A Fővárosi Ítélőtábla Bf.298/2016/28. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 9. §, 184. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf. 298/2016/28. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2017. év április hó 20. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. április 28. napján kihirdetett 21.B.1466/2013/333. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1), (2) bekezdés c), k) pont] minősíti.

A szabadságvesztés tartamát 16 (tizenhat) évre enyhíti.

A vádlott legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét 3.389.376 (hárommillió-háromszáznyolcvankilencezer-háromszázhetvenhat) forintra mérsékli. Az ezt meghaladó 1.355.840 (egymillió-háromszázötvenötezer-nyolcszáznegyven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A vádlott lakóhelye helyesen: ... utca.

Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 97.500 (kilencvenhétezer-ötszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére, míg az ezt meghaladó 54.660 (ötvennégyezer-hatszázhatvan) forint, továbbá a tolmácsolással felmerülő bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2016. év április hó 28. napján kihirdetett 21.B.1466/2013/333. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b), f) és k) pontjai szerint minősülő nyereségvágyból, több ember sérelmére, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében. Őt ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház és az elítélt legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe, továbbá az eljárás során lefoglalt tárgyak további jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért - tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében, valamint téves minősítés miatt - jelentett be fellebbezést.

A vádlott és védője az első tényállási pontban rögzített - S.T. sérelmére megvalósított - emberölési cselekményben felmentésért, a második tényállási pontban pedig enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2016. év augusztus hó 5. napján kelt BF.760/2016/1. számú átiratában a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn.

Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság - a védői érvelésben foglaltakkal ellentétben - a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Annak ellenére tolmácsot biztosított a vádlottnak, hogy a magyar nyelvet tökéletesen érti és beszéli, ezért az anyanyelv használatához fűződő garanciális alapelv sérelme fel sem merülhet. Az ügyész annak az álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, az áldozatok hozzátartozói mellett kihallgatott tanúként minden olyan személyt, akinek az ügy érdemi elbírálása szempontjából releváns információja lehetett. Több különböző szakterülethez tartozó szakértőt is bevont az eljárásba. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, míg másokat miért vetett el. A szükséges részletességgel megindokolta azt is, hogy a tényállást S.T. esetében a vádlott tagadásával szemben miért a tanúk vallomásaira és az orvos szakértői véleményekre alapozta. A megállapított tényállásból a bíróság helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, azonban a cselekmény jogi minősítését nem tartotta törvényesnek a fellebbviteli főügyészség. A vádhatóság álláspontja szerint tévedett a Fővárosi Törvényszék, amikor a különös kegyetlenséggel történő elkövetést, mint az emberölés további minősítő körülményét nem állapította meg a vádlott terhére. Az elsőfokú bíróság azzal érvelt, hogy a sértettek az átlagost meghaladó szenvedést nem éltek át, mivel a fojtogatást, illetve a zsinegelést követően rövid időn belül beállt a haláluk. Az ügyészi érvelés szerint a sértettek megfojtását megelőzően a vádlott hosszabb ideig durván bántalmazta mindkét áldozatot, ami legyengült fizikai állapotuknál fogva lényegesen nagyobb szenvedést okozott számukra, mint a fizikailag jó kondícióban lévő személyek számára. A sértettek elhúzódó bántalmazásából, reménytelen védekezéséből, és szemmel látható szenvedéséből a vádlottnak kétségtelenül fel kellett ismernie, hogy a pénz megszerzése érdekében a fizikailag erősen legyengült sértetteknek az élet kioltásához feltétlenül szükséges szenvedésen messze túlmenő testi és lelki gyötrelmet okoz.

A büntetés kiszabása során értékelendő tényezők körében az ügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az időmúlást mint enyhítő körülményt, mert a bűncselekmény elkövetésének felfedezése után az eljárás folyamatos volt és az öt éves időmúlás a bűncselekmények büntetési tételéhez képest nem számottevő. Ugyanakkor további súlyosító körülményként indítványozta értékelni azt, hogy az élet elleni cselekmény többszörösen minősül, továbbá, hogy az egymás után elkövetett két emberölés az egyébként nyugodt és rendezett helyi lakókörnyezetet súlyosan felzaklatta.

Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlott cselekményét értékelje a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés d) pontja szerint is minősülő emberölés bűntettének, a 2012. évi C. törvényre utalás mellőzésével, és a vádlottat zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

A vádlott védője a fellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Kifejtette, hogy jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított I. számú tényállás, valamint a II. számú tényállás egyes részei a Be. 351. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjaiban írt okokból megalapozatlanok, melyet azonban a másodfokú eljárásban az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés levonásával ki lehet küszöbölni.

Az I. számú tényállási pontban rögzített - S.T. sérelmére elkövetett - bűncselekmény kapcsán hangsúlyozta, hogy az teljes mértékben megalapozatlan, mert bizonyítékok nincsenek a vádlott ellen és az elsőfokú bíróság ténymegállapításai téves következtetésekre alapozottak. A védő a fellebbezésének írásbeli indokolásában (2-6.oldalak) tételesen felsorolta azokat az elsőbírói ténymegállapításokat, amelyeket - álláspontja szerint - bizonyítékokkal nem támasztott alá a bíróság, vagy a megállapításaival éppen ellentétes bizonyítékok találhatóak az iratok között. Ezek lényege annyiban összegezhető, hogy - az elsőbírói ténymegállapításokkal ellentétben - nem bizonyítható, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetése előtt S.T.-nek volt otthon megtakarított pénze, amennyiben volt, az ténylegesen eltűnt-e, továbbá, ha eltűnt, akkor ahhoz a vádlottnak volt-e köze. A fentieken túlmenően indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az I. számú tényállásból a 7., 8., 9., 11. bekezdéseket, mert az azokban írtakra semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre. A hivatkozott tényállási részek a sértett anyagi haszonszerzés céljából történő vádlott általi bántalmazására és megölésére, az ölési cselekmény konkrét időpontjára, az elkövetés eszközére és a vádlottal egyértelműen összefüggésbe hozható nyomokra vonatkoztak. Az ezekre vonatkozó elsőbírói megállapítások - a védő érvelése szerint - mellőzik a büntetőjogi bizonyossághoz megkívánt cáfolhatatlan bizonyítékokat, melynek okán a vádlott felmentése szükséges a S.T. sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alól.