A Fővárosi Ítélőtábla Bf.391/2012/26. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 42. §, 45. §, 77. §, 99. §, 166. §, 167. §, 282. §, 322. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 287. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 386. §] Bírók: Bartkó Levente, Czine Ágnes, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.391/2012/26.

A másodfokú bíróság a 2013. év július hó 2. és 11. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított élet elleni bűncselekményt emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bekezdés] minősíti, továbbá a vádlott bűnösségét kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bekezdés b) pont] is megállapítja.

A vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés büntetést 12 (tizenkettő) évre súlyosítja.

A B. rendőrkapitányság életvédelmi osztályán, az igazságügyi fegyverszakértői vizsgálatra átadott, 1 db lőszerhüvelyt és 1 db lőszermagot, valamint az igazságügyi vegyész- és igazságügyi ujjnyomatszakértői vizsgálatra átadott, 1 db zacskóban, nettó 197 gramm tömegű kokaint elkobozza.

Az elsőfokú eljárásban a vádlottat terhelő bűnügyi költség helyesen 2.390.386,- (kettőmillió-háromszázkilencvenezer-háromszáznyolcvanhat) forint.

A törvényszék gazdasági hivatalánál lévő bűnjelekre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és ezen bűnjelekre, valamint az igazságügyi vegyészszakértői vizsgálatra átadott, a bűnjeljegyzékben található tárgyakra, illetve az igazságügyi vegyész- és igazságügyi ujjnyomatszakértői vizsgálatra átadott bűnjelekre vonatkozóan az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette (Btk. 167. §), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette (Btk. 263/A. § (1) bekezdés a/ pontja) és kábítószerrel visszaélés bűntette (Btk. 282. § (1) bekezdés) miatt 7 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a vádlott előzetes fogvatartásban töltött idejének a szabadságvesztésbe történő beszámításáról.

A bűnjelek lefoglalását megszüntette, és azokat részben kiadni rendelte, részben a megsemmisítésüket rendelte el.

Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére további bűnösség megállapítása, illetve az élet elleni bűncselekmény jogi minősítésének megváltoztatása, valamint a kiszabott börtönbüntetés mértékének súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott a fellebbezés irányának megjelölése nélkül, míg védője a közegészség elleni bűncselekmény téves jogi minősítése és a büntetés enyhítése miatt jelentett be fellebbezést.

A főügyészség a fellebbezését átiratában indokolta.

Eszerint egyrészt nem tartotta helytállónak az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kábítószerrel visszaélés bűntettével halmazatban a kifosztás bűntette nem állapítható meg, arra hivatkozással, hogy a két bűncselekmény a specialitás viszonyában áll egymással.

A főügyészi álláspont szerint ugyanis a két bűncselekmény más jogtárgyat sért, ezek egymástól függetlenül is elkövethetők és az elkövetési magatartások sem fedik egymást.

Kifejtette, hogy jelen esetben sem egy magatartással valósította meg a vádlott a két bűncselekményt, így a kifosztás bűntettében történő bűnösség megállapítása indokolt.

Ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság a kábítószer értékének megállapítására irányuló ügyészi bizonyítási indítványt indokolatlanul utasította el, amely az ítélet megalapozatlanságához vezetett.

Másrészt tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott élet elleni cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. Az írásbeli fellebbezésben részletesen kifejtette, hogy mely feltételek együttes teljesülése szükséges az emberölés privilegizált esetének a megállapításához. Ennek megfelelően elemezte, hogy mely bizonyítékok alapján nem állapítható meg a vádlott javára az az éplélektani tudatbeszűkült állapot, amely a belső egyensúlyi helyzetének a felbomlását okozhatta volna.

Emellett rögzítette, hogy a vádlottat ért sérelem sem volt olyan súlyú, amely méltányolható oknak lenne tekinthető.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

A fellebbviteli főügyészség kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének teljes terjedelmében nem tett eleget, ezért a megállapított ítéleti tényállása a Be. 351. § (2) bekezdés a/ és b/ pontja szerint részben felderítetlen, és hiányos maradt. Ezt a megalapozatlanságot bizonyítás felvételével kiküszöbölhetőnek tartotta, ennek keretében indítványozta, hogy tárgyaláson, bizonyítás felvételét követően, okirati bizonyítékként értékelje a kormányzati szervként működő kábítószer adatgyűjtő és kapcsolattartó központ 2010. évben készült jelentésének kivonatát, illetve az abban szereplő kábítószerek értékére vonatkozó adattartalmat.

Ennek alapján az ítéleti tényállást kiegészítendőnek tartotta a vádlott által a megölt sértettől elvett kokain mennyiségének és értékének feltüntetésével, emellett pontosítandónak tartotta a tényállást a lőfegyverrel kapcsolatos megállapításokra vonatkozóan.

Az ügyész okszerűnek tartotta a vádlott bűnösségére vont következtetést és törvényesnek a közbiztonság elleni, valamint a közegészség elleni bűntettek minősítését.

Ellenben anyagi jogszabályt sértően tévedett - álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott elkövetéskori tudatállapotára hibás következtetést vonva, az élet elleni bűncselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.

Erre vonatkozóan az elsőfokú ügyészi fellebbezésben foglaltakat osztotta, és azokat további szempontokkal kiegészítette, indokolva, hogy miért nem állapítható meg a vádlott javára a tudatszűkült állapotban történő elkövetés.