A Fővárosi Ítélőtábla Bf.218/2015/17. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 76. §, 155. §, 181. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 80. §, 82. §, 160. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.218/2015/17. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év november hó 13. napján és november hó 27. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 7.B.36/2014/43. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 7 (hét) évre, a közügyektől eltiltást 7 (hét) évre súlyosítja.

A vádlott 2013. március 8. napjától 2013. augusztus 2. napjáig előzetes letartóztatásban, ettől az időponttól 2013. október 29. napjáig házi őrizetben volt, majd 2013. október 29. napjától lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, és az előzetes fogvatartásban töltött időt is ekként rendeli beszámítani.

Az eljárás során lefoglalt és B.45/2014. szám alatt kezelt 1 db Led lámpa lefoglalását megszünteti és a vádlottnak kiadni rendeli.

Az elsőfokú ítélet bevezető részéből a 2014. november 10.-ei és 2015. január - helyesen -

12.-ei tárgyalási napokat kirekeszti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A vádlottat a Székesfehérvári Törvényszék a 2015. május 26. napján kihirdetett

7.B. 36/2014/43. számú ítéletével emberölés bűntettének kísérlete (2012. évi C. törvény 160.§ (1), (2) bekezdés a) pont, 10. §) miatt 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, megalapozatlanság és eltérő minősítés megállapítása miatt - tartalmát tekintve enyhítésért - jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.727/2015/1. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértést követett el, amikor tanú1 vallomását nem tette tárgyalás anyagává, ugyanakkor az ítélet indokolásában bizonyítékként hivatkozott rá. Ez azonban az ügy érdemi felülbírálatának nem akadálya, mivel a tanú vallomásával megegyező tartalmú más tanúvallomások rendelkezésre állnak, így a nyomozás során tett vallomása a bizonyítékok közül kirekeszthető, ezáltal ez a relatív eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható.

Érvelése szerint a mérlegeléssel megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert iratellenes és téves ténybeli következtetést tartalmaz, amely azonban az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető.

A vádlott a tárgyaláson olyan tartalmú vallomást tett, hogy a sértett fejsérülését a kb. 10x2 cm-es LED lámpa okozhatta, akkor, amikor a felesége szidalmazásait megelégelve 2 esetben a kulcscsomójával a fején megütötte őt.

Ezt a keletkezési mechanizmust azonban az Igazságügyi orvos-szakértő tárgyalási nyilatkozata cáfolta. A szakértő azt ugyan nem tudta kizárni, hogy a repesztett fejsérülést lámpával okozhatták, azonban olyan módon, ahogyan azt a vádlott előadta biztosan nem. Ebben az esetben ugyanis maga a kulcscsomósérülést kellett volna, hogy okozzon, ilyen sérüléseket azonban a sértett nem szenvedett el.

Előadta azt is, hogy 2 ütéssel a 3 - egymástól viszonylag távol elhelyezkedő - sérülést nem lehet előidézni, mivel a lámpában nincs szöglettörés, amely a fej görbületét követhette volna.

Hivatkozott arra is, hogy a marokra fogott kulcscsomóból kiálló lámpa nem eshetett volna le a kulcscsomóról, mint ahogyan azt a vádlott a vallomásában állította.

Ezért tévedett a törvényszék, amikor a sértett fejsérüléseinek lehetséges keletkezési mechanizmusaként azt a vádlotti előadást fogadta el, amely a kulcscsomón lévő LED-es lámpával történő ütésekre vonatkozott.

Hivatkozott az ügyész arra is, hogy ennek elfogadása mellett sem volt következetes a törvényszék, mert a tényállásban három ütést állapított meg, pedig a vádlott a vallomásában csak kettőről tett említést.

Az ügyészi érvelés szerint, mivel az eljárás adatai alapján az elkövetés eszközét kétséget kizáróan megállapítani nem lehetett, ezért a vádirati állítás a helyes szemben az elsőfokú ítéleti tényállásban írtakkal.

Egyebekben kiemeltet, hogy a Székesfehérvári Törvényszék a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettségét túlnyomó részt teljesítette, azonban adós maradt a tanú3 vallomásának, gyk. tanú10-nek a nyomozási bíró előtt tett vallomásának, továbbá a vádlott poligráfos vizsgálatáról készült szaktanácsadói véleménynek a tartalmi bemutatásával, amely hiányosság a másodfokú eljárásban azonban pótolható.

Az ügyészi álláspont szerint a megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.

A bűnösségi körülményeket helyesen és hiánytalanul tárta fel a Székesfehérvári Törvényszék, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlott büntetlen előéletének és annak, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt.

A közeli hozzátartozó nő sérelmére, annak bizalmát kihasználva, alattomosan cselekvő, a kiskorú gyermekét alibi igazolására felhasználó minősített élet elleni bűncselekmény elkövetőjével szemben a büntetlen előélet súlytalan, és a cselekmény kísérleti szakaszban maradása is csekély mértékben vehető csak figyelembe, hiszen a vádlott a maga részéről mindent elkövetett a cselekmény befejezettségének elérése érdekében.

Bár a törvény lehetőséget ad kétszeres enyhítésre is, azonban a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhe, annak jelentős súlyosítása szolgálja csak megfelelően a büntetési célokat. Ezért mind a fő, mind pedig a mellékbüntetés jelentős súlyosítása indokolt.

A védő írásban ugyancsak részletesen megindokolta a fellebbezését.

Elsődlegesen bizonyítottság hiányában a vádlott felmentését, vele szemben könnyű testi sértés vétségének a megállapítását és ezért méltányos szankció alkalmazását indítványozta. Másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezésére terjesztett elő indítványt.