A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21144/2008/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. §, 8. §, 9. §, 19. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás, Völgyesi Lászlóné

Pfv.IV.21.144/2008/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Peszlen Zoltán ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Kis-Lukács Margit ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 27.P.29.062/2005. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.073/2007/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperesek által 43. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati és az alperes által Pfv.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A peres felek maguk viselik felülvizsgálati eljárási költségeiket.

A le nem rótt 72.000 (hetvenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási illetékből 36.000 (harminchatezer) forintot az I.r. felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság részben helyt adva a felperesek keresetének, megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek emberi méltóságát, az egyenlő bánásmódhoz, a diszkriminációmentes élethez való jogát azzal, hogy a bankjegykiadó automatái által nyújtott szolgáltatásokat a felperesek fogyatékosságuknál fogva (nem látó személyekként) csökkent mértékben vehették és vehetik is igénybe, holott a szolgáltatásért ugyanazt az ellenértéket fizették és fizetik jelenleg is, mint mások és az alperes e hátrány kiküszöbölésére az automatáit 2004. január 27-ét követően sem alakította át. Ezért kötelezte az alperest, hogy 120 napon belül az ítéletben meghatározott helyeken és módon alakítsa át pénzjegykiadó automatáit. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 200.000 forint nem vagyoni kártérítést és 50.000 - 50.000 forint perköltséget, megállapítva, hogy 28.000 forint le nem rótt kereseti illetéket az alperes, 7.000 forintot pedig az I.r. felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. A fennmaradó 7.000 forint illetéket az állam viseli.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

A felek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította. Egyebekben (a meghaladó keresetet elutasító részében) az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felpereseket kötelezte, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 39.000 - 39.000 forint perköltséget. Úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt eljárási illetékből az I.r. felperes 22.500 forintot köteles az államnak megtéríteni, míg a fennmaradó illetéket - a II.r. felperes személyes költségmentessége folytán - az állam viseli.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperesek látássérült emberek. Az I.r. felperes 1996. november 1-jén kötött az alperessel lakossági folyószámla szerződést, amelynek eredményeként Junior kártya birtokosává is vált. E szerződést 2006. január 1-jével meghosszabbította. A II.r. felperes pedig 2003. december 23-án kötött az alperessel lakossági forint folyószámla és kártyaszerződést, amely ugyancsak bankkártya használatára jogosítja fel. A felperesek, mint látássérült személyek az alperes által működtetett bankjegykiadó automatákat (ATM) csak számottevő nehézséggel, illetve segítő igénybevétele mellett tudják használni, mert az ATM-ek nincsenek ellátva Braille-írással, illetve olyan szoftverrel, amely hangosan kommunikál az automatát igénybevevővel.

E tényállásra alapítottan a felperesek annak megállapítását és egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérték, hogy az alperes a személyhez fűződő jogukat megsértette.

Az elsőfokú bíróság az Alkotmány, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebtv.), illetve a Ptk. 76. §-a alapján vizsgálta, hogy az alperes terhére jogsértés megállapítható-e amiatt, hogy a felperesek ugyanazon díjfizetésért ugyanazt a szolgáltatást nem tudják igénybe venni.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes az Ebtv. 5. § a) és b) pontja alapján köteles az egyenlő bánásmód követelményét megtartani és azzal a mulasztásával, hogy az ATM berendezéseket az Ebtv. hatályba lépését követően sem alakította át, az Ebtv. 8. § g) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a felperesekkel szemben. Ennek megfelelően a Ptk. 76. és 84. §-ai alapján állapította meg a jogsértést és alkalmazott az alperessel szemben további szankciókat.

A jogerős ítélet szerint azonban, legfeljebb az állapítható meg, hogy az alperes magatartása az Ebtv. 9. §-ába ütköző, közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, melynek lényege az, hogy látszólag semleges feltételen alapuló intézkedésével nagyobb számban érint hátrányosan egyes védett tulajdonságokkal rendelkező személyeket. Bár úgy tűnik, hogy mindenki egyforma feltételekkel használhatja az azonos módon működő bankjegykiadó automatákat, azonban az Ebtv-ben meghatározott, védett tulajdonsággal rendelkező felperesek számára az mégis kedvezőtlenebb, hátrányosabb helyzetet eredményez, mint más személyeknek. Ezért az Ebtv. 7. § (2) bekezdés, illetve 19. §-a alapján azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a jogsértés alól kimentette-e magát.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az alperes az Ebtv. 7. § (2) bekezdés b) pont alapján mentesül a jogsértés megállapítása alól, mert nem állapítható meg az alperes terhére olyan magatartás, amely önkényes, az emberi méltóságot sértő lenne. Márpedig az Alkotmánybíróság 35/1994. (VI.24.) Ab. számú határozata szerint csak az a megkülönböztetés sérti az emberi méltóságot, amely önkényes, vagyis, amelynek a tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka. Az a tény, hogy a felperesek az ATM-ek igénybevétele esetén a társadalom tagjainak segítségére szorulnak vagy szorulhatnak, emberi méltóságukat nem sérti, megkülönböztetésük pedig nem önkényes.

A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a peres felek jogviszonya szerződésen alapuló polgári jogi jogviszony, amely a szerződéskötési szabadság révén a rendelkezési jog gyakorlása útján jött létre. Ennek korlátozása is csak alkotmányos érdekből lehetséges. Ebből következik, hogy a magánfelek polgári jogi jogviszonyában a bíróságnak nincs arra módja, hogy az egyik fél kérelmére a szerződéses jogviszonyba beavatkozzon és a szerződéses megállapodás részét nem képező kötelezettség teljesítésére kötelezze az alperest, azaz a szerződéses szabadságot olyan ok miatt korlátozza, amelyre az ésszerűség követelménye nem ad elegendő indokot. A jogerős ítélet szerint a Ptk. 85. § (1) bekezdése a felperesek keresete egy részének, az összes magyarországi ATM átalakításának igényét mindenképpen kizárta és, ha erre nincs lehetőség, úgy a teljes esélyegyenlőség sem biztosítható a javukra. Összefoglalóan tehát a jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes terhére önkényes, emberi méltóságot sértő magatartás nem volt kimutatható, ezért a jogsértés megállapításának sem álltak fenn a feltételei, mert az alperes magatartásának ésszerű indoka volt, azaz az alperes nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.