési megbízás teljesítésekor még hatályban volt, a közüzemi díjak beszedésére vonatkozó 29/1974. (XI. 27.) PM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése, de tartalmazott hasonló rendelkezést a REK 7. §-ának (3) bekezdése is a váltótartozás beszedésével kapcsolatosan. A REK végrehajtása tárgyában kiadott 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény (a továbbiakban: BK) 25/c pontja szerint a jogszabály alapján benyújtott azonnali beszedési megbízást a pénzintézet abban az esetben teljesíti, ha a megbízáson a jogosult feltünteti a jogszabály számát, illetőleg megjelölését. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a pénzintézet meggyőződhessen arról, hogy az azonnali beszedési megbízásnak e jogszabály rendelkezése alapján helye van-e. Ezért az azonnali beszedési megbízás kézhezvételét követően - a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a pénzintézet köteles annak szabályszerűségét megvizsgálni, nevezetesen hogy a jogosult valóban olyan hatályos jogszabályhelyre hivatkozott-e, amely azonnali beszedése megbízás benyújtását megalapozza, másrészt hogy az a fél, aki az inkasszót benyújtotta, lehet-e egyáltalán a felhívott jogszabályhelyben írt követelés jogosultja. Ha bármelyik vizsgálandó feltétel kapcsán a banknak kétségei merülnek fel, joggal elvárható, hogy az inkasszó teljesítése előtt az esetleges ellentmondások feloldását megkísérelje, és ha ez nem vezet eredményre, az azonnali beszedési megbízást a benyújtónak visszaküldje. A perbeli esetben megállapítható, hogy a promptinkasszót benyújtó jogosult, a T. Kisszövetkezet nem közüzemi-közszolgáltatási feladatokat ellátó vállalat, és ez már eleve kétségessé tette, hogy a 29/1974. (XI. 27.) PM rendelet 1. §-a szerint közüzemi díjak iránti igényt érvényesíthetne. A közlemény rovatból első ránézésre is megállapítható volt, hogy a jogosult és a kötelezett között olyan szerződéses kapcsolat áll fenn, amelyből eredő igény - a hivatkozott jogszabályhely alapján - azonnali beszedési megbízással nem érvényesíthető. Nem kétséges, hogy az I. r. alperes az azonnali beszedési megbízáson szándékosan tüntetett fel olyan jogszabályhelyet, amelyről nyilvánvalóan tudta, hogy annak alapján a perbeli követelését azonnali beszedési megbízással nem érvényesíthetné. Ezzel szemben a II. r. alperes sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mert nem vizsgálta kellő gondossággal, hogy a benyújtott beszedési megbízás szabályszerű-e. Nem kétséges, hogy a felperes kárát az alperesek a fenti magatartásukkal együttesen okozták, ezért a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint kötelesek azt a felperesnek egyetemlegesen megtéríteni.