BH 1989.1.6 Rágalmazás megállapítása a védő terhére a nyomozás során tett valótlan tényállítás miatt [Btk. 179. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki az ügyvéd foglalkozású vádlottat rágalmazás vétségében. Ezért a bíróság 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 100 forintban állapította meg.

A vádlott a rendőrkapitányság előtt a gyanúsított védőjeként járt el. A vádbeli napon a rendőrségen a gyanúsított és a későbbi magánvádló (aki az ügyben tanúként vett részt) szembesítésére került sor. A szembesítés megkezdésekor a védő - a magán vádas ügy vádlottja - a következő kijelentést tette: "Tiltakozom ennek a nőnek a meghallgatása és védencemmel való szembesítése ellen, mert ő a bejelentő és egyébként is ki van tiltva a járás területéről."

A kijelentésnek az a kitétele, hogy a magánvádló kitiltás hatálya alatt állt, nem felelt meg a valóságnak. A magán vádlót a járás területéről sem a kijelentés megtételekor, sem előtte nem tiltotta ki hatóság.

A vádlott álláspontja szerint ő az ügyben, mint védő járt el, védence érdekében kötelessége mindent megtenni, ezért a védelem érdekében megtett intézkedések, kijelentések nem lehetnek jogellenesek, tehát bűncselekményt sem valósíthatnak meg.

A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el. A Btk .179. §-ában meghatározott rágalmazás vétségéhez fűzött miniszteri indokolás szerint a hatóság előtt folyamatban levő ügyben szóval vagy ügyiratban az ügyre, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozatoknál kizárt a jogellenesség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy hatóság előtt folyó ügyben az abban részt vevő személyekre az érdekeltek vagy akár a hatóság tagjai bármilyen kijelentést tehetnek. A miszerint indokolás szerint is csak az ügyre, az ügy elbírálásához szükséges keretben tett nyilatkozatra vonatkozik a jogellenesség hiánya.

A vádlottnak az a nyilatkozata, hogy tiltakozik a szembesítés ellen, mivel a magánvádló ki van tiltva a járás területéről, a bíróság álláspontja szerint nem tartozik bele ebbe a körbe. A védencének semmiféle jogos érdeke nem kívánhatta azt, hogy valótlant állítson a tanúról. A szembesítés egyébként is bizonyítási eszköz, amelyre akkor kerül sor, ha. a felek vallomása között ellentét van, és az nem függ a szembesítendő felek előéletétől vagy esetleges kifogásolható társadalmi magatartásától. Ezzel a vádlott is tisztában volt, de még ha ezzel a tanú vallomásának értékét kívánta is a vádlott lerontani, akkor sem mehet el odáig, hogy ezzel mást becsületében megsértsen, róla becsület csorbítására alkalmas valótlan tényeket állítson.