BH 2006.6.176 A hamis tanúzás - célzatosan és egyenes szándékkal - úgy is megvalósítható, ha a "rábírási törekvés" nem kijelentő vagy felszólító módban történő rábeszéléssel vagy felszólítással, hanem kérdés formájában fogalmazódik meg [Btk. 13. §, 242. §].

A városi bíróság a 2004. december 16-án kihirdetett és másodfokon 2005. június 14-én jogerőre emelkedett ítélete a dr. R. G. II. r. terheltre vonatkozó részében a II. r. terhelt bűnösségét 1 rendbeli büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás vétségében állapította meg. Ezért őt megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint dr. Á. B. I. r. terhelt ellen zsarolás és más bűntettek miatt büntetőeljárás volt folyamatban az ügyészségi nyomozó hivatalnál. Az ügy egyik sértettje B. I. volt, akit a nyomozó hatóság több ízben tanúként kihallgatott.

Az I. r. terhelt 2000. június 7-én, ügyvédje, R. G. II. r. terhelt pedig 2000. év folyamán pontosan meg nem határozható időben - több esetben telefonon, illetőleg személyesen arra kívánták rávenni B. I. sértettet, hogy a büntetőeljárás során ne tegyen terhelő vallomást az I. r. terheltre, illetőleg kihallgatásakor - a valósággal ellentétben - közölje azt, hogy az I. r. terheltre vonatkozó korábbi terhelő vallomásait néhai K. M. rendőr-alezredes sugallatára tette.

B. I. a felhívásoknak nem tett eleget.

Az I. tényállásrészt illetően a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azzal a lényeges körülménnyel egészítette ki, hogy a B. megyei rendőr-főkapitányság előtt folyt két különböző nyomozásban, amelyben B. I.-t tanúként kihallgatták, az ügyek jellegét és a történéseket tekintve kizárt volt, hogy B. I. gyanúsítottá nyilvánítására sor kerülhetett volna.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjára alapozottan, anyagi jogszabálysértés miatt.

Álláspontja szerint a megállapított tényállásban írt cselekmény nem bűncselekmény, mert nem tartalmazza annak valamennyi törvényi tényállási elemét. A történeti tényállásnak ugyanis tartalmaznia kell a vallomás objektív valótlanságára vonatkozó szándékosságot, az elkövetési magatartás rögzítését, s a gondatlanság elvetését.

Emellett a hamis tanúzásra felhívás elkövetési magatartása nem valósítható meg kérdés felvetése útján. A bűncselekmény elkövetési magatartása ugyanis a rábírni törekvés, azaz az elkövetésre felhívás, amely egyenes szándékot feltételez. Kérdés feltevésével az egyenes szándékú elkövetés kizárt.

A bíróság által megállapított tényállásban leírt cselekmény azért sem valósít meg bűncselekményt, mert a bíróság nem állapította meg a II. r. terhelt terhére, hogy tudott volna arról: amit Á. B. I. r. terhelt vele közölt és amit ő B. I. sértettnek továbbított, valótlan. Mivel az ítélet nem állapítja meg az objektív valótlanságra vonatkozó szubjektív tudatot - szándékosság megállapításának hiányában - bűncselekmény nem valósult meg. A másodfokú bíróság a terhelt gondatlanságát fel sem vetette, amelynek a fennállása ugyancsak a terhelt felmentését eredményezte volna.

Hangsúlyozta a védő: a másodfokú bíróság anélkül, hogy erre eljárásjogi lehetősége lett volna (a bizonyítékok mérlegelésének hiányát valamelyest pótolva, és ezáltal a bűnösség kérdésében való állásfoglalást egyszintűvé téve) a tényállást nem érintve, egy a tényállásba be nem került, tehát kétséget kizáróan bizonyítottként el nem fogadott adatot mérlegelt. Ennek eredményeként kizárta azt, miszerint a részére adott tájékoztatás alapján a II. r. terhelt abban a meggyőződésben lett volna, hogy K. M. ténylegesen szerepet játszott az ügyben. Ez a megállapítás semmiképpen nem pótolhatja a tényállásnak azt a hiányosságát, hogy nem tartalmazza a bűncselekmény megállapításához szükséges alanyi oldalt, az objektív valótlanságra vonatkozó szándékosságot. Miután a bíróságok által rögzített tényállás nem tartalmazza az adott bűncselekmény valamennyi elemét, a bűnösség megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt, ezért bűncselekmény hiányában a II. r. terhelt felmentése indokolt.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta.

A védő felszólalásában hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény megállapításához két tényállási elem hiányzik: alanyi oldalon a szándékosság, valamint az elkövetés idején fennálló konkrét tudattartalom vizsgálata. Hiányzik a hamis tanúzásra felhívás, amelynek felszólító módban kell elhangoznia a tanú irányába.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálati indítvány olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján, a Be. 405. és 406. §-aiban írt okokra hivatkozással vehető igénybe. A Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjában írtakra hivatkozás felülvizsgálati ok ugyan, ám a felülvizsgálati indítvány tartalma nem alapozza meg az anyag jogszabálysértést.