BH 2009.1.16 Az ugyanazon okból ugyanazon peres felet érintően ismételten kiszabásra kerülő pénzbírság összege sem haladhatja meg a pertárgy értékét [Pp. 19. § (2) bek. és 120. §-a].

A felperes keresetében 15 000 forint megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy az I. és a II. r. alperes bírái neki kárt okoztak, mert jogszabálysértően kötelezték őt 15 000 forint összegű illeték megfizetésére. Az ügyben első, és másodfokon eljáró bíróság bíráinak kizárása iránt több kérelmet előterjesztett, amelyeket a kérelem elbírálása jogosult bíróságok elutasítottak. Az ítélőtábla a 2007. július 5-én hozott végzéssel az első fokon eljárt megyei bíróság bíráinak kizárását megtagadta és a felperest 15 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Ezt követően a felperes ismételten az elsőfokú bíróság bíráinak a kizárását kérte. Az ítélőtábla a 2008. június 26-án kelt végzéssel a megyei bíróság bíráinak a kizárását ismét megtagadta, és a felperest 150 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Indokolása szerint a felperes változatlan indokok mellett ismételten alaptalan elfogultsági kifogást terjesztett elő, ezért, figyelemmel a Pp. 120. §-ában foglaltakra is, őt a Pp. 19. § (2) bekezdése alapján pénzbírsággal sújtotta.

A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak a megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő. Azon túl, hogy a pénzbírság kiszabásának a jogalapja hiányzik, összegszerűségében is törvénysértő a kiszabott pénzbírság mértéke, az a Pp. 120. §-ának a rendelkezéseibe ütközik.

A felperes fellebbezés részben megalapozott.

A Pp. 233/A. §-a szerint fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá, a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés. E jogszabályi rendelkezés szerint a másodfokú bíróságnak csupán azok a végzései fellebbezhetőek, amelyeket a másodfokú bíróság első fok módjára hoz meg, azaz az adott kérdésben először dönt, feltéve, ha az adott végzést az elsőfokú bíróság hozta volna meg, akkor az elsőfokú eljárás szabályai szerint ellene fellebbezésnek lenne helye. A pénzbírság kiszabásáról rendelkező végzés ilyen végzésnek minősül. A Pp. 18. § (4) bekezdése szerint a kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul. Mivel a kizárás megtagadásáról rendelkező végzés ellen az elsőfokú eljárásban sincs helye külön fellebbezésnek, a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek e rendelkezést támadó fellebbezését a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.

A felperes a bíróság tájékoztatását követően ugyanabban a perben ugyanazon bíróság ellen ismételten olyan bejelentést tett, amit a bíróság alaptalannak ítélt, ezért fennállottak a pénzbírság kiszabásának a Pp. 19. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi feltételei.