A Veszprémi Törvényszék Mf.20071/2009/5. számú határozata munkaszerződés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 30. §, 81. §, 87. §, 125. §, 141. §, 158. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 4. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 97. §, 101. §, 159. §, 161. §, 164. §, 173. §] Bírók: Ferenczné dr. Böröcz Éva, Hadnagyné dr. Göllén Mária, Kozma Árpád

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

3.Mf.20.071/2009/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Veszprém Megyei Bíróság a dr. Csajbi Veronika pártfogó ügyvéd felperesi képviselő címe által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes- a alperesi képviselő neve elnök (alperesi képviselő címe által képviselt alperes neve alperes címe alperesellen munkabérmiatt indított perében a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.187/2008/14. számú ítélete ellen az alperes 17. és 18. szám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érinti,

fellebbezett rendelkezései közül az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezést h e l y b e n h a g y j a , hogy a kamatfizetés kezdő időpontja 2007. március 1., mértéke: 2008. július 1-től - december 31. között évi 8,5%,

2009. január 1-től a kifizetésig, legkésőbb június 30-ig évi 10%, ezt követő teljesítés esetén az adott félévet megelőző naptári napon érvényes jegybanki alapkamat szerint;

egyebekben a pártfogó ügyvédi munkadíj viselésére vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatja, 1/3 részét az állam, 2/3 részét az alperes viseli.

A fellebbezési eljárás költségei közül az illetéket teljes egészében, a pártfogó ügyvédi díjat 1/3 részében az állam, 2/3 részében az alperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 219.375,- Ft-ot elmaradt munkabér jogcímén, 121.875,- Ft-ot felmentési időre járó átlagkeresetként és ezután 2007. február 22-től június 30-ig 8%, 2007. július 1-től 7,75%, 2008. január 1-től június 30-ig 7,5% kamatot. Megállapította, hogy az eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felek 2007. november 7-én távmunkaszerződést kötöttek, amelynek alapján az alperes a felperest ügyintézői munkakörben foglalkoztatta havi 121.875,- Ft személyi alapbérrel.

A szerződésben a felek kikötötték, hogy a távmunkavégzés helye a felperes lakóhelye.

A felperes 2007. február 23-ával azonnali hatállyal megszüntette munkaviszonyát, mivel az alperes nem fizette ki a 2007. januári és februári munkabérét.

Az alperes alaki ellenkérelmében a munkaszerződésben foglaltakra hivatkozással kérte a per székhelye szerinti illetékes Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz történő áttételét.

Az elsőfokú bíróság az illetékességi kifogásnak nem adott helyt, mert a Pp. 349/B.§-a a munkaügyi perekben kizárólagos illetékességet állapít meg, ebből pedig az következik, hogy amennyiben a munkáltató székhelye és a munkavállaló munkavégzési helye nem egyezik meg, az eljárásra a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság az illetékes, ahol a munkavállaló munkát végez.

A felperes munkavégzési helye a felperes lakása volt.

A felek között távmunkaszerződés jött létre, ennek pedig lényegi fogalmi eleme, hogy a munkavégzés helye a munkáltatótól térben elválik, így fogalmilag kizárt, hogy ilyen esetben a munkavállaló a telephelyen végezze a munkáját, mert ez nem távmunkavégzésnek minősülne.

Miután a távmunkaszerződés szerint a munkavégzés helye felperes bakonytamási lakása volt, ezért illetékességét megállapította és a keresetét érdemben bírálta el.

A kereset elbírálása során a Pp. 141.§ (1) és (2) bekezdését alkalmazta, mert az alperes felhívásra érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő és a tárgyaláson nem jelent meg, így a felperesi előadásnak megfelelően állapította meg a tényállást és marasztalta az alperest az elmaradt munkabér, valamint a rendkívüli felmondásra járó átlagkereset és kamatai megfizetésében.

Az alperes teljes személyes illetékmentessége és a felperes teljes személyes költségmentessége folytán az eljárási illetéket és a felperes pártfogó ügyvédi díját az állam viseli.

Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését és a per a munkaszerződés szerint illetékes Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz történő áttételét kérte.

Ezt azzal indokolta, hogy a felek között létrejött munkaszerződésben a munkáltató székhelye szerinti bíróság illetékességét kötötték ki, a megállapodáson kívül pedig a Pp. 30.§ (1) bekezdése szerint a jogi személy és annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapozza meg az általános illetékességet. Mind az egyesület székhelye, mind pedig az ügyintézés helye székhely neve van, az alperesnek pedig telephelye nincs.

A munkaügyi bíróság eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor a felperes beadványában szereplő egyesület alperest megváltoztatta, és az egyesület elnökét tekintette alperesnek. Részére jelentős késedelemmel postázta a felperes beadványait, az első tárgyalást megelőzően mindössze 7 nappal kapta kézhez a per iratait.

Az ítélet tévesen tartalmazza azt, hogy semmilyen iratot nem terjesztett elő, a felperes jogellenesen szüntette meg munkaviszonyát, így a per tárgya nem a bérkifizetés elmaradása, hanem a munkáltató által a jogellenes felmondásra tekintettel visszatartott átlagkereset, mint intézkedés jogszerűségének az elbírálása.

Az alperes a fellebbezést kiegészítve kérte, hogy a bíróság elsődlegesen szüntesse meg a pert, amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz tegye át, harmadlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérte.

A permegszüntetését azzal indokolta, hogy a felperes jogi képviselővel járt el, a jogi képviselő által szerkesztett keresetlevél azonban nem tartalmazza, hogy miért a Veszprémi Munkaügyi Bíróságot tartja a felperes illetékesnek, így a keresetlevet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.

Adott esetben a munkaügyi bíróságnak az Mt. 76/C. § (2) bekezdésének rendelkezéseit kellett volna megfelelően alkalmazni, e szerint állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja.

Ez pedig a ügyintézés helye szám alatti ügyintézési hely volt.

Az alperes álláspontja szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani amiatt is, mert a felperes a jogellenes kilépés miatti munkáltatói intézkedésre megadott 30 napos határidő lejártát követően nyújtotta be keresetét.

A fellebbezési tárgyaláson az alperes elismerte, hogy a januári és februári munkabért nem fizette ki, az előbbi szerinte azért nem jár, mert a felmondás jogellenes volt, így az Mt. 101.§-a lehetőséget biztosított a munkáltatónak arra, hogy egy havi munkabért a jogellenesség jogkövetkezményeként a felperes jövedelméből visszatartson.