A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20777/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szakál Róbert Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt név (cím) felperesnek, a Tóth István ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) alperes ellen - az alperes pernyertessége érdekében a dr. Poór Rita jogtanácsos által képviselt név (cím) I. és a dr. Bebesi István ügyvéd (cím) II. rendű beavatkozók részvételével - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2008. október 15. napján meghozott 10.P.21.687/2007/15. számú ítélete ellen az alperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 125.000 (Százhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget, térítsen meg továbbá az államnak, az adóhatóság felhívására 661.200 (Hatszázhatvanegyezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A közjegyző alperes 2001. október 12. napján irodájában közokiratba foglalta K.Lné (továbbiakban: örökhagyó) végrendeletét, melyben minden vagyonának örököséül a felperest jelölte meg. Az örökhagyó 2002. szeptember 28. napján elhunyt.

A hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó hagyatékát - a V. L. utcai 24.szám alatti ingatlan ¾ részét 8.922.000 forint értékben, valamint a folyószámláján lévő 188 forint követelést - az alperes által közokiratba foglalt végrendelet alapján a felperesnek adta át. A megismételt eljárásban a közjegyző a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte, és mivel az örökhagyó törvényes örököse, Remzső Éva a végrendelet érvényességét vitatta, újabb végzésével a hagyatékot ismételten a felperesnek, de ideiglenes hatállyal adta át.

A törvényes örökös a Fővárosi Bíróságon jelen per felperese ellen a végrendelet érvénytelenségének megállapítására pert indított. Az ügyben másodfokon eljáró Ítélőtábla az 1.Pf.20...../2005/5. számú részítéletével a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet megváltoztatva az örökhagyó 2001. október 12. napján kelt közvégrendeletét a felek egymás közti viszonyában érvénytelenné nyilvánította, kötelezte a jelen per felperesét az ellenérdekű fél részére 1.000.000 forint elsőfokú és 700.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. A jogerős részítélet indokolásában tényként került megállapításra, hogy az örökhagyó a közvégrendelet készítésekor vak volt, ezért a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 126. § (3) bekezdése értelmében érvényes végintézkedést az okirat készítésének teljes ideje alatt jelenlévő két ügyleti tanú közreműködésével tehetett volna. Miután az okirat készítés során tanúk alkalmazására nem került sor, a végrendelet érvénytelen.

Az újabb eljárásban a még vitás kérelem tárgyában a peres felek egyezséget kötöttek, azt az elsőfokú bíróság jóváhagyta és kötelezte a jelen per felperesét 100.000 forint perköltség, valamint 129.000 forint illeték megfizetésére.

A bíróság döntése alapján a közjegyző a hagyatékot teljes hatállyal a törvényes örökösnek adta át, aki a hagyatékba tartozó, öröklése folytán egészében tulajdonába került ingatlant 2006. július 19. napján eladta, a vételár 18.000.000 forint volt.

Az ellene indított perben a felperes a képviseletére megbízott ügyvédjének 2003. január 8. napján 70.000 forint, 2004. január 12-én, július 15-én, 2005. május 2-án alkalmanként 125.000, 2007. március 7-én 120.000 forint ügyvédi munkadíjat fizetett ki. 2005. november 11. napján R.É. törvényes örökösnek 1.700.000 forint perköltséget teljesített postai feladással.

A felperes keresetében a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapítva, kártérítés jogcímén az alperest 15.765.000 forint és annak 2002. november 29. napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni. Követelése ténybeli alapjaként utalt arra, hogy a törvényes örökös által ellene indított perben a bíróság a végrendelet érvénytelenségét megállapította. Ennek folytán a felperes a hagyatéktól, mint örökös elesett, ezért kára keletkezett. Az alperes jogellenes magatartásaként azt jelölte meg, hogy az okiratkészítés során tanúkat nem alkalmazott. Utalt arra, hogy a Ptk. 626. § szerint a közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A Ktv. 131. § (1) bekezdése értelmében a közjegyzői okiratba foglalt végrendelet érvényességéhez szükséges, hogy az okirat megfeleljen a Ktv. 117-132. §-aiban megjelölt kellékeknek. A jogerős ítélet rámutatott arra, hogy a Ktv. 124. § szerint a közjegyzői okirat elkészítésénél két ügyleti tanú közreműködése

is szükséges, ha a fél olvasásra képtelen, vagy vak. A Ktv. 113. §-ából következően a közjegyzőtől általában elvárható, hogy a jelenlétében történt tények szempontjából a Ktv. által relevánsnak minősített körülményekről lehetőségei és szakértelmének keretén belül meggyőződjön, illetve azokról hitelt érdemlő és tényleges bizonyosságot szerezzen. Az adott esetben az alperes részéről gondos eljárása esetén legalább az örökhagyó olvasásra képtelen állapota mindenképpen felismerhető lett volna.

A felperest az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben érte kár, mert a hagyaték megszerzését kizárólag az akadályozta meg, hogy a végrendelet érvénytelen. A bekövetkezett kár egy része az örökhagyó hagyatékába tartozó ingatlanilletőség értéke. A törvényes örökös az egész ingatlant 18.000.000 forint vételárért adta el, amelynek ¾ része 13.500.000 forint. További kárként merültek fel a törvényes örökös által indított perrel kapcsolatban felmerült költségek, az ellenérdekű félnek kifizetett 1.700.000 forint perköltség, valamint a felperes képviselőjének kifizetett összesen 495.000 forint ügyvédi munkadíj.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem helytálló az a felperesi állítás, miszerint az alperesnek fel kellett volna ismernie, hogy az örökhagyó olvasásképtelen állapotban van. Az örökhagyó eredeti szándéka öröklési szerződés megkötésére irányult, ami az adott esetben jelentőséggel bírhat. Az alperes a végrendelet alkotása során az örökhagyóval a kötelező, megfelelő mélységű, rutinszerű beszélgetést lefolytatta, igyekezett meggyőződni végrendelkező képességéről. A kapcsolat felvétel és az okiratkészítés folyamatában olyan körülmény, adat nem merült fel, amelyből arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az örökhagyónál olyan egészségügyi probléma áll fenn, ami az okiratkészítésnél jelentőséggel bírhat, ezért speciális rendelkezés alkalmazására kell sort keríteni. A végrendeletet az örökhagyónak nem kötelező elolvasnia, mert azt annak tartalma felolvasása és megértése után kell "szentesítenie". E körben semmilyen észlelhető probléma nem merült fel, még a végrendelet aláírása során sem, így különösen fizikai értelemben.