BH 2017.3.97 I. Az adós ellen benyújtott, a felszámoló által vitatott hitelezői igény megállapítására irányuló nemperes eljárások lefolytatására a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató magyar bíróságnak van joghatósága, továbbá Magyarországon belül kizárólagos hatásköre és illetékessége.

II. Ha a felek a szerződésükben rendelkeznek az alkalmazandó választott jogról, arról a feleknek a bíróságot tájékoztatniuk kell [1346/2000/EK rendelet 3. cikk, 4. cikk (2) bek. h) pont; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek; 1952. évi III. tv. (Pp.) 130. § (1) bek. b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adós felszámolását a bíróság 2013. október 30-án indította meg a Cégközlönyben közzétett végzésével.

[2] A hitelező határidőben bejelentette a felszámolónak az adóssal szembeni követelését, mely tekintetében a felszámoló a "POS, sérült áru, visszáru és kötbér" címén bejelentett 36 515,89 euró összegű követelést vitatta, abból csak 3292,26 eurót fogadott el megalapozott igényként. A hitelező további 88 000 euró összegben kártérítési igény jogcímén bejelentett követelése nyilvántartásba vételét szintén elutasította.

[3] A felszámoló a vitatott hitelezői igényt 2014. december 13-án a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz elbírálásra benyújtotta. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésében a felszámoló "1. sorszámú felterjesztését és mellékleteit" azzal küldte meg a hitelező jogi képviselőjének, hogy arra tegyen észrevételeket és "csatolja be okirati bizonyítékait a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós gazdálkodó szervezet által már elutasított hitelezői igényének jogalapja és összegszerűsége megalapozottságának igazolására". Az 5. sorszámú végzésben ismét felhívta a hitelezőt a fenti okiratok határidőn belüli csatolására és figyelmeztette, hogy ha a bíróság felhívásának nem tesz eleget, akkor a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) 141. § (6) bekezdése alapján a rendelkezésre álló adatok alapján fog határozatot hozni. Az elsőfokú bíróság a felek által előterjesztett beadványokat teljes terjedelmükben minden esetben megküldte az ellenérdekű fél részére.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[4] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a kérelmező vagyoni igényét elutasította. Határozatát arra alapította, hogy a hitelezői­igénybejelentésben megjelölt kötbér és kártérítési igény a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 308/A. § (1) bekezdésében szabályozott objektív jogvesztő határidő folytán elévült, így a hitelezőnek a szavatossági igény érvényesítéséhez való joga megszűnt. Ezért a felszámoló jogszerűen utasította el a követelést a jogalap és az összegszerűség tekintetében.

[5] A hitelező fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte a hitelezői igény bejelentésében foglaltaknak megfelelően. Fellebbezéséhez csatolta az adóssal Budapesten, 2010. február 10-én aláírt "Fuvarozási és kondíciós szerződés" megnevezésű okiratot.

[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a kérelmező vagyoni igényét elutasító rendelkezést a felszámoló által 3292,26 euró összegben elfogadott hitelezői igényt meghaladóan elutasítónak tekinti.

[7] A végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a fellebbezés a korábban elismert hitelezői igényen túlmenően alaptalan.

[8] Határozatának indokolásában kiemelte, hogy a hitelező az elsőfokú eljárásban a fuvarozási és kondíciós szerződést nem csatolta, ezért a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján kizárt a hitelező által becsatolt szerződés érdemi értékelése. Jóllehet a hitelező a fellebbezésében az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére nem hivatkozott, megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ismételten felhívta a hitelezőt a bizonyítékai előterjesztésére és figyelmeztette a mulasztás jogkövetkezményeire.

[9] Ugyanakkor a felszámoló 3292,26 euró hitelezői követelést elismert, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (6) bekezdése szerinti vitathatónak minősített igény elbírálására irányuló bírósági eljárás csak az ezt meghaladó hitelezői igényre vonatkozhatott.

[10] Miután a fellebbező a felszámoló elismerése mellett kizárólag olyan tényekre és jogi következtetésekre hivatkozott, amelyeket a másodfokú eljárásban érdemben nem lehetett vizsgálni, az elsőfokú bíróság végzése a hitelező fellebbezésében hivatkozott okokból nem törvénysértő.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - és tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a felszámoló kötelezését a hitelezői igény teljes összegben történő nyilvántartásba vételére.

[12] Állította, hogy a jogerős végzés a Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a fellebbezésében nem új tényt állított, hanem jogkérdésre hivatkozott. A másodfokú bíróság határozata a Pp. 3. § (3) bekezdésébe is ütközik, mert az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségét megszegte, továbbá a határozat a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat is sérti.

[13] Álláspontja szerint az az állítása, mely szerint a hitelezői igényét az osztrák jog szerint kell elbírálni jogkérdés, és ezt a jogkérdést az elsőfokú bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett volna, hiszen észlelnie kellett, hogy az ügyben külföldi elem szerepel. Az elsőfokú bíróságnak az alkalmazandó jogra vonatkozó bizonyítási teherről is tájékoztatnia kellett volna a feleket. Miután az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jog/joghatóság vizsgálatát, és az erre vonatkozó bizonyítási teherről való tájékoztatást elmulasztotta, új állítása és új bizonyítéka előadására, valamint ezek vizsgálatára a Pp. 235. § (1) bekezdése is lehetőséget ad, mert az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.

[14] Megjegyezte, hogy a felszámolónak kellett volna a bírósághoz megküldenie a fellebbezéséhez csatolt szerződést. Az fel sem vetődött az eljárás során, hogy a bíróság ne lenne birtokában a jogügylet alapjául szolgáló szerződésnek. Ez számára csak az elsőfokú végzésből derült ki. Már az elsőfokú eljárásban, a 2015. április 8-i beadvány j) pontjában hivatkozott arra, hogy a felszámolás alatt levő társaságnak az osztrák jog szerint a szerződés alapján illetékes Welsi bíróságon lett volna lehetősége szavatossági igényét érvényesíteni.

[15] Az adóst képviselő felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a hitelezőnek kell a hitelezői igénye alátámasztására szolgáló iratokat csatolnia, a felszámolónak nem áll módjában a hitelezői igényekkel kapcsolatos valamennyi irat felkutatása.

A Kúria döntése és jogi indokai

[16] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[17] A hitelező a felülvizsgálati kérelemben a Pp. 235. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozással tartalmilag részben azt kifogásolta, hogy a jogerős végzés a hitelezői igényt a magyar jog alapján ítélte meg, holott a felek szerződése szerint arra az osztrák jogot kellett volna alkalmaznia. Másrészt a hitelező arra utalt, hogy a bíróságnak hivatalból meg kellett volna az eljárást szüntetnie a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján, mert a felek a szerződésükben az abból eredő jogvita elbírálására az osztrák bíróság kizárólagos joghatóságát kötötték ki.