A Legfelsőbb Bíróság Bfv.156/2010/5. számú határozata rablás bűntette (TÁRSTETTESKÉNT elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 321. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Varga Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék Bny.229/2007., Veszprémi Járásbíróság B.2357/2007/25., Veszprémi Törvényszék Bf.697/2008/5., *Kúria Bfv.156/2010/5.* (BH 2011.1.1)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.156/2010/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év május hó 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt Sz.Á. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a III. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Városi Bíróság 10.Fk.2357/2007/25. számú, és a Veszprém Megyei Bíróság 4.Bf.697/2008/5. számú ítéletét P.T. III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 10.200.- (tízezer-kettőszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Városi Bíróság a 2008. május 21. napján kelt 10.Fk.2357/2007/25. számú ítéletével a III. rendű terheltet rablás bűntettének kísérlete miatt, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a terheltek elhatározták, hogy valamilyen módon pénzt fognak szerezni. Ennek megfelelően a III. rendű terhelt és Sz.Á., valamint R.R. terheltek megegyeztek abban, hogy M.A. sértettet készpénzének megszerzése céljából megtámadják. A terhelteknek tudomásuk volt arról, hogy a sértett az általa üzemeltetett büfé napi bevételét az övtáskájában tartja és azt minden nap hazaviszi. A megbeszélésnek megfelelően, 2007. július 23-án késő este Sz.Á., R.R. és P.T. terheltek megjelentek a sértett B., T. u. 11. szám alatt bérelt lakásánál, ahol a III. rendű terhelt a ház, illetőleg egy sátor közötti résben megbújt úgy, hogy a gáz riasztófegyvert magánál tartotta, míg Sz.Á. és R.R. terheltek a sátorban bújtak meg.

2007. július 24-én 00:10 órakor a helyszínen megjelent a sértett és ekkor P.T. terhelt a rejtekhelyéről előlépett, s a nála lévő gáz riasztófegyvert a sértett mellkasa felé irányította, miközben tőle a pénz átadását követelte. A sátorban korábban megbújt I. rendű és II. rendű terheltek közül egyikük előjött, amelynek következtében a sértett a terheltek fellépésétől megriadva a kezében tartott övtáskáját a benne lévő összesen 1.220.000 forint készpénzzel, valamint a mobiltelefonjával a földre dobta, majd a lakás zárt üveges teraszajtóján keresztül - annak üvegét kitörve - a házba bemenekült, miközben segítségért kiabált. A terheltek a sértett reakcióját észlelve, az övtáskát és a benne lévő értékeket hátrahagyva kiszaladtak a lakóház udvaráról, majd a közelben parkoló személygépkocsiba ültek és azzal a helyszínről elmenekültek.

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a III. rendű terhelt fegyházbüntetésének tartamát 5 évre felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a III. rendű terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt, amelyben sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntetőjog anyagi szabályainak megsértésével állapították meg bűnösségét rablás bűntette kísérletében. A felülvizsgálati indítvány szerint az I. és II. rendű terheltek megtévesztették a szándékukat illetően, ugyanis neki nem volt tudomása arról, hogy rablás elkövetésére készülnek, mivel a terhelt-társai testi sértés elkövetésére kívánták őt rábeszélni. P.T. III. rendű terhelt egyébként ebben a bűnösségét el is ismerte. Ugyanakkor viszont állítása szerint a terhelt-társai valós szándéka számára a sértett megérkezésekor derült ki, és ekkor a helyszínt elhagyta. Kijelentette, hogy a sértett megverésére irányuló szándéka megváltozott és az általa tervezett bűncselekmény befejezésétől önként elállt, és még a sértett megérkezése előtt távozott a helyszínről. A felülvizsgálati indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságoknak vizsgálnia kellett volna az önkéntes elállás kérdését, azonban erre nem került sor. A III. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mondja ki, hogy az elítélése törvénysértő volt és igazságos döntést hozzon ügyében.

A Legfőbb Ügyészség a BF.641/2010. számú átiratában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Ennek megfelelően indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a 424.§ (1) bekezdés a) pontjának második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 421.§ (2) bekezdésének első tétele értelmében, mint törvényben kizárt indítványt utasítsa el.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 424.§-ának (2) bekezdése alapján az ügyet nyilvános ülésre tűzte ki.

A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványt kiegészítve arra is hivatkozott, hogy a csoportos elkövetés sem állapítható meg az ügyben, mivel a sértett csupán két személyt látott a helyszínen, így álláspontja szerint annak már nincs jelentősége, hogy eredetileg a három terhelt állapodott meg a bűncselekmény elkövetésében.

A védő felszólalásában sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták kellő mélységben a III. rendű terhelt esetében az önkéntes elállás lehetőségét.