BH 1991.9.343 Különös segítségnyújtási kötelezettség terheli azt az elkövetőt, aki a veszélyhelyzetet akár vétlen, akár szándékos vagy gondatlan magatartásával idézi elő, melynek nem teljesítése esetén a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt tartozik büntetőjogi felelősséggel [Btk. 172. § (3) bek., BK 123. és 125. sz.].

A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettében, segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében és ittas járművezetés vétségében és ezért halmazati büntetésül 6 évi börtönbüntetésre, 10 évre a járművezetéstől eltiltásra és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt büntetlen előéletű, nőtlen, traktoros foglalkozású, aki 1986. év óta vezet gépjárművet, és a baleset okozásáig mintegy százezer kilométert közlekedett balesetmentesen.

A terhelt a vádbeli napon a későesti órákban egy táncos összejövetelen vett részt, ahol 4 dl vörösbort és 3 dl pezsgőt fogyasztott. Az este folyamán a terhelt és a sértett között - a terhelt féltékenysége miatt - szóváltás alakult ki. A bál befejezése után a sértett az azonos irányban hazafelé tartó férfiismerőse társaságában távozott. A község központjából az 5 méter széles szilárd útburkolatú úton gyalogosan és olyan módon haladtak" hogy a sértett férfiismerőse az útpadka felőli oldalon maga mellett tolta a segédmotoros kerékpárját, míg a sértett az úttest felezővonala felőli oldalról, társába belekarolva haladt.

Ebben az időben eső esett, az útburkolat felülete csúszós, nedves volt, az útburkolat szélénél nagyobb kiterjedésű víztócsák alakultak ki, melyeket a gyaloglók kerülgetni kényszerültek. A haladási irányból nézve a jobb oldalon 50 méterenként közvilágítású lámpaoszlopok állnak; a lámpatestek minden második oszlopon világítottak.

A bálból távozva a terhelt úgy határozott, hogy beszél a sértettel, és elhatározásának megfelelően utána indult. A járművezetés megkezdésekor, az elfogyasztott szeszes italoktól enyhe fokú (0,9 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

A terhelt a gépkocsiját az esőben kb 60 km/óra sebességgel és tompított fényszórót használva vezette. Hozzávetőleg 40 méter távolságból ismerte fel az előtte gyaloglók közül a sértettet, aki a társával éppen egy nagyobb kiterjedésű víztócsát került ki, és már visszatérőben voltak az út jobboldali széléhez.

A sértett személyének felismerésével egyidejűleg a terhelt úgy határozott, hogy kevés - kb 0,3-0,5 méter - oldaltávolság tartásával halad el a sértett mellett, és közben a tócsában összegyűlt vízzel lefröcsköli őt. A változatlan sebességgel haladó terhelt azonban az ittasságból eredő figyelmetlensége, a gépkocsi menettulajdonsága ismeretének a hiánya, valamint a csúszós-nedves útfelület miatt a "kicentizett" oldaltávolságot nem tudta megtartani, és ezért gépkocsijának jobboldali elejével, kb 30 centiméteres átfedéssel a sértettet elütötte. Az elütés során a sértett - férfiismerőse mellől elrepülve - a jobboldali útpadkán elhelyezett beton villanyoszlopnak vágódott, ennek során darabos szilánkos koponyatetőtörést és durva agyzúzódást szenvedett el, és a helyszínen meghalt.

A baleset bekövetkezésekor a sértett és társa mintegy 0,7-1. méter szélességű sávot foglalt a menetirány szerinti jobboldali forgalmi sávból.

A terhelt észlelte, hogy elütötte a sértettet, de a járműve sebességének csökkentése nélkül távozott a baleset helyszínéről. Nem győződött meg a baleset következményéről, és meg sem kísérelte, hogy a sérült nőnek tőle elvárható segítséget nyújtson.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terhelt a közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet létrehozásába belenyugodva, eshetőleges szándékkal valósította meg a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettét, ezenfelül a terhelt bűnösségét súlyosabban minősülő segítségnyújtás elmulasztása bűntettében és ittas járművezetés vétségében is megállapította.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés tartamát 6 évre leszállította, míg az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terhelt javára emelt törvényességi óvás részben alapos.

A törvényességi óvás utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 123. számú állásfoglalásának II. pontja szerint a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövető által szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés - mint gondatlan eredmény - is létrejön. Az állásfoglalás ugyanakkor kimondja: a - szándékos - közúti veszélyeztetés bűntettével halmazatban a Btk. 172. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, súlyosabban minősülő segítségnyújtás elmulasztása bűntettében a bűnösség megállapítására nem kerülhet sor, mert ebben az esetben a veszélyhelyzet szándékos előidézése az elkövető terhére kétszeresen kerülne értékelésre. Erre tekintettel a halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette és az ittas járművezetés vétsége mellett a terhelt azáltal, hogy az általa előidézett baleset folytán súlyosan sérült személyt segítségnyújtás nélkül hagyta, nem a Btk. 172. §-a (3) bekezdésének 1. tétele szerinti segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettét, hanem csupán a segítségnyújtás elmulasztásának a Btk. 172. §-a (1) bekezdésében meghatározott vétségét valósította meg.

A törvényességi óvás részben - az alább kifejtettek szerint - alapos.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 123. számú állásfoglalása a II. pontjában leszögezte, hogy a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel bűnhalmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha - a gondatlanságra visszavezethető eredményként - sérülés is létrejött, és az elkövető a sérültet a tőle elvárható segítség nélkül hagyja.