3079/2020. (III. 18.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 20. § (5) bekezdés b) pontjának "az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon ötven százalékot meghaladó szavazati joggal nem rendelkezett" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 20. § (5) bekezdés b) pontjának "az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon ötven százalékot meghaladó szavazati joggal nem rendelkezett" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság "az Abtv. 28. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve" a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 109.K.27.855/2018/8. számú ítélete alkotmányosságát is vizsgálja meg, illetve semmisítse meg azt. Indítványának kiegészítésében az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság "az Abtv. 28. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve" a Kúria Kfv.V.35.335/2019/2. számú végzése alkotmányosságát is vizsgálja meg, illetve állapítsa meg "az alaptörvény-ellenesség tényét".

[2] Az alkotmányjogi panasz előzményeként az indítványozó végrehajtói iroda keretében önálló bírósági végrehajtói tevékenységet kívánt folytatni, ezért 2018. július 17-én adószám megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Békés Megyei Adó- és Vámigazgatóságánál. Az elsőfokú adóhatóság 2018. július 19-én kelt határozatával az adószám megállapítását az Art. 19. §-ára történő hivatkozással megtagadta. Az elsőfokú adóhatóság az akadály okaként egyrészt arra hivatkozott, hogy az indítványozó egy gazdasági társaságban 50%-ot meg nem haladó szavazati joggal rendelkező tag volt, de ennek a gazdasági társaságnak az adószáma 2015. április 25-én jogerősen törlésre került. Másrészt az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az indítványozó egy további gazdasági társaságban egyedüli tag volt, és ennek a gazdasági társaságnak az adószámát is jogerősen törölték 2016. május 28-án (a 2014. évi beszámoló közzétételi kötelezettségének elmulasztása miatt). Ezt követően az indítványozó kimentési kérelmet terjesztett elő az elsőfokú adóhatóságnál, amit a hatóság 2018. augusztus 14-én kelt határozatával bírált el. Az elsőfokú adóhatóság az indítványozó kimentési kérelemét összességében elutasította: a kérelemnek az egyik gazdasági társaság tekintetében ugyan helyt adott, de a másik gazdasági társaság tekintetében elutasította azt.

[3] Az indítványozó az elsőfokú adóhatóság 2018. augusztus 14-én kelt határozatával szemben fellebbezett. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2018. október 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elutasítás indoka lényegében az volt, hogy az Art. - egymással együttesen alkalmazandó - 20. § (3) és (4) bekezdése az indítványozó ügyében nem alkalmazható a tagi jogviszonyára tekintettel, emellett pedig 20. § (5) bekezdésének alkalmazása azért kizárt, mert az indítványozó tagi részesedése a másodikként megjelölt gazdasági társaságban meghaladta az 50%-ot. Ebből adódóan nincs szükség az indítványozó magatartásának további vizsgálata arra vonatkozóan, hogy az adott helyzetben tőle elvárható módon járt-e el, illetve az adószám törlése neki felróható volt-e.

[4] Ezt követően az indítványozó bírósághoz fordult, keresetét a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 109.K.27.855/2018/8. számú ítéletével elutasította. Az indítványozó a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 109.K.27.855/2018/8. számú ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, de a Kúria Kfv.V.35.335/2019/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.

[5] Az indítványozó a Kúria döntését követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó álláspontja szerint az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontjának sérelmezett rendelkezése sérti a jogállamiság elvét [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], a vállalkozás szabadságához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdés], a jogforrási hierarchia elvét [Alaptörvény T) cikk (3) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés]. A kifogásolt bírói döntések kapcsán hivatkozott továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmére is.

[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani, mégpedig az Abtv. 53. § (2) bekezdésének megfelelően az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az Abtv. 55. § (4) bekezdés a) pontja értelmében az indítvány nem kerül érdemi elbírálásra, ha az indítványozó az indítvány előterjesztésére a törvényben meghatározott határidőt elmulasztotta. Az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja, ha az indítvány elkésett és az indítványozó igazolási kérelmet nem terjesztett elő.

[8] A jelen esetben az indítványozó a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.855/2018/8. számú ítéletét 2019. március 28-án, a Kúria Kfv.V.35.335/2019/2. számú végzését 2019. június 24-én elektronikus úton vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát ezt követően, 2019. augusztus 23-án elektronikus úton terjesztette elő, majd az Alkotmánybíróság felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszát elektronikus úton 2019. október 18-án terjesztette elő.

[9] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján nyújtotta be, az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontjának az adóhatóság határozatában, illetve a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében alkalmazott rendelkezését sérelmezve. Az Art. érintett rendelkezését a Kúria nem alkalmazta a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésében az indítványozóval szemben, mivel annak alkalmazására a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.855/2018/8. számú ítéletével lezárt eljárásban került sor. Az indítványozónak ezért az Art.-t támadó alkotmányjogi panaszát az érintett rendelkezést alkalmazó, az alapügyet érdemben befejező döntést követően kellett volna előterjesztenie; alkotmányjogi panasza akkor felelt volna meg az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglaltaknak, miszerint az alkotmányjogi panaszt - az indítványozónak sérelmet okozó jogszabály alkalmazása miatt - a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet előterjeszteni. Következésképpen a jelen esetben az indítványozó az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontjának az adóhatóság határozatában, illetve a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében alkalmazott rendelkezését sérelmező panaszát határidőn túl terjesztette elő.

[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság "az Abtv. 28. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve" a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 109.K.27.855/2018/8. számú ítélete, illetve a Kúria Kfv.V.35.335/2019/2. számú végzése alkotmányosságát is vizsgálja meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 28. §-ára való hivatkozás nem minősül önálló indítványi elemnek, így nem dönt külön e kérelem befogadása tárgyában (3161/2014. (V. 23.) AB végzés, Indokolás [14]; 3222/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [15]). Az Alkotmánybíróság ezért jelen indítvány esetében sem vizsgálta az Abtv. 28. §-ára alapozott másodlagos kérelem befogadhatóságát.

[11] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 55. § (4) bekezdés a) pontja, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2020. március 3.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1396/2019.