A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4396/2006/14. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 90. §, 100. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 166. §] Bíró: Slimbarszki Éva

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

Budapest, II. Gyorskocsi u. 52.

23. M. 4396/2006/14.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság

a dr. Lékó László (címe) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Palotás Gábor (címe) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

felmondás jogellenességének megállapítása iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A bíróság megállapítja, hogy az alperes 2006. szeptember 1-jén közölt felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen a felperesnek:

- elmaradt bér címén 2.961.120 (Kettőmillió-kilencszázhatvanegyezer-egyszázhúsz) Ft-ot,

- általános költségtérítés címén 399.924 (Háromszázkilencvenkilencezer-kilencszázhuszonnégy) Ft-ot,

- ki nem fizetett cafetéria juttatás címén 484.000 (Négyszáznyolcvannégyezer) Ft-ot

és ezen összegek után 2006. szeptember 2-től december 31-ig évi 7,25%, 2007. január 1-jétől a kifizetés napjáig évi 8% kamatát.

Fizessen az alperes a felperesnek 171.950 (Egyszázhetvenegyezer-kilencszázötven) Ft perköltséget.

Fizessen az alperes az államnak 171.950 (Egyszázhetvenegyezer-kilencszázötven) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezést lehet benyújtani a Fővárosi Bírósághoz címezve az első fokon eljárt bíróságnál.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek szóban és írásban előterjesztett nyilatkozatai, valamint a per iratanyaga alapján az alábbiakat állapította meg.

A felperes 1989. június 14-én létesített munkaviszonyt az alperessel. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2006. szeptember 1-jei felmondási időponttal, 2006. december 2-ával felmondta munkáltatói rendes felmondással az alábbi indokok szerint: "Ön számos alkalommal, így legutoljára 2006. augusztus 25-én, az előírt eljárás be nem tartásával, kihasználva az alperes Látogatóközpontjának kijárata által fennálló lehetőséget, munkahelyéről hosszabb időre eltávozott. Eljárásával Ön több alkalommal megsértette a 2006-323 számú vezérigazgatói utasítást, amely a munkaidő nyilvántartásának rendjéről és az adatszolgáltatásról rendelkezik, annak is V. fejezet 4.,6. és 7. pontját. Azzal, hogy cselekményeit Ön úgy követte el, hogy távollétének hivatalos látszatot kívánt adni azzal, hogy önmagát a látogatóközpontba beléptette, onnan kijelentkezés nélkül az épületből távozott, majd visszatérve regisztrálta ki magát az LT-ből, olyan cselekmény, amely az Önbe vetett bizalom megrendüléséhez vezetett. Miután a szakmai tudás mellett fokozott bizalmi elvárás érvényesül a bankműveletek szervezeti egységénél, így munkaviszonyát a KSZ. 14. § (1) bekezdés a) pontja alapján rendes felmondással megszüntetem."

A felperes a perben igazolást csatolt a ... részéről, amely szerint ... orvos igazolta, hogy a felperes 2003. december 10-e óta kezelésre jár a nevezett egészségügyi intézménybe. Az igazolás szerint a felperes 2006. augusztus 25-én is megjelent a szakambulancián.

Keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmondás jogellenességét, tekintettel arra, hogy a felperes a ...ba jár folyamatosan kezelésre, mivel gyermeket szeretne vállalni és ezért vele szemben felmondási tilalom áll fenn. Nem vitatta, hogy az alperes felé ennek tényét nem jelentette be.

Alperes hivatkozott arra, hogy nem volt tudomása arról, hogy a felperes ezen a kezelésen részt vesz. Utalt arra, hogy a felperes a magatartásával megsértette az Mt. 3. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettséget. A felmondás közlését megelőzően meghallgatási jegyzőkönyvet vett fel a felperessel, aki elismerte annak tényét, hogy előzetes engedély kérése nélkül távozott el az alperestől. Az alperes a ki-, belépések nyilvántartását rögzítő iratok csatolásával igazolni kívánta azt, hogy a felperes sorozatosan megszegte a munkahely elhagyásra vonatkozó munkáltatói utasításokat oly módon, hogy visszaélt a látogatóközpont és a munkaterület között ki-, beléptetőrendszer hiányosságával. A munkáltató bizalma benne megrendült, így a munkáltatótól nem várható el a felperes továbbfoglalkoztatása. Álláspontja szerint, a munkáltató intézkedése indokolt és jogszerű volt.

A kereset alapos.

Az 1992. évi XXII. törvény, a Munka törvénykönyve (Mt.) 90. § (1) bekezdése szerint a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:

d) a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő 3 hónap, illetőleg a szülési szabadság tartama alatt.

A törvényi rendelkezés indokolása szerint a törvény elvi célja társadalmi szempontból a gyerekszületések számának emelése, egyéni szempontból azoknak a gyermeket vállaló személyeknek a támogatása, akik a fejlett orvostudomány segítségét veszik igénybe a gyermekvállalás elősegítése érdekében. Indokolt, hogy ne csupán a terhesség bekövetkeztétől, hanem az annak érdekében végrehajtott kezelések megkezdésétől illesse meg a munkajogi védelem, illetve munkaidőkedvezmény az érintett munkavállalókat.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. §-a tartalmazza az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások szakmai szabályait. A törvény e fogalom felhasználásával egészíti ki az Mt. felmondási védelemre vonatkozó szabályait, kimondva, hogy az ezzel összefüggő kezelés időtartama alatt a munkavállalónak felmondani nem lehet. Természetesen abban az esetben, amikor e kezelés orvosilag megállapított keresőképtelenséget eredményez, az erre vonatkozó védelmi szabályok érvényesülnek.

A bíróság álláspontja szerint az emberi reprodukciós eljárásban való részvételre vonatkozó felmondási tilalom objektív jellegű, annak fennállta nem függ össze a munkáltató tudomásával, illetőleg a törvény nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a védelem csak abban az esetben érvényesülne, ha erről a munkáltatót a munkavállaló értesíti. A bíróság álláspontja szerint az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel olyan szubjektív körülmény, oly mértékben érinti a munkavállaló magán érdekszféráját, amelyről a munkáltatót tájékoztatni nem köteles.

A bíróság rámutat arra, hogy a felmondási tilalom fennállta a munkáltató rendes felmondása esetén érvényesülő jogszabályi rendelkezés, amennyiben a munkavállaló kötelezettségét súlyos mértékben megszegi, úgy a törvény egyéb feltételeinek fennállása esetén a munkáltató más megszüntetési módot is kezdeményezhetett volna.