BH 1996.1.35 Amennyiben a nem vagyoni kár összegét az ítélet a meghozatalakor érvényesülő ár- és értékviszonyok alapulvételével határozza meg, úgy a késedelmi kamatot nem lehet visszamenőlegesen megállapítani [Ptk. 354. §, 360. § (1) bek.].

A felperes keresetében az 1989. szeptember 12-én bekövetkezett balesetéből eredő és peren kívül meg nem térített kárigényét érvényesítette az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 782 961 forint és kamata, havi 23 527 forint járadék és 600 000 forint nem vagyoni kár, ennek 1989. szeptember 12-től számított évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte. A bizonyítékok, ezek sorában az orvos szakértői vélemény és az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleménye alapján úgy foglalt állást, hogy az elszenvedett súlyos sérülések és a kialakult maradványállapot következtében a felperesnek a társadalmi életben való részvétele és élete tartósan és súlyosan megnehezült, ezért a Ptk.-nak a baleset idején hatályban volt 354. §-a alapján a felperes 1 000 000 forintos igényével és az alperes 350 000 forintos nyilatkozatával szemben mérlegeléssel 600 000 forintban állapította meg a nem vagyoni kárát.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes a nem vagyoni kárpótlás összegét 1 500 000 forintra kérte felemelni.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, ennek során a nem vagyoni kárpótlás összegét 800 000 forintra és kamatára emelte fel. Rámutatott arra, hogy a nem vagyoni kár összegének megállapításánál a káresetkori, tehát az 1989-es érték- és árviszonyokat kellett vizsgálnia és értékelnie. Részleteiben elemezte azokat a körülményeket, amelyek a baleset következtében a felperes életét megnehezítették. Munkaképességének 50%-os elvesztése mellett külön nyomatékkal értékelte azt is, hogy a baleset következtében a lép eltávolítására is sor került. Megállapította azonban azt is, hogy a felperes életvitelének átrendezéséhez a reális feltételek adottak.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatásával a nem vagyoni kárpótlás összegét 1 500 000 forintra kérte felemelni. Elismerte, hogy az eljárt bíróságok helyesen tárták fel azokat a tényeket, amelyek irányadóak a nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál. Ugyanakkor e tényekből helytelen következtetésre jutottak, és a nem vagyoni kárpótlást olyan összegben állapították meg, amely sérti a teljes reparáció elvét, így a jogerős ítélet ez okból törvénysértő. Álláspontja szerint a kamatokat meghaladó infláció miatt a másodfokú bíróságnak az ítélethozatalkor fennálló életviszonyokat kellett volna az összeg megállapításánál alapul vennie.

Az alperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kéne.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.