BH 2023.4.109 A bíróság a közigazgatási perben annak felülvizsgálatát végzi, hogy a hatóság határozatai megfelelnek-e a rájuk irányadó jogszabályoknak. A Kúriának, az elsőfokú bíróságnak és a hatóságnak azonban nem feladata annak kimunkálása, hogy mi lett volna az a helyes adózói eljárás, amely megfelel a vállalatcsoport érdekeinek [1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bek., 39. § (1), (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (1), (2) bek., 121. § (2) bek.; Htv. 52. § 37. pont; 2000. évi C. törvény (Számtv.) 73. § (4) bek.].

Pertörténet:

Pécsi Törvényszék K.700457/2021/25., Kúria Kfv.35316/2022/8. (*BH 2023.4.109*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[2] T. Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője a felperesnél 2016. évre helyi iparűzési adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperes adóbevallásában szereplő adatokat elfogadta, az ellenőrzést TAM/4729-2/2018. iktatószámú határozatával lezárta.

[3] T. Város Önkormányzat Képviselő Testülete 2019. február 14. napján kelt 14/2019. (II. 14.) számú határozatával kezdeményezte az ellenőrzéssel lezárt 2016. évre vonatkozóan az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 93. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Tolna Megyei Kormányhivatalnál (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperes helyi iparűzési adófizetési kötelezettsége felülellenőrzését. A 2019. április 11-én indult eljárásban szakértőként könyvvizsgáló kirendelésére került sor.

[4] Az elsőfokú adóhatóság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása alapján megállapította, hogy 2016. február 1. napjával anyavállalati szinten a S. csoport (korábbi nevén: P. L.) különvált a R. P. vállalatcsoporttól, mely időponttól definiálta a saját transzferár modelljét "a vállalkozó" szemlélet szerint, melynek formális kereteit a "Contract Manufacturing Agreements" (a továbbiakban: CMA) gyártói szerződések adták. Ennek megfelelően a Vállalkozók azok az értékesítési láncban működő cégek, amelyek részére az ipari termelési központok (IPC-gyártó entitások) - ilyen felperesnek a T.-ban működő gyára is - értékesítik a gyártott termékeket, amelyek a megvásárolt árut tovább értékesítik a disztribúciós központok (DC) részére, a DC-k a végső független vevőkkel kapcsolatban álló kereskedelmi szervezetek (SO) felé értékesítenek.

[5] Vállalkozók: a P. L. BV., P. L. S. Ltd. voltak, mely társaságokkal felperes az átfogó transzferár szabályzatban előírtak biztosítása érdekében 2016. február 1. hatállyal szerződéseket kötött. Ezzel egy időben elindult az egységes transzferár modell, melynek célja többek között a számlázási folyamatok egységesítése volt. A bevezetése hosszabb időt vett igénybe, különböző fázisokban került rá sor, így a T.-i gyárnál 2016 októberében, mely időponttól az értékesítéseket a P. L. BV. részére számlázták. 2016. évben a P. L. S. Ltd. felé számlakibocsátások nem történtek, mivel a vállalkozói modellt ebben az évben még nem vezették be, csak 2017. évben. A modell bevezetése előtt a T.-i gyáregység számláit a tényleges vevők - az értékesítési szervezetek - részére állították ki és a szállítás is az ő részükre történt.

[6] A felperes a Vállalkozóktól 2016. február - decemberben transzferár korrekció megjelöléssel fogadott be számlákat úgy, hogy korábban tőlük anyagot, árut nem vásárolt, szolgáltatást nem vett igénybe, azok befogadott számlákhoz sem voltak köthetőek.

[7] A felülellenőrzés során az elsőfokú adóhatóság 2019. szeptember 13. napján kelt TOC/23/178-24/3 iktatószámú határozatával megállapította, hogy a felperesi adóbevallás adóalapja nem felel meg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak, az adóbevallásában nem csökkenthette volna az adó alapját a Vállalkozók által kiállított számlák értékével, mivel azok anyagköltségként nem voltak elszámolhatók. Hivatkozott a Htv. 52. § 37. pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számtv.) 78. § (2), (3) bekezdéseire. A korrekciókkal a helyi iparűzési adó összegét 237 328 142 Ft-ban, a feltárt adókülönbözetet 130 989 842 Ft-ban állapította meg. Az adókülönbözet után adóbírság és késedelmi pótlék kiszabásáról is rendelkezett.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot - a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztása miatt - megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

[9] A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére az alapeljárással egyező összegű helyi iparűzési adókülönbözetet állapított meg, adóbírság, késedelmi pótlék kiszabása mellett.

[10] Az elsőfokú adóhatóság a felperes fellebbezését követően határozatát az Air. 120. § (1) bekezdése alapján visszavonta, majd határozatával a felperest a korábbi döntése szerinti tartalommal kötelezte adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes nyilvántartásai alkalmasak voltak az adókötelezettség, az adó alapjának megállapítására, így becslési eljárás lefolytatására jogszabályi feltételek hiányában nem volt szükség. Kifejtette, az Air. 101. § (2) bekezdése alapján jogosult volt szakértőként kamarai tag könyvvizsgálót az eljárásba bevonni. A felperesi észrevételt és a könyvvizsgáló nyilatkozatát bizonyítékként értékelte.

[11] A felperes fellebbezése alapján az alperes határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás módosítása mellett - helybenhagyta. A döntés meghozatala előtt az Air. 127. § (5) bekezdés b) pontja alapján beszerezte a CMA szerződés magyar nyelvű fordítását. Megállapította, megkérdőjelezhető azon számlák elfogadhatósága, melyeket felperes olyan Vállalkozások részére állított ki, melyek vele szerződéses kapcsolatban nem álltak.

[12] Álláspontja szerint a felperesnek kellett volna az értékesítései után vevői részére a transzferár korrekció miatt az egy összegű számlakorrekciót elvégezni ahhoz, hogy az értékesítés árbevételét ilyen jogcímen csökkenteni tudja. 2016-ban a felperes azonban a Vállalkozók számára az értékesítésről számlát nem állított ki, tőlük anyagot nem szerzett be, így transzferár korrekcióról nem lehet szó.

[13] Az alperes nem vonta kétségbe, hogy a P. L. S. Ltd.-től eltérően a P. L. BV. cég számára 2016 októberétől a felperes ténylegesen értékesített, így ettől az időponttól a transzferár korrekció alkalmazható lett volna, ha a transzferár korrekcióhoz kapcsoló egyösszegű számlát kiállítja.

[14] Az alperes határozatával a határozatának indokolását módosította, VI. ponttal kiegészítette. Indokolása szerint a felülellenőrzési eljárásban az elsőfokú adóhatóság az Air. 93. §-a alapján első fokon járt el, azonban az Air. nem nevesíti, hogy ilyen esetben a kormányhivatal önkormányzati adóhatóságnak minősülne, így csak az Air. 66. § (3) bekezdése szerinti általános szabály alapján lett volna helye szakértő kirendelésének. Az elsőfokú adóhatóság határozatában megállapított adójogi jogkövetkezmények helytállóságának vizsgálatánál az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő véleményét nem használta fel. Megállapította, hogy a felperes adókötelezettsége tekintetében az elsőfokú adóhatóság helyes döntést hozott, a szakértő-kirendelés ténye az eljárást lezáró érdemi döntésre kihatással nem volt, mivel a szakértői vélemény figyelembevétele nélkül lefolytatott eljárás is azonos eredménnyel zárult.