BH 1996.8.405 I. A jogos védelem megítélésénél sem a szükségesség, sem az arányosság követelményét nem sérti, ha az elkövető a testi épsége ellen irányuló jogtalan támadás elhárítása során, a védekezés folytán a támadójával szemben életveszélyt eredményező sérülést okoz [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

II. Ha a bíróság a jogos védelem fennállása folytán büntethetőséget kizáró okból felmentő ítéletet hoz, a korábbi ügyben alkalmazott, próbára bocsátást kimondó határozattal befejezett és oda egyesített büntetőügy iratainak az elkülönítése tárgyában kell rendelkezni [Btk. 29. § (1) bek., 73. § (2) bek., Be. 214. § (3) bek. c) pont, 374. § (2) bek. a) pont, BK 149. sz.].

A megyei bíróság az 1995. május 18-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és lopás vétségében, halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztéséért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések alaposak.

A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait betartva folytatta le az eljárást. A rendelkezésre álló bizonyítékok részletesen megindokolt értékelésével és perjogilag hibátlanul állapította meg, hogy az ellentétes vallomások közül a vádlott vallomása tekintendő hitelesnek. A megállapított tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, tartalmazza az ügy elbírálásához szükséges tényeket, az ítélet megalapozott, a megállapított tényállás - amelyet egyébként nem ért támadás - a másodfokú eljárásban is irányadó. A tényállás igen részletes jogi értékelése az ítéletben számos helytálló részmegállapítást tartalmaz, a végkövetkeztetése, a vádlott bűnösségének a megállapítása azonban téves.

Az irányadó tényállás szerint a féltékeny természetű sértett élettársi viszonyt tartott fenn a vádlott leányával, aki egyébként más férfiakkal is barátkozott.

1994. november 17-én délután a sértett behatolt a vádlott lakásába úgy, hogy az ajtó üvegét betörve az ajtót belülről kinyitotta, a konyhában súlyosan ittas állapotban alvó vádlottat felkeltette, és az élettársa hollétét tudakolta. Rövid idő után indulatában az asztalon levő üvegeket lesöpörte, kijelentette, hogy az élettársa a vádlottal és az unokatestvérével is nemi viszonyt folytat, most is egy férfival ment el a kocsmába. A sértett e kijelentések közben az ágyon ülő vádlottat közepes erővel ököllel többször arcul ütötte, és egyszer közepes erővel megrúgta. Ez a bántalmazás nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott.

A vádlottnál erősebb fizikumú sértett ezután kijelentette, hogy mindenkit megöl, és azt a vádlottal fogja kezdeni. Ekkor a vádlott felkapta az asztalról az ott levő 14,2 cm pengehosszúságú, félgömbölyű hegyű, tompa élű konyhakést, figyelmeztette a sértettet, hogy kés van nála, és amikor az erre sem hagyott fel a vádlott bántalmazásával, az ágyon ülő vádlott a kést közepes erővel a közvetlen közelében álló sértett mellkasába döfte. A szúrást még kétszer megismételte, de ezeket a szúrásokat a sértett elhárította. Az első szúrás a sértett mellkasának a bal oldali elülső részén, a szívtájékkal határos területen lágyrészsérülést hozott létre; a mellüreget nem nyitotta meg, de átvágta a nagy mellizom egy jelentős részét és az izmot ellátó egyik verőérágat. A sérülés az erős vérzés miatt közvetlenül életveszélyes volt, a gyors orvosi beavatkozás nélkül elvérzéses halálhoz vezetett volna. A tényleges gyógytartam tizennégy nap volt.