A Veszprémi Törvényszék Bf.525/2017/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 493. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §] Bírók: Mészáros Mária, Solymosi István, Szimicsku Edit

A Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Bf.525/2017/5.

A Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Veszprémben, 2017. október 31. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Veszprémi Járásbíróság 2017. május 24. napján kihirdetett 2.B.401/2016/12. számú ítéletét annyiban megváltoztatja, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek számát 40 (negyven) napi tételre enyhíti, s az így kiszabott 120.000.- (százhúszezer) Ft pénzbüntetést kell meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki vádlott neve vádlottat a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében.

Ezért 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 3.000.- Ft-ban megállapítva.

A magánvádló az ítéletet tudomásul vette.

A vádlott és védője felmentésre irányuló fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen, melyet a másodfokú eljárásban is fenntartottak.

A másodfokú bíróság a Be. 493. §-a szerint alkalmazott Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a tárgyalást, amelyen a vád tárgyává tett cselekmény ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítást felvette.

Az így rendelkezésére álló bizonyítékok teljes körű, hibamentes értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, ezért a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 351. § (1) bekezdése szerint.

Azt a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a vádlott vallomása is igazolta, hogy tőle származnak a magánvádló által sérelmezett, az Újság neve 2015. december 23-i számában megjelentetett kijelentések.

Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a "Miért lett bűnös vádlott neve?" című újságcikk tartalmát és megjelentetésének a vádlott által hivatkozott okát és körülményeit.

Ezt vizsgálva helytállóan állapította meg, hogy az újságcikk a magánvádló feljelentése alapján vádlott neve ellen indult büntetőeljárás mikénti alakulásáról íródott, az elsőfokú és másodfokú bírósági ítélettel kapcsolatban adott ki vádlott neve, mint Város neve 1 polgármestere közleményt: Miért is vagyok bűnös? (egy kis emlékeztető) címmel, amit kérésére változtatás nélkül adott közre az Újság neve, Város neve 1 lapja.

Egyetértett a másodfokú bíróság jelen ügyben az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy város neve 1-i lakosok hiteles tájékoztatása a polgármestert érintő büntetőper alakulásáról közérdeknek tekinthető, illetve ezt a helyi közéletben ismert vádlott jogos magánérdekből is megtehette.

Az is helytálló megállapítása az elsőfokú bíróságnak, hogy a vádlott az általa közreadott közleményben a rádió neve rádió 2011. július 27-i adásában és a létszámcsökkentéssel kapcsolatban 2011. augusztusában megtartott sajtótájékoztatón tett kijelentéseit ismételte meg, majd azt közölte, hogy miben találta bűnösnek az elsőfokú bíróság és végül melyik állítása miatt marasztalta el a másodfokú bíróság.

Végezetül azzal zárta közleményét vádlott neve polgármester "Az utolsó szó jogán hozzátettem, véleményemet fenntartom és nem érzem magam bűnösnek.".

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben ez az újságcikk a magánvádló magánvádló által sérelmezett mondatokat és az azok miatti jogkövetkezményeket a valóságnak megfelelő, hiteles tájékoztatásként tartalmazta volna, a vádlott cselekménye nem lenne jogellenes.

A közlemény szövegét vizsgálva azonban a szövegösszefüggés azt sugallja, hogy bár a vádlott a rádió neve rádió 2011. július 27-i adásában és a 2011. augusztusi sajtótájékoztatón több, magánvádló által a feljelentésében sérelmezett kijelentést tett, a másodfokú bíróság szóbeli indokolása szerint azonban kizárólag azért bűnös, mert azt mondta, hogy "Az igazgató már nem nézte el magánvádlónak az eddig végzett negatív tanári munkáját", míg a többi kijelentéséért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.

Az elsőfokú bíróság indokolásán továbbhaladva azzal nem értett egyet a másodfokú bíróság, hogy a vádlott által megjelentetett közlemény valamennyi kijelentése kizárólag a magánvádló pedagógusként végzett munkáját érinti, közéleti tevékenységét nem. A 2/a. és 2/b. kijelentések ugyanis kifejezetten magánvádló politikai, közéleti tevékenységéről szólnak. Valójában ugyanazon mondat tagmondatai: "Elmondtam továbbá, hogy magánvádló az egyik legaktívabb feljelentő a városi önkormányzat ellen, és őt a város egyik legnagyobb ellenségének neveztem.".

A vádlottnak a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldalán rögzített nyilatkozata szerint a magánvádló "A perek időszakában közszereplő volt, városi önkormányzati képviselő, megyei önkormányzati képviselő, városi párt neve elnök.".

Megállapítható, hogy tartalmát tekintve sem a magánvádló pedagógusi munkáját illette kritikával a vádlott a fentebb idézett mondatban.

A vádlottnak azon kijelentéséről, miszerint "a legaktívabb feljelentő a városi önkormányzat ellen", az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy ez csak látszólag tényállítás, azonban inkább tekinthető egyfajta vélekedésnek, mivel túl általános, objektíve bizonyíthatatlan, "a legaktívabb feljelentő" szókapcsolatot nincs mihez viszonyítani, a kijelentésnek nincs ténybeli alapja. Ettől eltérően "őt a város egyik legnagyobb ellenségének neveztem" kijelentés kapcsán az elsőfokú bíróság az állapította meg, hogy egyértelműen értékítéletet fogalmaz meg, így a véleménynyilvánítás körébe tartozik, de ezt az elsőfokú bíróság az ítélet 8. oldal utolsó és utolsó előtti bekezdésében kifejtettek szerint a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas kijelentésnek minősítette.

Az elsőfokú bíróságnak ez a jogi álláspontja téves. Egyfelől amiatt, mert "a város egyik legnagyobb ellensége" ugyanúgy egyfajta vélekedés, túl általános, objektíve bizonyíthatatlan, nincs mihez viszonyítani, mint a "legaktívabb feljelentő" kijelentést. Másrészt ez az értékítélet a véleménynyilvánítási szabadság, mint alkotmányos szabadságjog körébe tartozik. Az Alkotmánybíróság számos határozatában (pl. a 36/1994., 13/2014. számúakban) kifejtette, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél. Így a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás nem büntethető. A véleménynyilvánítási szabadság nem tagadható meg azért, mert az elhangzottak mások szemléletét, vagy érzékenységét sértik. A vélemények kifejezésének szabad lehetősége a sokszínű és demokratikus közvélemény, illetve politikai akaratképzés elsődleges garanciája.