A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20551/2007/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Angyalné dr. Demeter Judit, Mészáros Mátyás, Völgyesi Lászlóné

Pfv.IV.20.551/2007/11.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr. Berethalmi Andrásné dr. Elekes Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Békés Megyei Bíróság előtt 5.P.20.191/2005. számon megindult perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt .. Zrt. beavatkozott, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20429/2006/8. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 54. és Pfv. 4. sorszám alatt, az alperes által 55. és Pfv.5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson kívül, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az alperest az I. és II.r. felperesek javára kártérítésben marasztaló, illetve az I. és II.r. felperesek meghaladó keresetét elutasító rendelkezéseit - az I. és II.r. felperesek által fizetendő perköltség és az állam által előlegezett költségek viselésére is kiterjedően - hatályában fenntartja.

Az I. és II.r. felperesek, valamint az alperes felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet, részben helyt adva a felperesek keresetének - amelyben az I. és II.r. felperes személyenként 15 millió forint nem vagyoni kártérítés, továbbá (mint egyetemleges jogosultak) 2.500.000 forint vagyoni kártérítés és a III.r. felperes javára 60.000 forint/hónap nem vagyoni kártérítés, járadékként történő megítélését kérték - kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II.r. felpereseknek személyenként 4 millió forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2005. január 31-től járó kamatát, továbbá az I. és II.r. felpereseknek egyetemlegesen 960.286 forint vagyoni kártérítést és ennek 2005. november 3-tól járó kamatát. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az I. és II.r. felpereseket az alperes javára 520.000 forint, a III.r. felperest 56.000 forint; a beavatkozó javára az I. és II.r. felpereseket összesen 200.000 forint, a III.r. felperest 19.000 forint perköltségben marasztalta, megállapítva, hogy a le nem rótt eljárási illetékeket és az állam által előlegezett költségeket, az alperes által fizetendő 14.922 forintot meghaladóan az állam viseli.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az I. és II.r. felperesek házastársak, a III.r. felperes az ő gyermekük, aki a II.r. felperes negyedik terhességéből született.

A II.r. felperes utolsó rendes menstruációja 2004. május 5-én volt. Első ízben a Mezőkovácsházi Rendelőintézetben jelentkezett terhességvizsgálatra, 2004. augusztus 24-én, amikor terhesgondozásba vették. Ekkor a terhesség korát 16-17. hétben jelölték meg. Laborvizsgálatok elvégzését követően ultrahang vizsgálatra utalták a II.r. felperest, aki emiatt az alperesnél első ízben 2004. szeptember 9-én járt szakorvosi vizsgálaton. Ekkor dr. .., a II.r. felperes választott orvosa végezte el az első ultrahang vizsgálatot, amelynek eredményeként a magzaton négy végtag meglétét rögzítette azzal, hogy durva végtag-anomáliára utaló jel nincs. A combcsont (femur) méretét 30 mm-nek írta le és a terhesség korát 19-20. hétben állapította meg. Egy hét múlva elvégzendő kontrollvizsgálatot is előírt. Ennek megfelelően dr. .. 2004. szeptember 16-án végzett újabb ultrahang vizsgálatot, amelynek során megállapította, hogy az ultrahang lelet megegyezik az előzőekkel. Azt is rögzítette, hogy "a femur 22 mm, szabályos négy végtag, az MSZNUT által előírt protokoll alapján elvégzett vizsgálat szerint jelenleg durva fejlődési rendellenesség nem látható". Ilyen előzmények után 2005. január 31-én császármetszéssel megszületett a III.r. felperes. Az újszülött mind a négy végtagot érintő, súlyos végtagfejlődési rendellenességgel jött a világra. A megszületését követően a III.r. felperes már több műtéten átesett és a jövőben is műtétek és beavatkozások sorozata vár rá. Önálló életvitelre (iskolázottságához képest) korlátozottan képes lehet, azonban a jövőben semmilyen fizikai munkát nem fog tudni végezni.

A III.r. felperest szülei 2005. március 31-ig összesen hét alkalommal vitték orvosi vizsgálatra. A budapesti Heim Pál Gyermekkórházba való felvételét követően pedig havi átlagban két alkalommal vitték orvosi vizsgálatra, illetve műtétekre. Ilyenkor a II.r. felperes a kórház által biztosított szobában tartózkodott és emiatt 2.500 - 5.000 forintos szállásköltsége merült fel. Az ilyen okból felmerült költség az elsőfokú ítélet meghozataláig 30.000 forint volt. Az I. és II.r. felperesek a sérült gyermek születése óta pszichiátriai kezelés alatt állnak, amellyel kapcsolatban utiköltség és gyógyszerköltségük merült fel. Az I.r. felperesnél, pszichiátriai kórképére is tekintettel 50 %-os munkaképesség csökkenést állapítottak meg. Az I. és II.r. felperesek 2005. augusztus 24-én egy új Suzuki Wagon R+ tipusú személygépkocsit vásároltak, amelyhez felhasználták a III.r. felperes részére biztosított támogatást és emellett 1.900.000 forint kölcsönt is felvettek, amelynek havi törlesztő részlete 20.200 forint. Az autó üzembehelyezésével kapcsolatos költség 25.420 forintot, az éves felelősségbiztosítási díj 29.520 forintot, az éves Casco díj 60.855 forintot tesz ki. A gépkocsi 15.000 km-es szervize alkalmával 23.777 forint költség merült fel és 45.280 forintért téli gumiabroncsot vásároltak.

A jogerős ítélet a fenti tényállás alapján megállapította, hogy az alperes a Ptk. 348. § (1) bekezdés és a Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján köteles megtéríteni az I. és II.r. felpereseknek a III.r. felperes megszületését követően felmerült, a gyermek sérült állapotából eredő költségeit és felel az őket ért nem vagyoni hátrányokért. A kezelőorvos ugyanis az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 77. § (3) bekezdésébe ütköző módon felróható magatartást tanúsított azáltal, hogy a II.r. felperesen elvégzett első és második ultrahang vizsgálatot követően további, a lehetséges fejlődési rendellenesség kimutatására szolgáló vizsgálatot nem végzett el. Emiatt nem volt lehetőség a III.r. felperes fejlődési rendellenességének a diagnosztizálására, és erről a szülőknek nyújtandó tájékoztatásra. A kezelőorvosnak e mulasztása elzárta az I. és II.r. felpereseket attól, hogy a terhesség 24. hetéig annak megszakításáról dönthessenek. Ezzel pedig a szülők önrendelkezési és családtervezési joga sérült.

A jogerős ítélet az alperes kártérítési felelősségének megítélésekor (hivatkozva a BH. 2003/497. és 2006/400. szám alatt közzétett eseti döntésekre) azt hangsúlyozta, hogy a szakmai szabályszegés hiánya, az un. szakmai protokollnak megfelelő magatartás önmagában nem jelenti az orvost terhelő gondossági követelmény teljesülését is. A perben kirendelt dr. .. igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy az alperes kezelőorvosa az ultrahang vizsgálatok végzésével kapcsolatos szakmai szabályok betartása mellett nem tanúsította a kezelőorvostól elvárt gondosságot. A kezelőorvos mulasztása abban fejeződik ki, hogy a második ultrahang vizsgálatkor annak ellenére, hogy észlelte a femur csökkenő méretét, nem rendelt el további vizsgálatokat annak érdekében, hogy az eltérés okát kiderítse. Ez pedig akkor is indokolt volt, ha a két mérési eredmény az alperes által felkért szakértő, dr. .. szerint is önmagában megfelelt az un. Hamsman-féle biometriai standard által előírt szórási értékeknek.