A Miskolci Törvényszék P.20536/2013/30. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 339. §, 349. §]

Miskolci Törvényszék

10.P.20.536/2013/30. szám.

A Miskolci Törvényszék a Szabóné dr. Sipos Gabriella ügyvéd (3530 Miskolc, Szent István u. 21. I/3. szám alatti székhelyű) mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (...) felperesnek az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (1363. Budapest, Pf.: 24. postacímű) által képviselt alperes neve (...) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megfizetése meghozta az alábbi

ítéletet:

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 325.700.- (Háromszázhuszonötezer-hétszáz) forint eljárási illetéket a felperes helyett az Állam viseli.

Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíját a felperes helyett az Állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000.- (Tizenötezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a Debreceni Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye, melyet három példányban a Miskolci Törvényszéknél kell benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek azonban tárgyalás tartását kérhetik, ha

· a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

· a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

· a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik (1952. évi III. tv. 220. §-ának (3) bekezdése, 256/A. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontja).

Az ítélőtábla előtti eljárás jogi képviselő köteles.

Indokolás:

A törvényszék az alperes neve előtt P.1. szám alatt folyamatban volt eljárás iratanyagából, a Munkaügyi Bíróság M.1 és M.2 sz. alatti eljárásainak irataiból, valamint az ott elfekvő másodfokú és felülvizsgálati eljárás iratanyagából, felperes keresetleveléből, az alperes érdemi ellenkérelméből, peres felek írásbeli előkészítő irataiból és felperes személyes előadásából az alábbi tényállást állapította meg:

A Munkaügyi Bíróság előtt felperesnek az Kht. alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és anyagi követelés iránt indított perében a 2008. február 19. napján kelt M.1/10. ssz. alatti ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, kötelezte az alperest, hogy jelen per felperesét változatlan feltételekkel pályázati asszisztens munkakörben foglalkoztassa tovább, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben ruházati költségtérítés megfizetését kérte, továbbá a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként kérte alperest kötelezni elmaradt munkabér és egyéb járandóságai megfizetésére, valamint a felmondás jogellenessége körében az ítélet indokolásának kiegészítését is kérte azzal, hogy a felmondás indoka sem volt valós. Az ítélet ellen csak a felperes terjesztett elő fellebbezést.

A másodfokú bíróság Mf.1 ssz. alatti, 2008. május 08. napján kelt részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének felmondás jogellenességének megállapítására és eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatására vonatkozó részét helyben hagyta, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperes fellebbezésében a jogellenesség megállapításának indokolását támadta, ezért a megyei bíróság nem tekintette a felmondás jogellenessége megállapítását az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részének. Az eredeti munkakörbe visszahelyezés tekintetében is így értelmezte a fellebbezést, mivel abban a felperes azt is vitatta, hogy az eredeti munkaköre pályázati referens volt-e. Ezen indokolással a felmondás jogellenessége és az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés körében érdemben felülvizsgálta az elsőfokú ítéletet.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (jelenleg Kúria) a 2009. június 03. napján kelt Mfv.1 ssz. alatti részítéletével hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság részítéletének azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó döntését helybenhagyta és megállapította, hogy az elsőfokú ítélet felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, míg a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseket hatályában fenntartotta, egyebekben a másodfokú bíróság részítéletét nem érintette. A felülvizsgálati bíróság részítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felmondás jogellenességét megállapító elsőfokú bírósági ítéleti döntést a felek nem is támadták és a felperes fellebbezésében maga is úgy nyilatkozott, hogy keresetlevelében kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, mely megtörtént (fellebbezés első oldal harmadik bekezdés). Erre tekintettel a másodfokú bíróság jogszabálysértően a fellebbezés kereteit túllépve döntött a munkaviszony megszüntetésének jogellenes voltáról, a felmondás jogellenességét kimondó ítéleti döntés tehát jogerőre emelkedett, annak ellenére, hogy a felperes a visszahelyezés körében vitatta az általa betöltött munkakört.

A felperes időközben 2008. február 19-én, még az elsőfokú ítélet kihirdetése után, de még kézhezvételét megelőzően érdeklődött a munkáltatójánál, hogy mikor kezdheti meg munkaviszonyát, melyre azonban érdemi választ nem kapott.

A munkaadó 2008. március 21-én felszólította a felperest a munkavégzés megkezdésére, melynek azonban a felperes nem tett eleget.

Mivel időközben munkaviszonyát a munkáltatója felmondta, ezért a felperes ezt követően a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránti keresetet terjesztett elő, azzal az indokkal, hogy a korábbi első munkaügyi bírósági ítélet még nem emelkedett jogerőre akkor, amikor a felperes munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette, így nem volt köteles munkavégzésre a munkáltatójánál.

Ezt igazolta az a körülmény is, hogy a munkaügyi bíróságtól jogerőre emelkedésről vagy részjogerőre emelkedésről tájékoztatást nem kapott.

A hatályon kívül helyezésre tekintettel folytatódó eljárásban a volt Munkaügyi Bíróság M.3 ssz. alatti, 2009. június 30. napján kelt ítéletével az alperest a felperes javára 9.288.- forint költségtérítés megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a később meghozott másodfokú részítéleti döntéstől függetlenül azt kellett vizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság határozata alapján felperes munkavégzési kötelezettsége 2008. március 20. napjától fennállt-e. Az tény, hogy az elsőfokú bíróság a részjogerőre vonatkozásában intézkedést nem tett, ettől függetlenül a felperesnek azonban tudnia kellett, hogy őt az elsőfokú ítélet rendelkezései alapján 2008. március 20. napjától kezdődően munkavégzési kötelezettség terhelte.