BH 1998.5.234 A bizonyítás kérdései az anyaság megállapítása iránti perben [Csjt. 40. § (1) bek., Pp. 163. § (2) bek., 286. § (1) bek.].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy vér szerinti anyja az 1992. október 30-án elhunyt G. J.-né született T. E. A születési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a felperes anyja M. L.-né szül. T. M. II. r. alperes, apja az 1988-ban elhunyt M. L. A perben I. r. alperesként a Pp. 295. §-ának (3) bekezdése szerint kirendelt ügygondnok járt el. Az I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, a II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint M. L. és T. M. 1926-ban megkötött házasságából 1928-ban Ferenc, 1930-ban Lajos nevű gyermekeik származtak, és 1932. június 15-én született a felperes, akinek anyjaként 1932. június 16-án a születési anyakönyv 729/1932-es folyószáma alatt M. L.-né szül. T. M.-et jegyezték be.

A felperes keresetében azt állította, hogy a II. r. alperes testvére, G. J.-né T. E. 1930. és 1937. között egy háztartásban élt M. L.-lel és a feleségével, ez idő alatt M. L. és T. E. a nemi viszonyra is kiterjedő kapcsolatot tartottak fenn, és ő ebből a kapcsolatból származik. M. L.-né T. M. a "családi botrány" elkerülése végett hozzájárult ahhoz, hogy a felperest az ő gyermekeként anyakönyvezzék, majd ténylegesen ő volt az, aki a felperest - G. J.-né T. E. 1937-ben történt elköltözése után is - saját gyermekeként nevelte. M. L. G. J.-né elköltözését anyagilag támogatta abban a feltevésben, hogy a nevezett az anyagi javait vér szerinti gyermekére, a felperesre fogja fordítani, G. J.-né azonban a halála előtt vagyonát másnak ajándékozta.

M. L. a felperes előtt 1987 őszén tett célzást a származására, betegségére tekintettel azonban ez később nem került szóba. M. L. halála után G. Gy.-né M. M. a felperes előtt megerősítette a származása körülményeit azzal, hogy a felperesnek nem tud segíteni, mert G. J.-né halála előtt a vagyonát az ő unokájának, V. Gy.-nek ajándékozta.

A felperes előadását a II. r. alperes nyilatkozatában megerősítette. A bíróság a perben a felperesen és a II. r. alperesen foganatosítandó vércsoportvizsgálatot rendelt el, melynek eredménye szerint a II. r. alperes anyasága a felperes tekintetében "valószínű". M. L.-né és M. E. közjegyzői okiratba foglalt vallomása és M. F.-né írásban tett nyilatkozata arra utalt, hogy néhai M. L. és G. J.-né szerelmi kapcsolata miatt a felperes származása körül "szóbeszéd" alakult ki.

A bíróság a keresetet a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bírálta el, amely szerint a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ítéletének indokolása szerint a magyar családjog rendszerében az anyaság nem vélelem, hanem tény, ezért a felperes keresete is kettős tartalmú: azzal, hogy néhai G. J.-né anyaságának megállapítását kérte, kereseti kérelme szükségszerűen annak megállapítására is irányult, hogy a felperes a II. r. alperestől nem származik, tehát a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdésére alapított megállapítási kérelem előkérdése negatív megállapítás volt. Ezt a nemleges tényt a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes előadását a II. r. alperes elismerő nyilatkozatán kívül más bizonyíték nem támasztotta alá, a Pp. 293. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 286. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a származási perben tett elismerésre tényállás nem alapítható. Minthogy a felperes bejegyzett anyjától való származását az élettani vizsgálatok nem zárták ki, az anyaság tényével szemben annak megállapítására sem volt jogi lehetőség, hogy a felperes vér szerinti anyja G. J.-né T. E. A felperes apja és T. E. közti nemi kapcsolat fennállásának a kifejtettek szerint perdöntő jelentősége nincs.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, új eljárás lefolytatásának és új határozat meghozatalának az elrendelését kérte.