BH 1997.2.73 A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszüntetésekor meglévő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. A vagyonmegosztás során az arányosságot nemcsak a vagyontárgyak összértéke, hanem összetétele szempontjából is vizsgálni kell és nem helyes, ha a megosztáskor az egyik fél csupán a használattal fokozatosan értéküket vesztő ingóságokat, míg a másik értékállandóságot biztosító vagyontárgyakat (pl. ingatlanokat) kap [Csjt. 31. § (3) és (5) bek.].

A peres felek 1986-ban kötött házasságát a bíróság az 1994. április 7-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A felek egyezséget kötöttek, amellyel 1988-ban született Dávid nevű gyermeküket az alperesnél helyezték el, a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságaikat egymás között megosztották, és - egyebek mellett - megállapodtak, hogy a közös tulajdonukban lévő társasházi lakásuk kizárólagos használatára az alperes jogosult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a feleknek az említett lakáson, valamint az ugyanabban a társasházban lévő, önálló ingatlanként nyilvántartott garázson fennálló közös tulajdonát megszüntette, és a lakást a bennlakó alperes, a garázst a felperes tulajdonába adta, és az alperest 435 700 forint megváltásiár-különbözet megfizetésére, valamint a garázs birtokba adására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes arra hivatkozott ugyan, hogy a lakás megváltásához szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésére, de ennek ellentmond, hogy a közelmúltban személygépkocsit vásárolt, és a garázsra igényt tartott. Ezért a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján a közös tulajdon megszüntetésének az a módja indokolt, hogy a lakás az abban lakó alperes, a garázs viszont a felperes tulajdonába kerül. Emellett szól az is, hogy a garázsnak a felperes tulajdonába adásával az alperes pénzfizetési kötelezettsége csökkent, továbbá a garázs a felperes részére "olyan mobilizálható vagyont jelent, amely alkalmas arra, hogy annak esetleges továbbértékesítéséből a felperes rövid úton jusson hozzá a házastársi közös vagyonból őt megillető pénzösszeg egy részéhez".

A másodfokú bíróság az alperest terhelő megváltási árat 538 000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az, hogy a házastársak ingatlanai közül a lakás a bentlakó alperes, míg az önálló ingatlan-nyilvántartási egységet képező garázsingatlan a felperes tulajdonába kerül, megfelel a közös tulajdon megszüntetésére és a házastársak közös vagyonának megosztására vonatkozó jogszabályoknak, és az ítélkezési gyakorlattal is összhangban áll.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdését, amikor a lakással egy épületben lévő garázst annak ellenére nem adta az ő tulajdonába, hogy azt vagyonvédelmi érdek és a közös kiskorú gyermek érdekei is indokolják, továbbá a felperesnek a garázsra nincs is szüksége.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.