A Pécsi Ítélőtábla Pf.20468/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 253. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.468/2007/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kadia Piroska ügyvéd (7621 Pécs, Rákóczi utca 35-37.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Nádor András ügyvéd (7622 Pécs, Somogyi Béla utca 6.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2007. szeptember 5. napján kelt 9.P.21.553/2006/11. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1992-t megelőzően több, mint tíz éven át élelmiszer eladói szakmunkás bizonyítvánnyal a kereskedelemben dolgozott. 2006. augusztusáig regisztrált munkanélküli volt. 2005. szeptember 29. napján kereskedői vállalkozói tanfolyam elvégzéséről szerzett bizonyítványt.

A felperes 2006. májusában az alperes X téri üzletében érdeklődött eladói állás iránt. XY üzletvezető helyettes az alperes X utcai üzletébe irányította, mivel ott az üzletvezető és így a munkavállalók felvétele is ott történik. A felperes a Xi utcai üzletben nem találta meg az üzletvezetőt, egy alkalmazottól a felvételre jelentkezés feltételei felől érdeklődött, aki arról tájékoztatta, hogy ahhoz önéletrajz és a bizonyítványok másolata szükséges. A felperes ezért másolatot készített és önéletrajzot írt, majd a délutáni órákban az üzletbe visszament, ahol az üzletvezetővel találkozott. Az üzletvezető azonban azt közölte vele, hogy nincs felvétel, ha lesz, akkor hirdetni fogják. Ennek módja a hirdetésnek az üzlet ajtajára való kifüggesztése. Az üzletvezető úgy tájékoztatta a felperest, hogy a felvételről nem ő, hanem az alperes ügyvezetője dönt.

A 2006.májusában az alperes két munkavállalót vett fel eladói munkakörbe. XY 2006. május 11-től, míg XY 2006. május 29-től állt az alperes alkalmazásában. XY-t 2006. május 10-én, míg XY-t 2006. május 26-án jelentette be az alperes az egységes munkavállalói rendszerbe. XY 2002-től egy-másfél éven keresztül már dolgozott az alperesnél eladói munkakörben, majd gyermekgondozási segélyen volt. 2006. május elején állapodott meg az alperes ügyvezetőjével az alkalmazásáról.

A felperes keresetében állította, hogy az alperes azért nem alkalmazta őt, mert roma származású, ezért keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és kérte kötelezni az alperest 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy amikor a felperes eladói munkakör után érdeklődött, nem keresett munkavállalókat, hirdetés az üzletre nem volt kifüggesztve. Ettől függetlenül sem alkalmazott az alperessel szemben semmilyen hátrányos megkülönböztetést, az alperes személyhez fűződő jogait tiszteletben tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, mert azt állapította meg, hogy a felperes a perben nem bizonyította, hogy az alperes az általa hivatkozott eladói állást meghirdette és a jelentkezők közül nem a felperest, hanem egy másik személyt választott ki. A felperes eljárása álláskeresésnek, érdeklődésnek tekinthető, a peres felek közötti kapcsolat foglalkoztatási jogviszonynak nem minősül, így az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. Vizsgálta a bíróság azt is, hogy az alperesnél nem sértették-e meg a felperes Ptk. által védett személyhez fűződő jogait. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azonban nem volt megállapítható az, hogy a felperest roma származása miatt nem alkalmazták az alperesnél vagy hogy más lett volna a felvételi eljárás, mint egyéb jelentkezők esetében. A megállapított tényállás szerint 2006. május végén eladói munkakörbe felvett személy korábban az alperessel már munkaviszonyban állt. Ezért sem állapítható meg az, hogy a felperes terhére hátrányos megkülönböztetést alkalmazott volna az alperes, amikor nem a felperessel, hanem az által már korábban alkalmazott és ismert személlyel létesített ismételten munkaviszonyt.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett.

Az alperes a másodfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett.

A fellebbezés alaptalan.