BH 1977.1.23 Házasságkötési szándékkal folytatott közös gazdasági tevékenységre - ha a házasságkötés meghiúsul - a polgári jogi társaságra irányadó jogszabályokat kell alkalmazni [Ptk. 575., 576., 578. §].

A peres felek házasságot szándékoztak kötni egymással. Ennek érdekében az alperes nagyapja a saját házának két lakószobáját, a konyháját és fürdőszobáját a felek rendelkezésére bocsátotta. A felek a lakás berendezéséhez szükséges költségek biztosítása végett 1971. november 1-től takarítást vállaltak.

A takarítási munka 75%-át a felperes végezte. Az így szerzett pénzből összesen 17 028 Ft-ot fordítottak a lakás berendezésére. A megvásárolt holmik közül 1000 Ft értékű a felperesnél, a többi az alperes birtokában van.

A felek közötti kapcsolat 1973 májusában megszakadt, és a köztük megkezdődött elszámolás nem vezetett eredményre.

A felek 1972 májusától kezdve minden második héten a hét végét az alperes nagyapjának házában töltötték. Ilyenkor az alperes szülei is velük voltak. Közösen vittek ki élelmiszert, közösen főztek és étkeztek.

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek kapcsolatuk felszámolása során a közösen szerzett vagyontárgyak megfelelő arányban való megosztását kérhetik a szerzéshez való hozzájárulásuk mértéke szerint. Figyelemmel arra, hogy a közösen vállalt takarítást nagyrészt a felperes végezte, a bíróság a hozzájárulás arányát a felperes javára kedvezőbben, 75-25%-ban határozta meg. A bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a közösen szerzett lakásberendezési tárgyak értéke 17 028 Ft, amelyből a felperesre 12 771 Ft jut. A bíróság 5530 Ft értékű tárgy természetbeni kiadására kötelezte az alperest. Ezen felül kiszámította, hogy a peres felek közösen a másodállásban végzett takarításért összesen 30 600 Ft-ot vettek fel. Számításba vette, hogy ebből mit fordítottak a közös költségekre (fűtés, villany, tv-díj), élelmiszerfogyasztásra, rezsire és mit éltek fel közösen. A közüzemi költségeket csak 25%-ban találta a felperessel szemben megállapíthatónak. Ezen kívül megállapította, hogy a lakásban a felperes takarított, mosott és ezért 2800 Ft-ot a javára írt. Az elszámolás eredményeként a bíróság a természetben kiadandó vagyontárgyakon kívül még 13 649 Ft megtérítésére is kötelezte az alperest.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Megállapította, hogy a felek a közös szolgáltatásokat házasságkötés reményében teljesítették. A házasság azonban köztük nem jött létre, azért a közös tevékenység kifejtésével kapcsolatos szerződést a felperes jogosult volt a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadni, így a Ptk. 237. §-a értelmében az eredeti állapotot kell helyreállítani, és mindegyik félnek vissza kell adnia a másiknak azt, amit az érvénytelen szerződés alapján kapott.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.