BH+ 2002.9.451 I. Az a házastárs, aki a másik házastárs magatartása miatt kényszerül elhagyni a közös lakást, lakáshasználati jog ellenértékére jogosult [Csjt. 31/C. § (1) bek.]

II. Ellentmondásos bizonyítékok esetén, annak mérlegelésen alapuló megállapítása, hogy a vagyontárgy (személygépkocsi) különvagyon, felülvizsgálattal nem támadható [Pp. 206. § (1) bek.].

A peres felek 1986. április 26-án megkötött házasságát az elsőfokú bíróság részítéletével felbontotta. A házasságból 1980-ban született Anitát az alperesi apánál, az 1984. február 4-én született Jánost a felperesi anyánál helyezte el. A volt közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel és kötelezte őt, hogy fizessen meg a felperesnek 200 000 forint lakáshasználati jog ellenértéket.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban a bíróság a felperes keresete folytán döntött a felek házastársi közös vagyonának a megosztásáról is. Jogerős ítéletével a felek ingó vagyonát természetben osztotta meg, az alperest kötelezte 56 500 forint ingó értékkülönbözet, továbbá 300 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére.

A megállapított tényállás szerint a felek közös lakása az alperes különvagyoni ingatlanában volt, melyen a felek az 1998. évi forgalmi értékhez viszonyítva - ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint - mintegy 100 000 forint értékű közös beruházást eszközöltek, szakértő a lakást beköltözhetően 3 300 000 forint, lakottan 1 830 000 forint értékre becsülte.

A felek életközössége 1994. augusztus közepén szűnt meg, ekkor az alperes a közös lakásból elköltözött, először az édesanyjánál lakott, majd életközösségre lépett P. D.-val. 1994. december végétől óta a felek Anita nevű gyermeke az alperessel, János a felperessel élt együtt. A közös lakást 1995. május 6-ig a felperes és a kisebbik gyermek használta, ekkor azonban az alperes a nagyszobát, a konyhát, a fürdőszobát és a WC lezárta, annak felperesi használatát lehetetlenné tette, ezzel arra kényszerítette a felperest, hogy János nevű gyermekükkel a lakást hagyja el. 1995. május 16-án az alperes az ingatlanba élettársával beköltözött és a teljes lakást elzárta a felperes elől.

A megosztandó ingóságok körében a felek közt - egyebek mellett - vitás volt a felperes által a vagyonmérlegbe 10. sorszám alatt beállított Fiat Tipo személygépkocsi tulajdoni helyzete, melyről a felperes állította, hogy az a közös vagyon része, az alperes pedig különvagyonként tartott rá igényt.

A jogerős ítélet a Fiat Tipo személygépkocsira nézve az alperes különvagyonát állapította meg. Indokolása szerint az alperes az elsőfokú eljárás során becsatolt okiratokkal igazolta, hogy a gépkocsit az 1992. október 26-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta 200 000 forintért. A nem vitásan közös vagyont képező Fiat Duna gépkocsi értékesítésére 1992. október 31-én kötött bizományi szerződéssel került sor. Ezen okiratokkal szemben a felperes nem tudta sem az első-, sem a másodfokú eljárás során bizonyítani, hogy a Fiat Tipo személygépkocsi vételára egyrészt ténylegesen magasabb volt a szerződésben írt összegnél, másrészt, hogy ezen összeg a korábbi gépkocsi eladási árából került volna kifizetésre. Az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő véleménye nem volt alkalmas arra, hogy a bíróság megállapítsa az okirattal szemben, hogy a Fiat Tipo személygépkocsi vételára ténylegesen magasabb összegű volt 200 000 forintnál, annál is inkább, mivel a szakértő a perbeli gépkocsit nem látta, részletes adatokkal a gépkocsiról nem rendelkezett. A bíróság így tényként állapította meg, hogy a Fiat Tipo személygépkocsi vételára az adásvételi szerződéssel egyezően 200 000 forint volt. Az alperes ugyancsak okirattal igazolta, hogy az örökségéből 440 000 forint összeghez jutott, melyből az édesanyjának és T. L.-nak átadott összegek levonásával a vitás személygépkocsi megvételekor még rendelkezésére állt a gépkocsi vételára. A bíróság a fenti bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, hogy a Fiat Tipo személygépkocsi az alperes különvagyona.